Új helyszínen az ócskapiac

Szombaton már az új helyszínen, a Maros-híd szomszédágában lévő régi kaszárnya udvarán nyitott az ócskapiac. Aznap alig néhány árus kínálta portékáit, a vásárlók is csak elvétve szállingóztak, vasárnap viszont zsúfolásig telt az új helyszín. Ami igaz, a Sziget utcainál jóval tágasabb, viszont egyes vásárlók szerint kevésbé áttekinthető a kínálat. 

Mint ismeretes, a városvezetés döntése értelmében ezentúl a hétvége mindkét napján, szombaton és vasárnap is „ócskázhatunk”. Ennek ellenére, úgy tűnik, a szombati nap nem túl vonzó, lehet, hogy első alkalomról lévén szó, sokan nem is tudták, hogy újabban szombaton is nyit az ócskapiac. Az árusok egy része vallási nézetekre hivatkozva nem kereskedik ezen a napon, valószínűleg emiatt voltak oly kevesen a nyitás napján. Vasárnap viszont teljes gőzzel üzemelt a piac, nemcsak a környéken, a régi, Sziget utcai helyszínen is tele voltak a parkolók, valamint az úttest széle gépkocsikkal. A tér valójában sokkal tágasabb, inkább a Sziget utcai előtti helyszínhez hasonlít, összevissza vannak a sorok, számtalan az elágazás. A piac területe egészen a ligeti pályáig hátranyúlik, és legtöbb helyen köves, poros. Míg hátrébb egy tűt nem lehetett leejteni, a bejárathoz közeli részen bőven volt szabad hely, és inkább a Hadsereg téri oroszpiacra emlékeztetett, tele új, kínai portékával, ruhákkal, kalapokkal, öltönyökkel, cipőkkel, táskákkal. Itt még nem érződik az „ócskás” hangulat. Nem is időztek a vásárlók ezen a részen, míg hátrébb, a rokolyások és kalaposok háza táján, a ruha- és lábbeli-halmoknál egymást érték az emberek. 

Az arra vonatkozó vélemények, hogy jobb-e az új helyszín vagy előnyösebb volt-e a régi, erősen megoszlanak. Az egyik lábbelikupac mellett kiáltozó rokolyás cigányasszony szerint teljesen mindegy, hol árulnak, ha jó a portéka, és kedvezők az árak, akkor jönnek a vásárlók. 

– Nézzen ide, mennyi kliensünk van – mutatott a cipőhalomban turkáló hölgyekre – nem kaptunk helyet a főutcán, mégis ide jönnek, öt lejért adom a jó minőségű cipőt. Ezekért a szomszéd húsz-harminc lejt kér – dicsérte a portékát a cigányasszony, de jó hangosan, hogy hallják a vásárlók is. Az új helyszínen több a fedett rész, a tegnapi hőségben a tűző naptól védve lehetett turkálni a ruhahalmokban. A mindenik ruhadarabot öt lejért kínáló cigánylány szerint itt jobb helyük van, a régi helyszínen a földön, egy nejlonterítőn voltak a ruhák, most pedig asztalra boríthatták ki a kupacot, és árnyék is van. Egy kerékpárkellékeket és autóalkatrészeket áruló házaspárnak viszont nem túl rokonszenves az új hely. Mint mondták, szokatlan, és nem tudták az összes asztalukat egymás mellé tenni. Az árusok egy része amiatt elégetlenkedett, hogy nem kaptak helyet úgymond a „főúton”, és szerintük sokkal jobb volt a Sziget utcában, ahol az utca szélén egymás mellett árult az eladók nagy része, így szem előtt volt mindenkinek a portékája. A vásárlók között akadtak, akik szerint előnyös, hogy jóval nagyobb a tér, az elágazásokban is lehet bámészkodni, mások számára pedig éppen az tűnik zavarónak, hogy nem áttekinthető a kínálat. 

– Teljes a káosz, nem lehet átlátni, hogy mit hol keressen az ember. A Sziget utcában végigsétáltunk az utcán, és minden ott volt szem előtt – adott hangot véleményének egy barátnőjével sétáló fiatalember. A helyi rendőrök ugyan szép számban jelen voltak, hogy megelőzzék a rendbontásokat, ottjártunkkor mégis kisebb incidens történt, egy eladónál lévő pisztoly enyhén megsebesítette egy gyereknek a tenyerét.