Újdonságok a büntetőjogban (XII. rész)

A büntetőeljárásban azt a személyt, aki ellen a bűncselekmény irányult, sértett félnek nevezik, és ilyen minőségben fog szerepelni az ügyben. Abban az esetben, ha nem akar részt venni az eljárásban, erről nyilatkoznia kell, ekkor pedig mint tanút lehet kihallgatni. Abban az esetben, amikor anyagi kártérítést is kér az okozott kár megtérítésére, a sértett fél megnevezése magánfél. Az elkövető megnevezése a nyomozás alatt gyanúsított vagy terhelt (invinuit vagy inculpat – ez utóbbinak nincs igazán magyar megfelelője, ez egy sajátos román jogi intézményből ered). Lehetséges az is, hogy a gyanúsított/terhelt/vádlott személy mellett a polgári kártérítésért egy harmadik fél feleljen és ilyen minőségében vegyen részt  a büntetőeljárásban (pl. a biztosító), ezt „parte responsabilă civilmente” néven azonosítja a román büntetőeljárás. A letartóztatásról a későbbiekben fogunk beszélni, de újdonságként megemlítjük, hogy a letartóztatás helyett elméletileg lehetséges a bírósági felügyelet vagy bírósági felügyelet és óvadék/kaució letétele alapján történő előzetes biztonsági intézkedés, tehát nem kell mindig mindenkit letartóztatni úgy, ahogy jelenleg a – legalábbis a médiaközvetítések alapján – történik vagy úgy látszik. Ezt az intézkedést az eljárás bármelyik fázisában lehet foganatosítani az illetékes hatóság által (tehát például ügyész is elrendelheti), az óvadék összege pedig minimum 1000 lej kell legyen. Ami tényleg újdonság, és a gyakorlatban már használt, a letartóztatást helyettesítő alternatív intézkedés, az az úgynevezett házi őrizet intézménye, amelyet kizárólag bíróság foganatosíthat maximum 30 napra a nyomozati szakaszban és korlátlan időtartamra a bírósági eljárás alatt. Ezt a házi őrizetet jelenleg Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester ellen foganatosították, illetve Elena Udrea volt területfejlesztési miniszter esetében „cserélték” le (enyhítették) az előzetes letartóztatást házi őrizetre.

A letartóztatást, amelyről részletesen később beszélünk, nem lehet elrendelni, csak akkor, ha megalapozottan lehet tartani attól, hogy a terhelt szabadon hagyása esetén megpróbálkozik a szökéssel, a tanúk befolyásolásával, a sértett félre való nyomásgyakorlással vagy más bűncselekményt fog elkövetni, illetve szabadon engedése veszélyes lenne a társadalomra valamilyen, a törvény által taxatíve felsorolt nagyon súlyos bűncselekmény elkövetése miatt. A letartóztatást egyszerre 30 napig lehet elrendelni a nyomozati szakaszban, hosszabbítás lehetőségével, de az intézkedés összesen nem haladhatja meg a 180 napot ebben a szakaszban, illetve a bírósági eljárás során, első fokon, nem haladhatja meg annak a bűncselekmény maximumának felét, amelynek elkövetéséért vádat emeltek, de semmiképpen sem haladhatja meg az 5 évet. Az előállítást a rendőrség és az ügyészség is elrendelheti maximum 24 órára, alkalmazásához a bűntett elkövetésének ésszerű gyanúját eredményező bizonyítékok vagy megalapozott feltételezések (indicii temeinice) szükségesek. Fontos megjegyezni, hogy a többi kényszerintézkedéshez mindig szükséges a bizonyítékok megléte, nem elég a megalapozott feltételezések létezése. Az előállítás ellen az ügyész előtt lehet panasszal élni, a többi kényszerintézkedést csak a bíróság előtt lehet megfellebbezni.

Az eljárásra vonatkozóan az új büntetőjogi szabályozás létrehozott egy rövidített eljárásjogi formát, amelynek értelmében a terhelt a  nyomozati szakaszban, a maximálisan 7 évvel büntetett bűncselekmények esetében vádalkut köthet az ügyésszel, beismerve a tettet, elfogadja annak besorolását, illetve elfogadja azt a  kiszabott büntetést és annak letöltési módját, amelyet az ügyész javasol. Ezt a vádalkut a felettes ügyész kell láttamozza, illetve a bíróság hagyja jóvá. Az eljárás egyszerűsített formája is lehetséges ebben az esetben, a bíróság előtt a vádlott elismeri a tettet (lehetséges bármilyen olyan bűncselekmény esetén, amelynél a büntetés nem életfogytiglani börtönbüntetés) és ennek az elismerésnek az alapján a bírósági szakasz csak a nyomozás során összegyűjtött bizonyítékok alapján folytatódik le, nem kerülnek új bizonyítékok indítványozásra. Ugyanakkor a beismerést „honorálandó”, kedvezményként  a büntetési tételek egyharmaddal csökkennek. Bizonyos, kevesebb mint 7 év börtönnel büntetett bűncselekmények esetén az ügyész lemondhat a büntetőeljárásról abban az esetben, ha  nem sérült semmilyen közérdek, elrendelve bizonyos kötelezettségek teljesítését. Amennyiben az ügy mégis bíróság elé kerül, a bíróság elrendelheti a büntetés alkalmazásának a mellőzését és pénzbüntetés kiszabását, amennyiben a kiszabott büntetés kevesebb mint 5 év. Az előzőekben beszéltünk a büntetés-végrehajtás elhalasztásáról is, ennek értelmében, amennyiben a bűncselekmény felső büntetésének tétele kisebb, mint 7 év és a kiszabott büntetés nem haladja meg a két évet, a bíró, mindenképpen megállapítva a vádlott bűnösségét, elhalaszthatja a büntetés alkalmazását két évre, elrendelve bizonyos kötelezettségek teljesítését, majd a kétéves periódus végén dönt arról, hogy alkalmazza- e vagy sem a kiszabott büntetést.

 

(Folytatjuk)

 

Gogolák H. Csongor ügyvéd

(office@gogolak.ro)