Újévi aranycsitkók Magyarkirályfalván

„Egy ünnepet, egy örömet az új évre”

Gyermekkoromban több csikóval kötöttem barátságot, simogatva őket a pajtában vagy ugrándozással a legelőn, ahová naponta kihajtottam etetni az anyjukkal együtt. Mindeniknek becenevet adtunk, de úgy is mondtuk, hogy az a piros, az a szürke, az a barna, az a hóka (fehér homlokú fekete) csikó, színük-szőrük alapján. Aranycsitkókkal akkor nem találkoztam, nem ismertem őket. Szóbeszédben hallottam az öregektől, hogy régente valamiféle csitkó, a fehér ló fia járt nálunk, a Küküllő forrásvidékén, karácsony táján, és ajándékot hozott a gyermekeknek. De azt mondták, hogy az már csak a mesében létezik. 

Felnőttkoromban aztán kezdtem megismerni az aranycsitkókat is, igaz, először csak könyvek lapjain. Horváth István írói falurajzában – Magyarózdi toronyalja – azt olvastam, hogy náluk újév hajnalán járt az aranycsitkó, nyihogott az ajtók előtt, de a gyermekeknek nem volt szabad meglátniuk. Más környékbeli településeken sem, ahol az aranyos csitkó vagy éppenséggel az aranyos micskó járta a falu házait. A nevük mutatja, hogy ezek is valamiféle különleges csikók, titokzatos lények lehetnek, a fehér ló fiának rokonai. Hát nézzünk utánuk, hogy mifélék! Hogyan, mi célból és mikor jelennek meg a gyermekeknek? Az ezredfordulón vajon hol és miként élnek aranycsitkók? Vannak-e még egyáltalán, vagy kipusztultak? Esetleg csak a színük-szőrük, nevük változott?

Ennek eredtem nyomába a Maros és Küküllők néprajzi vidékén, a Dicsőszentmárton–Balázsfalva–Nagyenyed–Torockó által határolt terület mintegy tizenöt településén. Sok aranycsitkóval megismerkedtem, a szóbeszédben, egyet sem tudtak mutatni, csak mondani, hogy nálunk ilyen volt, náluk olyan, nálunk ekkor szokott jönni, nálunk így és így néz ki. De beszéljünk róluk akkor is, amikor jönnek, és hadd lássuk azokat az aranycsitkókat! Ez történt 1993 decemberében és 1994. január elsején hajnalban a Kis-Küküllő menti Magyarkirályfalván, Szabó Anna (szül. 1937) és Csíki Zsuzsanna (szül. 1939) házánál. A továbbiakban őket és családtagjaikat kérdeztem, beszéltettem, Bálint Zsigmond és Miholcsa Gyula barátommal pedig együtt néztük (és megpróbáljuk mutatni is) az aranycsitkókat. Ismerkedjünk és barátkozzunk velük!

„Mikor jön az aranycsitkó?”

* Újesztendőkor jár ez a csitkó. Karácsonykor jár az angyal, hozza a karácsonyfát. Újesztendőre mondják az unokák: mama, mikor jön az aranycsitkó? Újesztendőkor, éjfél után 2-3 órakor csitkóztak, egészen 6 óráig. Mi úgy jártunk régebb.

„Egyik a másiknak elmentünk csitkózni”

Megindult az ember, s a rokonságot körbejárta. Én is jártam. Keresztapák, nagyapák mentek aranycsitkózni. Hat, hét, tíz helyre is elmentünk. Vót egy kicsi csengettyűnk Mikor odaérkeztünk, csengettünk.

* Keresztapa, nagymama, kománé, ilyen közelebbi rokonok, szomszédok. Egyik a másiknak elmentünk csitkózni.

 * Szerettem járni a csitkót. A gyermekeket ijesztgetni, megkérdezni és megörvendeztetni. Elmentünk a rokonokhoz, tízhez, tizenöthöz is. Ha a rokonság kisebb, kevesebb helyre kell menni.

 „Úgy nézett ki, mint egy maszkuraféleség”

* Felöltöződtünk magunkra ahogy hétköznap jártunk itthon. Vettünk egy fejszét, s a fokát ügyesen bekötöttük rongyokkal, hogy ne üssük meg egyik a másikát. Az volt a feje. Kétfelől két nagy fület tettünk tolluseprűből. A bőre egy nagy ágyterítő, abrosz vagy lepedő. Azt rákötöttük, s akkor felvettük a fejünkre. Úgy nézett ki az illető, mint egy maszkuraféleség.

* Egyik ide futott bé, a másik tuva futott bé. Úgy jártak, hogy ütődtek egymásba, úgy mentek az aranycsitkók. * Mikor olyan helyre mentünk, hogy nem éppen közeli rokon, hogy meg lehessen mutatkozni, akkor ezt a csitkót nem vittük, csak egyszerűen mentünk. Hamar megnyitottuk az ajtót, behajítottuk azt a csomagot, s elszaladtunk.

* Ha megfogták, vagy ha a gyermekek észrevették, azt mondta a házigazdának: Várjál, hogy ezt a ruhát vessem le magamról. Lássák a gyermekek, hogy nem csitkó, hanem a keresztapjuk.

* Vagy heten-nyolcan, ennyien még fel szoktunk öltöződni. Ezek a mai fiatalok most már nem öltöződnek, mert újabb a világ. Szégyellik, hogy felvegyenek valami ruhát magukra, ugye lekacagják egyik a másikot, lenevezik.

* Egyszer megmutattam a kicsi unokáimnak napvilágon, nézzétek, ilyen vót régebb a csitkó. Azért csináltam, hogy ne féljenek tőle. A fejszét ügyesen békötöttem, kétfelől tolluseprűt tettem. Mama, éppen ilyen volt a csitkó? Éppen ilyen. 

„Csengetett, dobogtatott, nyerített”

* Mikor mentünk, csengettyűztünk. Bekötöttem egy fejszét, reatettem egy abroszt vagy pokrócot. Kétfelől két tolluseprűt s szakállának egy csengettyűt, hogy csengettyűzzön. Az ajtóban csengettünk, nyihogtunk, gyorsan bedobtuk a csomagot, s elszaladtunk.

* Falun nálunk nincs bezárva az ajtó. Jön a csitkó, görbén les, figyel. Csenget is. Úgy szokott csinálni, mint a ló: nyihaha, nyihaha! Régebb vittünk cukrot, vittünk diót, almát, birsalmát. Vagy vittünk egy pár zoknit. Nem volt csokoládé, nápolyszelet, mint ma.

* Ördögségből pityókát is szoktak bedobni. Mikor mentünk, hogy szedjük fé, hát nem dió, mert pityóka. Ezt a fiatalok, a legények szokták, hogy vicceljék meg a szomszéd leányt vagy barátnőt.

* Papírtasakba bé vót téve dió, alma. Mikor bédobta mérgesen, a papír elszéjjedett, az alma, dió széjjelment a ház közepibe. Most már nem teszik papírba, hanem nájlonba. A nájlontasakban nem széjjed el szanaszét.

* A házigazda ébren van. Hamar felugrik az ágyból, szalad a csitkó után, s ha megfogja, visszahozza azt az illetőt, megkínálja egy pohár pálinkával vagy borral, kaláccsal, süteménnyel.

* Bédobtuk a csomagot, ami elé vót készítve, s avval mentünk is. Ha el tudtak csípni vagy fogni, akkor megállottunk, s ha nem, akkor mentünk tovább.

* A gyermekek nagyon szeretik ezt az ünnepet. Már napokkal azelőtt készülnek. Eztet örökeltük, és csinálunk a gyermekeknek egy ünnepet, egy örömet az új évre.

* Mesélte egyik unokatestvérem, aki királyfalvi volt, mondta a leánykáinak karácsony után, hogy no, most kell járjon az aranyos csitkó. Nekik járt, ott járt, de nálunk Dombón nem. Hozott ajándékot a gyermekeknek, mint az angyal.

„Né, kaptál egy csitkót, egy ajándékot” 

*A csomagokra ráírják most, hogy kitől van. Ez a keresztanyád csitkója, ez a nagynénéd csitkója. Eddig jártak éccaka, korán reggel, most már nappal járnak. A keresztanya behozza az ajándékokat a gyermekeknek, azok örülnek. Megcsókolják keresztgyermeküket. A kománét megkínálják egy pohár borral vagy süteménnyel. 

* Körülbelül nyolc-tíz évtől elmaradt az a szokás, hogy felöltöznek. A mai fiatalok nem öltöznek fel. Bé van téve a csomagba csokoládé, ruhanemű, pénz. Arra ráírják a nevit, akinek viszik. Van olyan gyermek, hogy kap még ötöt-hatot is. Né, kaptál egy csitkót, egy ajándékot!

* Én az este is felöltöztem aranycsitkónak, s bemutatkoztam az unokáknak. Gézuka hétéves, Annamária négy. A kicsike még félt. Kérdezgettem őket: gyermekek, ti tudtok vaj egy verset? 

 A kis Jézus aranyalma,

Boldogságos szűz az anyja,

Két kezével ápolgatja, 

Lábaival ringatgatja.

 Ó te dudás, mit prédikálsz,

Fényes az ég, nem kell lámpás.

Verjed, zengjed a citerát, 

Zengjél Úrnak egy szép nótát. 

* Ügyesek vagytok, ide jövőben is el fog jönni az aranycsitkó.

Ki volt az aranycsitkó?

– Mit hozott az aranycsitkó, Samuka?

– Almát, narancsot, cukorkát és pénzet.

– Minek örülsz a legjobban?

– A pénznek.

– Mit veszel rajta? 

– Csitkót.

– Szereted a csitkókat?

– Igen. 

– És mit gondolsz, Samuka, ki volt az aranycsitkó?

– Mama.