Főtéri történet
Pár héttel ezelőtt meglepődve és felháborodva vettem szemügyre a főtéri zöld fű kiszáradását/kiszárítását. Falusi éveim tapasztalatai és tüzetesebb megfigyelés után felismertem, valamivel behintették, megpermetezték a sok éven át itt zöldellő füvet. Akkor jutott eszembe a kérdés, amire még nem találtam pontos választ: mióta füves a város központja? Talán Bernády városrendezése óta? Mert egykor olyan sáros volt a mai Rózsák tere, hogy az Apollóban tartott bálra vállra vett dézsában, fakádban vitték át a bálozni vágyó kisasszonyokat. Az aszfalt előtti időben bizony voltak itt ilyen események. Még én is emlékszem egy hasonló, megható történetre.
A sárról híres és hírhedt csendes mezőségi faluban, Tusonban álltunk a torony alatt a harmadik harangszó idején, amikor a pár kilométernyire fekvő tanyáról egyszerre érkezett két középkorú asszony, mindkettőjük kezében egy-egy kisebb nejlontasak. Amikor a templom elé érkeztek, a kb. két négyzetméternyi betonon levetették a gumicsizmájukat, egyik tasakból előkerült a tiszta félcipő, mert sáros gumicsizmával nem lépnek be a templomba, azok az istentisztelet alatt türelmesen megvárják őket a torony alatt. A másik tasakban a régi református énekeskönyvet hozták, mert a vallásos éneket és a félcipőt mégsem lehet egymás mellé tenni.
A marosvásárhelyi vár restaurálása idején szerzett tapasztalat alapján felismertem, új zöldfű-borítást kap a főtér, azért szántották fel, árkoltak bele öntözőcsatornát. Remélem, szép lesz, és ebben a reménységben várom az elkészülését, felavatását. Csupán az a kérdés motoszkál még bennem, kinek a tiszteletére öltöztetik új ruhába a Rózsák terét? Én Bethlen Gáborra gondolok, aki egyértelműen megérdemli, és kézzelfogható valóságba került fejedelmi bevonulása, mert pár centiméterrel kinőtt már a földből a szobortalapzata. Várjuk, nagyon várjuk a városnak szabad királyi jogot és kiváltságot adó fejedelem vissza-, hazaérkezését. Egyébként volt már egypár nevezetes érkezés, bevonulás Marosvásárhely történelmében, s akkor is ünnepi ruhába öltözött a főtér.
Féltve őrzött és titokban mutogatott fekete-fehér felvételeken látni azt a három-négy emberöltővel ezelőtti érkezést, bevonulást, ahol majdnem minden épkézláb városlakó ünneplőben éljenezte az érkezőket a főtéren. Volt még egy nevezetes marosvásárhelyi bevonulás úgy másfél évszázaddal ezelőtt is, amikor a nagy reményű lelkipásztor-író, Tolnai Lajos érkezett. Egyesek lovas szekerekkel a nyárádtői elágazásig elébe mentek, s úgy kísérték be a székely fővárosba, de erről hadd szóljon maga az író: „Rengeteg ember, kocsi, asszony, gyerek és mindenféle üdvözlő népség fogadott. (…) Ha tudtam volna élvezni az ilyen mondvacsinált parádét, a fejedelmi fogadtatásban gyönyörködtem volna”.
