Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Könnyen lehet, hogy a multik számára júliustól lazuló adóprés már a jövő év folyamán újabb megszorításokat fog hozni az adófizetők számára. A választási kampányokban jól fog a kormányzat arculatának, hogy a visszaforgatott nyereség adómentesítésével a gazdasági fellendülés támogatójának szerepében tetszeleghet, és minden bizonnyal az említett új adószabály kedvezményezettjei is kiveszik a részüket a kampányok költségeiből. A többi adófizető nyakán a hurok majd akkor szorul, amikor a költségvetésben keletkezett lyukat kell befoldozni.
És úgy tűnik, hogy ez a lyuk jóval nagyobb lesz, mint amire a kormányosok számítanak. Tegnap került a nyilvánosság elé az Adótanács szakvéleménye az idevágó kormányhatározatról, és ebből úgy tűnik, hogy a pénzügyminisztériumban, melyet a legutóbbi kormányátalakítás óta Amerikában iskolázott miniszter vezet, továbbra is balkáni stílusban számolgatnak, amolyan hasraütősen. A jószerével csak a nagyvállalkozóknak kedvező adóenyhítés kapcsán a minisztérium úgy számolt, hogy ez összesen mintegy másfél milliárd lejjel csökkentheti az állam bevételeit a 2017-ig terjedő időszakban. Az Adótanács ezzel szemben úgy véli, hogy a minisztérium legalább háromszorosan alábecsülte ezt a bevételkiesést. Az már csak a hab a tortán, hogy lehetséges forrást sem jelölt meg a pótlására, pedig erre amúgy kötelezné a pénzügy-költségvetési felelősségvállalásról rendelkező törvény. De arra is kötelezte volna, hogy az idevágó kormányhatározathoz megszerezzék az Adótanács kedvező szakvéleményezését, ami persze szintén nem történt meg. De nem ez az első eset, hogy ezt a költségvetési felelősségvállalásról szóló,
a sokat és gyakran joggal is szidott demokrata kormányzás idején hozott, elvileg hasznos törvényt módszeresen figyelmen kívül hagyják.
Nem tudni, hány nap kell még az Adótanács szakértőinek a legújabb módi szerinti lefasisztázásához, de ha igazuk van, akkor már a következő esztendőtől negyedévente mintegy hatszázmilliós hiány lesz a költségvetésben ennek a multipátyolgató adókedvezménynek a nyomán. Addigra a választási kampányok már rég lejárnak, jöhet majd az újabb megszorítás, mert az ilyen botcsinálta kormányok, amilyenekhez nekünk szerencsénk van, ehhez jól értenek. Ha nem jön be a tervezett kiadásokra szükséges pénz, akkor srófolnak egyet a sarcokon, mint legutóbb az üzemanyagok esetében. Jó esetben a szóban forgó adóenyhítés nyomán talán jelentkezik még némi haszon egyéb adóbevételeken, és a nagyok visszaforgatott profitjának leve nem lesz túl keserű. De egy olyan szakértelmű adóhatóság mellett, amely mérsékelt gazdasági bővülés mellett is képes alulteljesíteni a bevételi irányzatokat, sok jóban kár reménykedni.