Tűzzománc ragyogás

Van egy csodamadaram. Apró, pici szegekkel feszítették meg, amitől zöldes-drappos teste kicsit meggörbül, megadóan, alázattal simul a fára, zöld szemében áhítattal csillog a béke. De a látszólagos beletörődés ellenére rézdrót rekeszek közé feszített szárnytollai a vörös élénkebb és mélyebb árnyalataiban, a szabadság ígéretében égnek. És hirdetik, hogy hiába a rekeszek, a szegek szorítása. A kényszeralázat, a megadás csupáncsak látszat, mert egyszer úgyis elrepül azúrkék egek tengerében fürödni, felhők fodrával mosakodni, napsugarak fényében megcsillantani tűzben szerzett szépségét minden szál tollának. 

A madarat ajándékba kaptam Vidra Birtalan Évától, aki a remeteszegi kúria alagsorában berendezett tűzzománcműhelyében közel egy évtized alatt mesterévé vált ennek a nehéz technikának. Amikor örömet akarok szerezni valakinek, gyakran fordulok hozzá, hogy egyre gazdagabb, változatosabb, óhangulatú és rendkívül modern tűzzománc képei közül válasszak, s közben mindig beleszeretek egy-egy újabba. A biliárdteremben, a műhely falain ugyanis folyamatosan változik az alkalmi kiállítás. Mások is felfedezték, hogy ezeknek az alkotásoknak a titokzatos csillogás mögött lelkük van, ami azonnal megérint, ahogy a tanácstalan nézőre nyílik egy-egy virágos madaras rekeszzománc népdal, régi fájdalmakat rejtő ballada, szomorúan szép elégia, jelképes tájak, harangláb, templomok, Vásárhely jelképes épületei, sugárzó női portrék, erdélyi világunk múltja és jelene. Varázslatosan csillognak az ujjgyakorlatként készített nyakékek és fülbevalók, amelyeket öröm viselni. Aki még nem döntött, hogy hol is találna lélekhez szóló szép ajándékot, ellátogathat a Gecse utcai gyülekezeti házba, ahol advent harmadik vasárnapjától látható a művésznő tűzzománc-kiállítása. Ajánlom azoknak is, akik szeretnének belefeledkezni a szép igézetébe, s talán egy tűzzománc képben, nyakékben, fülbevalóban felfedezik, amire vágyakoztak.