Újabb csapás az otthoni beteggondozásra

Miközben az utóbbi években drasztikusan csökkent a Gyulafehérvári Caritasnak az otthoni beteggondozásra juttatott állami támogatás, ami veszélybe sodorta a két évtizede jól működő szolgáltatás létét, a szervezetnek most újabb nehézséggel kell szembenéznie: több helyi önkormányzat is jelezte, hogy az idei szűkös költségvetés miatt az eddigieknél kevesebb pénzt tudnak szánni rá. 

Az elmúlt két évtizedben a Gyulafehérvári Caritasnak sikerült kiépítenie egy olyan, jól működő hálózatot, ami nehéz helyzetben lévők ezreinek a mindennapjait könnyíti meg. Szakápolóik a legtávolabbi településekre is eljutnak, a magukra maradt idősek, ágyhoz kötött betegek angyalként várják a Caritas ápolóit. Ennek ellenére az utóbbi években folyamatosan finanszírozási gondokkal küszködött ez a szolgáltatás, tavaly a megnyirbált támogatás nyomán az otthoni beteggondozásban 58 munkakör szűnt meg Maros, Hargita és Kovászna megyében, olyan körülmények között, hogy azelőtt egy ápolóra akár 30-40 ellátott is jutott.

Megkeresésünkre Ludescher László, a Caritas ágazati igazgatója kifejtette, a Caritas szolgáltatásai finanszírozási szempontból több pilléren állnak, egyik az állami szubvenció, a másik az önkormányzati támogatás, ami lehet megyei illetve helyi, valamint az ellátottak hozzájárulása. Ez a három fő pillér, emellett esetleg sikerül pályázati forrásokhoz jutniuk, de az alapműködés finanszírozásában nagyon ritkán segít. Az elmúlt években az állami finanszírozás jelentősen csökkent. Az idei év valamivel jobb ebből a szempontból, mint az utóbbi két-három esztendő, de így is az idei összeg például a 2013-ban kapott állami támogatásnak csupán a hatvan százalékát teszi ki. Országszinten jóval kisebb az erre fordított alap. Ilyen körülmények között a Caritas és több más szociális szolgáltató próbálta ezeket a kieséseket az önkormányzatoktól érkező finanszírozással pótolni, ezek lehetőségeik függvényében igyekeztek nagyobb arányban hozzájárulni az otthoni beteggondozás finanszírozásához, egészen az idei évig, amikor a törvénybeli módosítások okán az önkormányzatoknak is kisebb költségvetésből kell gazdálkodniuk, miközben a saját apparátusuk fenntartásával járó költségeik nőttek. – Mivel mi szerződéses viszonyban állunk az önkormányzatokkal, és évről évre újra meg kell újítani ezeket a szerződéseket, évente ki vagyunk téve a bizonytalanságnak, hogy milyen összeget tud abban az évben egy-egy önkormányzat az otthoni beteggondozói szolgáltatásra elkülöníteni. Hátrányosan érint, hogy már több önkormányzat is jelezte, 8-10, de akár 25 százalékkal kisebb költségvetésből kell idén gazdálkodniuk. Az önkormányzatoknál még nem hagyták jóvá az idei költségvetést, ezért még mi sem tudjuk pontosan, hogy milyen összegeket hagynak majd jóvá, és ez miként fogja érinteni a mi munkánkat. Az elkövetkező napokban, hetekben dől el, milyen keretek állnak majd a rendelkezésünkre. Ami nehezíti a dolgunkat, hogy újabban a SEAP rendszeren (elektronikus versenytárgyalás) kell kiírjanak közbeszerzést, és csak utána tudják megvásárolni akár a Caritastól, akár mástól a szolgáltatást. Emiatt adódnak helyzetek, amikor azt mondják az önkormányzatok, hogy túl bonyolult, nem foglalkoznak vele, de olyanok is, hogy heteket-hónapokat csúszik emiatt a szerződéskötés. Tavaly voltak önkormányzatok, amelyek júniusban kötöttek velünk szolgáltatói szerződést. Hónapok maradtak lefedetlenül, miközben a munkatársaink kijártak a betegekhez, a nappali foglalkoztatókban ellátták a gyerekeket. Nem tudjuk megtenni, hogy a kollégákat hónapokig fizetés nélküli szabadságra küldjük, és szolgáltatás nélkül hagyjuk az ellátottakat. 

A tavalyi év pénzügyi szempontból rendkívül nehéz volt, a finanszírozási gondok miatt az otthoni beteggondozásban 58 teljes munkakör szűnt meg Maros, Hargita és Kovászna megyékben. Például Marosvásárhelyen kizárólag azokat a személyeket tudtuk ellátni, akiknek módjukban állt kifizetni ennek a költségeit. Összességében véve több száz személy esett el az ellátástól – mutatott rá az ágazati igazgató, aki szerint a 2018-as év is nehéznek tűnik, hiszen a helyzetet rontja, hogy miközben a közszférában emelkednek a bérek, a szervezetnek nem áll módjában bérnövelésen gondolkodni, ugyanis nagyon meg kell húzni a nadrágszíjat. Ilyen körülmények között, illetve miközben a nyugati országokban a betegellátás terén a hazai béreknek a sokszorosát ígérik, valóban csak azok fognak maradni, akik hivatásuknak érzik, hogy itthon dolgozzanak a rászorulók érdekében.