Új keresztet állítottak

A középkorig nyúlik vissza mind a katolikus, mind a kálvinista vidékeken meghonosodott szokás, a húsvéti határkerülés. A középkorban ugyanis tavasszal, a jelesebb ünnepeken, a földeken, vetések között ereklyékkel, zászlókkal, énekszóval processziókat tartottak, hogy a vetés bő termést hozzon, azt a kártevő szellemektől megoltalmazzák.

Egy 1665-ben keletezett dokumentumban említik, hogy „az mi romano-catholica religiónkban húsvét hajnalán hírül vitték a földeknek az Úr nagy győzedelmét, feltámadását, hogy a gonosz szellemeket, a természet csapásait a föltámadt Krisztus hatalmával a vidéktől elrettentsék”. A Székelyföldön a legények és fiatal házasok vacsora után a cinteremben gyülekeztek, ahol megválasztották elöljáróikat: a főkirálybírót, dúlókat, bírákat, papot, énekvezetőt és másokat. Utána zsoltáréneklés közepette megkerülték a templomot, majd az alkalmi pap imádságot rögtönözött. Az imádság után végigvonultak a falun. Éneklés közben megtisztították a forrásokat és imádkoztak, hogy Isten bő forrással, jó ivóvízzel áldja meg őket. A legények fenyőágat törtek, színes szalaggal, cifra papirossal, hímes tojással feldíszítették, és kedvesük kapujára tűzték fel. Húsvét másodnapján aztán a virágtevő legények locsolkodni mentek.

Nyárádremetén is szokás a határkerülés, szerdán egy lelkes csapat (Kacsó József, Karácsoni Dezső, Székely András, Nyulas István, Nyulas Zoltán, Varga Emil) Nyulas Zoltán kezdeményezésére keresztet állított a Dobosné Gödre nevezetű helyen, a falu határában, amelyet érinteni fognak a húsvéti határkerülésen a résztvevők. A kereszten a Krisztus feltámadott felirat olvasható. A csapat azt tervezi, hogy az elkövetkezendő években másik három határrészen is állítanak ehhez hasonló kereszteket. Ilyenkor az a szokás, hogy húsvét hajnalán körbehordozzák a határban a feltámadási szobrot, a körmeneti keresztet, a templomi és nemzeti színű lobogókat, hirdetve a feltámadt Krisztus dicsőségét, az Atya áldását és oltalmát kérik a vetésekre, a határra, a falura és lakosaira. 

Vallási jellegén túl a határkerülésnek erős közösség-összetartó ereje van. Ilyenkor hazamennek és részt vesznek a processzión a faluból elszármazottak is, és közösen ünnepelnek az otthon maradottakkal.