Újabb szállítmányok mennek a határhoz

Adománygyűjtés a Küküllőmentén

Sokakat foglalkoztat, hogy a szomszédos országban háború van, ám sokakat a tehetetlenség zavar a legjobban. Ezt leküzdve néhány kibédi adománygyűjtésbe kezdett, s a hét folyamán el is juttatták szállítmányukat az ország északi határára.

„Mi úgy gondoljuk, hogy a magunk erejéhez mérten tenni fogunk azért, hogy a hozzánk érkezőknek könnyítsük az útját a biztonság felé. Áldottak vagyunk, hogy mi segíthetünk, és nem mi szorulunk rá. Segítsük azok munkáját, akik éjjel-nappal fogadják és segítik a háború elől menekülőket” – fogalmazta meg felhívásában a kibédi református lelkész, aki a román–ukrán határátkelő mellett, Halmiban született. Mivel gyermekkori barátai most önkéntesként dolgoznak a határ közelében, felvetődött, hogy innen közvetlen és biztonságos módon tudnak juttatni szállítmányt a menekülőknek és a rászorulóknak. A kezdeményezést felkarolta Dósa Árpád helyi vállalkozó, és összesen 1500 kilogramm húskészítményt ajánlott fel erre a célra. A lelkész a gyülekezethez is felhívást intézett, és ez sem volt eredménytelen. Az adományokkal telt két járművel (amelyeket ugyanaz a helyi cég ajánlott fel) a kibédiek szerda kora reggel indultak útnak, délelőtt meg is érkeztek a Halmiba, ahol Kádas Orsolya helyi önkéntes szervező várt rájuk. Elsőként egy helyi cég hűtőkamrájába rakták le a Dósa húsfeldolgozó üzem által adományozott hústermékeket, majd a helyi After School épületébe a gyülekezet által összegyűjtött adományokat, és egy adag élelmiszert a helyi árvaház konyhájának is átadtak. Ezt követően Szatmárnémetibe utaztak, a németi református egyházközségnél a Diakóniai Alapítvány munkatársai vették át az ide szánt hússzállítmányt. Innen naponta indulnak autók, amelyek Kárpátaljára viszik az élelmiszer- és ruhaszállítmányokat.

„Nagyon sok ukrán autóval találkoztunk, amelyekben elcsigázott, nagyon fáradt, többnyire női sofőrök ültek. Ők voltak azok, akik saját járművel érkeztek hozzánk. A többieket a határnál felhúzott sátorban fogadják, majd elszállásolják a környező otthonok egyikébe. A mi adományaink ezekbe a házakba és a határnál felállított sátorhoz mentek. Köszönjük az érkezők nevében a szeretetet és gondoskodást, amit az adományok mellé csomagoltak” – számolt be a szerencsés hazatérés után Sipos-Vizaknai Balázs lelkész, aki lapunknak elmondta: a hústermékek mellé a kibédi gyülekezet élelmiszert, gyerekruhákat, higiéniai cikkeket adományozott, és odafigyeltek arra is, hogy zakuszkát és lekvárt is vigyenek, ugyanis a menekülők között sok Kijevben tanuló muzulmán hitű egyetemista is van, és az ő igényeikre is figyelni szerettek volna.

A hét végén másodszor indul Máramarosszigetre az erdőszentgyörgyi Vlad Eleş is egy, az elsőnél nagyobb segélyszállítmánnyal. Érdeklődésünkre elmondta: első útjának célja a helyzetfelmérés is volt, és azt tapasztalta, hogy a határnál nagyon szervezett a menekülők fogadása és ellátása. A határ túloldalán azonban egészen más a helyzet, ott jóval nagyobb szükség van a segítségre, ezért úgy döntött, hogy szállítmányait egy, a határtól mint-egy 50 kilométerre levő ukrajnai lerakatba juttatja el, ahonnan az ország belsejébe osztják szét. Mivel nincs útlevele, személyesen csak a határig viheti a szállítmányt, onnan önkéntesek veszik át és viszik tovább, akiknek becsületességéről személyesen is meggyőződött: egyik önkéntes másfél kilométert gyalogolt a legközelebbi benzinkútig, hogy innivalót vásároljon magának, miközben a segélyszállítmányokban rengeteg palackozott víz is volt.

Rengeteg adomány gyűlt össze az elmúlt napokban a Kis-Küküllő mentéről, nagyon sokan bekapcsolódtak az adományozásba, a legtöbben Erdőszentgyörgyről, de Makfalváról, Kibédről, Szovátáról, Havadtőről is érkezett felajánlás, és kaptak némi pénzt is, amellyel egészségügyi szereket vásárolnak.

Az adományok gyűjtése és heti-kétheti rendszerességgel történő elszállítása mellett Vlad Eleş a vidékünkön átutazó menekülteknek szállás biztosítását is vállalta, eddig három családnak nyújtottak pihenési lehetőséget Szovátán, de azok rövid idő után tovább is utaz-tak. Ami meglepő, és kérdéseket vet fel benne, az, hogy a menekülők között férfiak is vannak, akiknek elméletileg nem lett volna szabad elhagyniuk hazájukat.