Újjáépült a héderfájai harangláb

Talpra állnak, de nem felejtenek

Decemberben felállították az új héderfájai haranglábat, de még nincs teljesen befejezve. Fontos pillanat volt, de sohasem tudják elfelejteni azt a napot, amikor közel két éve szörnyű csapás érte őket, valaki felgyújtotta a református gyülekezet közel százhatvan éves haranglábát. Még tart az igazságkeresés – számolt be lapunknak Nagy Csaba lelkész.

Csupán néhány napi munka van még hátra a haranglábnál, amit a hidegre és esősre fordult idő miatt decemberben nem tudtak befejezni, jelenleg pedig a fagy miatt nem dolgozhatnak rajta. A lelkész hálás a székelyvarsági ácscsapatnak, amely elvállalta a harangláb újjáépítését, kiváló szakemberek, jó munkások, nélkülük nem sikerült volna eddig eljutni. Decemberben elmaradt a toronyajtó elkészítése, az ablakokat is jó lenne beborítani, továbbá meg kell építeni a torony belső, második szerkezetét. Az eredeti, 19. századi haranglábat egyszer megerősítették, akkor készült egy belső faszerkezet is, és mivel Keresztes Géza műemlékvédelmi szakmérnök ragaszkodik az eredeti állapot visszaállításához, ezt el fogják végezni, ezért is kapott zsindelyborítást az építmény annak idején a bádogtető helyett. A villámhárító fel van szerelve, meg kell oldani az épület csatlakoztatását a villanyhálózatra, a harangok villamosításához is ragaszkodik a gyülekezet. A terv szerint az új faépület közel két méterrel lett magasabb az ezelőttinél (ami az anyagbeszerzésnél jelentett némi problémát), jelenleg 18 méter magas, egyébként az újjáépítés során mindenben követték a Debreczeni László által az 1930-as években készített rajzokat. 

A hátralevő munkálatokkal együtt mintegy nyolcvanezer euróra rúg az újjáépítési költség. Ennek előteremtésében nagy segítségükre volt az RMDSZ és Péter Ferenc megyei elnök, amiért nagyon hálás a lelkész, hiszen ők fizették ki a mintegy 28 ezer lejes tervezési költséget, a Szolidaritási Alapból pedig 50 ezer lejt, ugyanennyit kaptak Küküllőszéplak község önkormányzatától, ennyit sikerült szereznie a lelkésznek is pályázat útján a román kormány vallásügyi államtitkárságától, a biztosítótól is kaptak egy összeget a tűzkár után, és ott volt a gyülekezet és kívülállók adománya is. A harangokat a magyar kormány támogatásával öntették újra, ez mintegy 60 ezer lejbe került. Mindezeknek köszönhetően áll ma az eredeti helyén a harangláb – sorolta a lelkész.

Fotó: Nagy Csaba (archív)

Egyedi pillanatok

Öröm volt látni, amikor felállították a haranglábat, majd felkerült rá a toronysüveg. Két napig dolgozott egy daru, amíg felemelte az előkészített gerendákat, a mesterek összeillesztették, majd rögzítették rá a toronysüveget. Történelmi pillanat volt, amikor a torony csúcsára felkerült a Kálvin-csillag. Mindent ki kellett és ki kell várni, minden a maga idejében kell megtörténjen – tette hozzá Nagy Csaba.

Ott marad a tudatukban

Arról is megkérdeztük a lelkészt, hogyan látja, kiheverte-e a csapást a gyülekezet? Fizikailag talán kiheverték, de azóta is állandó beszédtéma a leégett harangláb. Az a gondolat is felmerült, hogy mi lesz, ha valaki újra felgyújtja. Benne van az emberekben a félsz, mert még mindig nem tudni bizonyosan, ki követte el, még mindig szabadlábon van az illető. Erről beszélni kell, emlékezni és emlékeztetni kell az embereket a megtörtént szörnyűségre, hogy ilyesmi sohase forduljon többé elő – véli a lelkész. Az emberek megbocsátanak, de a megtörténteket nem lehet visszacsinálni. Közben folyik az igazságkeresés, a törvényszéki eljárás a feltételezett gyújtogató ellen, de még távolról sincs vége, hiszen a gyanúsított megnevezett egy másik személyt, aki társa volt a gyújtogatásban, de az illetőt egyelőre csak tanúként hallgatták ki.

Emlékhelyet hoznak létre

Ha befejezik a munkát, egyelőre nem terveznek felszentelést, hálaadó istentiszteletet tartani. Egyrészt, mert a járványhelyzet nem teszi lehetővé tömegrendezvény szervezését, másrészt pedig nem tartják bravúrnak a harangláb újjáépítését, sőt, inkább szégyellik, hogy ez megtörténhetett a gyülekezettel. Másrészt az elszabadult energiaárak mellett arra kell figyelniük, hogy pénzügyi szempontból fenn tudják-e tartani a gyülekezetet, hogy túléljék ezt az évet. Ezért egy nagyobb kiadásokkal járó ünnepség jelenleg nem aktuális, de ha a gyülekezet összefog, és akarja, a jövőben nem zárkóznak el a megemlékezéstől. Addig is szeretnék újjáépíteni a járdát a temető szélét jelző székely kaputól a haranglábig, majd a harangláb mellett szeretnék felállítani azt a kopjafát, amelyet Sándor János székelyszentistváni mester faragott a leégett harangláb egyik gerendamaradványából. A régi, 1830. évi harang két kisebb darabját sikerült megmenteniük és megtisztítaniuk, ezeket is felerősítik az oszlopra. Igazi emlékhelyet szeretnének kialakítani, ahol minden év február 8-án fejet hajthatnak, emlékezhetnek arra a szörnyű pillanatra, amelyet sosem fognak elfelejteni, hiszen kitörölhetetlen nyomot hagyott a gyülekezet életében – magyarázta Nagy Csaba. Addig is hálásak Istennek, amiért áll a harangláb és tetején a csillag. Karácsonykor a napkeleti bölcsek csillagkeresése volt a téma, a mindennapokban is a csillag – a toronycsúcs csillaga is – kell vezesse a gyülekezetet – zárta a lelkész.