Új lovagokat avattak Backamadarason

Vasárnap este újabb hat jelöltet ütött lovaggá és fogadott tagjai sorába a Szent László Társaság (1861) és Rend Backamadarason. Ezzel az erdélyi szék már tizenkét lovaggal és tizenegy apróddal rendelkezik, és jó úton halad afelé, hogy elnyerje a törzsszéki rangot.

Miután pénteken Budapesten ülésezett a Szent László Társaság (1861) és Rend, majd szombaton Pesthidegkúton lovagavatásra is sor került, vasárnap este Backamadarason is újabb lovagokat avattak. A református templomban tartott szertartás keretében Tőkés Attila gegesi lelkipásztor azt emelte ki, hogy Isten ismeri mindenkinek a lelkét, és akkora terhet rak rá, amit el tud hordozni. Így szólította meg és hívta el szolgálatra a lovagjelölteket: a backamadarasi Koncz Karola apródot teológiai tanulmányok felé irányítja, a székelyudvarhelyi mérnök, fafaragó Benczédi Lászlónak tehetséget adott, hogy 150 székely kapu díszében teremtsen életet és értéket, a makfalvi Vass Imre polgármesterre rábízott egy közösséget, a kibédi dr. Sebesi B. Szilárd orvost azzal bízta meg, hogy másokat gyógyítson, rajtuk segítsen, a hármasfalusi Nemes Csaba István vállalkozónak lehetőséget adott, hogy otthont, hajlékot építsen az emberek számára, míg a gegesi Tőkés Attila lelkészt három évtizede hívta el, hogy tanulmányai és nagyvárosi élete után egy kis faluban szolgáljon. Az igehirdető hálát adott, amiért Isten elhívott embe-reket, hogy hittel, reménységgel és szeretettel szolgáljanak, harcoljanak azokért az értékekért, amelyeket ez a lovagrend megőrzött: a keresztény erkölcsért, értékek, hagyományok ápolásáért, a magyar nemzetért.

 

Pallos, lovag- és érdemkereszt

Nt. l. Koncz László Ferenc, a rend erdélyi széktartója köszöntötte a rend Nürnbergből érkezett főkapitányát, v. l. Imre Lászlót, v. l. Bozó József magyarországi törzsszéktartót, az erdélyi, valamint az Érdről és Pesthidegkútról érkezett lovagtársakat, kijelentve, hogy a káptalan jóváhagyta, a főkapitány pedig elrendelte a hat jelölt lovaggá ütését és az erdélyi széktartó rangemelését. Erre az ünnepi alkalomra a tagok adományából elkészült az erdélyi szék saját zászlaja, így ennek felavatására is sor került: l. Szász Major Enikő zászlóanya átvette és felkötötte a zászlóavató szalagot, majd l. Kiss Dénes hármasfalusi lelkész beszélt arról, hogy a zászló döntő módon befolyásolhatja egy-egy közösség életét. Erre egy ószövetségi példát, majd a nándorfehérvári csata azon jelenetét emelte ki példaként, amikor Dugovics Titusz a mélybe ugrik a törökkel, hogy megakadályozza a félholdas zászló kitűzését, és megmentse a várat. „Ezerszáz éve próbálnak minket értékvesztetté tenni, ezért szükségünk van példaképekre, céltudatos, önfeláldozó emberekre, hősökre.” Imájában Istent arra kérte, hogy ez a zászló sokáig magasan lenghessen, s ha az idősebb zászlótartók kiesnének, legyenek apródok és hős katonák, akik azonnal átveszik és magasra emelik a lobogót, hogy a harcosok végül győzelmet arassanak. Ma is csendes háborúk zajlanak körülöttünk és ellenünk, és nem mindegy, hogy mi lesz ezek végkimenetele, ezért van szükség a zászlókra – részletezte a lelkész.

Ezután a jelöltek elmondták az esküt, amellyel megfogadták, hogy Szent László lovagkirály hűséges lovagjai lesznek, majd a letérdeplőket a főkapitány az avatópallossal egyenként lovaggá ütötte, Koncz László Ferenc erdélyi széktartót pedig lovagkeresztes rangra emelte. A rend évente olyan nem lovag személyt is díjaz, aki ezt kiérdemelte, a környezetében olyan munkát végzett, amely megegyezik a rend célkitűzéseivel. Ezúttal a székelyabodi Marton Antal kapott érdemkeresztet, aki szülőfaluja múltjának feltárása érdekében munkálkodott, és ez példamutató, főleg Székelyföldön, ahol a magyarság mindennap küzd a megmaradásért, múltja megőrzéséért.

Ezután a főkapitány az apródoknak átadott egy-egy példányt abból a folyóiratból, amely a Kárpát-medencében feltárt emlékek alapján mutatja be Szent László életét, múltját és jelenét, hogy még jobban ráirányítsák a fiatalok figyelmét és érdeklődését „arra a korra, amit Szent László jelképez és amelynek élharcosai vagyunk”.

 

Látványos, irigyelt gyarapodás

Ft. Imre László főkapitány nagy eredménynek és élménynek tartja, hogy az eddigi hat után vasárnap megkétszereződött az erdélyi Szent László-lovagok száma, hogy az erdélyi szék soraiban két év alatt ilyen létszámgyarapodást tapasztalnak. Ez azt jelenti, hogy van erre igény olyan emberek részéről, akik hasznos tagjai lehetnek a rendnek, és ez fontos az összmagyarság számára – értékelte lapunknak az eseményt a rend vezetője. Idén a rend húsz személy lovaggá ütéséről döntött, ebből legtöbbet, hatot Erdélyben avattak most, míg Ausztráliában ötöt fognak. A főkapitány azt is elmondta, csodálatosabb lovagot avatni egy nyárádmenti kis templomban, mint egy palotában, ezért sokkal jobban érzi magát Erdélyben, és fontosak számára az itteni avatások, ugyanakkor minden segítséget megad az erdélyi szék önálló működéséhez, ahol a lovagi apródi intézmény is létrejött.

Koncz László Ferenc erdélyi széktartó úgy tartja, hogy az immár tizenkét fős lovagszám apostoli jelentésű, és azt mutatja, hogy küldetése van a Szent László rendnek és azoknak az embereknek, akik vállalták a felkérést, és csatlakoztak hozzájuk. Mivel Erdélyben három éve indult a rendi munka, fontos a csapatépítés, a további létszámgyarapodás, hogy minden erdélyi székben képviselve legyenek, és elnyerhessék a törzsszéki címet. Úgy tűnik, Csíkszékről és Székelykeresztúr környékéről is van érdeklődő, és ha van csapat, akkor el lehet indulni Szent László példáján, lehet szolgálni, közösséget alkotni, tevékenykedni a nagyvilágban. Ami a lovagkeresztes rangra emelést illeti, Koncz úgy érzi, ezzel a rend elismerte az eddigi széktartói tevékenységét, és ezután a káptalanban is tevékenyen tud majd képviseleti munkát végezni. Nem elhanyagolandó az sem, hogy a tizenegyes apródlétszám már több, mint a világ összes többi apródja együttvéve.

Az újonnan lovaggá ütöttek egyaránt kiemelkedőnek érzik ezeket a pillanatokat. Tőkés Attila számára felemelő érzés volt látni, hogy a templomban ennyi érték és értékes ember gyűlt össze, és „jó érezni, hogy ezeket az értékeket én is viselhetem”. Vass Imre számára megtisztelő, hogy egy ilyen rend tagjává válhatott, és megpróbálja az ezzel járó feladatokat tisztességgel és becsülettel végezni.