Turisztikailag is értékesítik a római határt

A Maros Megyei Múzeum munkatársai 2011 óta kutatják kiemelt figyelemmel a megyénken is áthaladó hajdani római limes útvonalat, az egykori birodalom határát. Amint erről többször írtunk, megyénkben a mai Marosvécsen, Mikházán és Sóváradon állt egy-egy castrum, ezenkívül falak, árkok, őrtornyok és polgári települések egészítették ki az ókori római birodalmat a „barbár” világtól elválasztó határvonalat. A Maros megyei római határszakasz (limes) kutatása során felmerül a védelmi vonalhoz tartozó lelőhelyek megőrzésének és bemutatásának a szükségszerűsége. 2012-ben a múzeum kezdeményezésére elkezdődött a római limes útvonalterv, amelynek célja feltárni, értékelni és idegenforgalmi látványosságként is értékesíteni ezeket a lelőhelyeket. 

2013-ban a Nemzeti Kulturális Alap Adminisztrációja (AFCN) és a Maros Megyei Tanács támogatása révén a múzeum munkatársai folytathatták a 2011-ben elkezdett kutatási, értékesítési munkálatokat. 2013-ban létrejött a Maros Megyei Múzeum keretein belül működő római limest kutató központ, amely tervbe vette a Maros megye területére eső limesszakasz új lelőhelyeinek beazonosítását, a már ismert lelőhelyek alaposabb feltérképezését, a terepbejárást, a légi régészeti és geofizikai kutatásokat. Az adatok térinformatikai feldolgozása lehetővé teszi a védendő objektumok azonosítását. Az említett castrumok és a hozzájuk tartozó civil települések (vicus) feltárása mellett igen izgalmas kihívás a kutatók számára a hajdani védvonal, az őrtornyok beazonosítása, kutatása. Egyeseket korábban már ismertek (Libánfalva, Nyárádremete – Tompa-tető), másokat pedig (Felsőrépa, Nyárádremete – Pogor-tető) az említett projekt ideje alatt azonosítottak be, illetve másokat (Szakadát vár) középkorinak ítélt meg, de a kutatások kiderítették, hogy tulajdonképpen római őrtorony volt. 

Az ásatási munkálatok mellett a program keretében több olyan rendezvényt is szerveztek, amelyek ezt a történelmi időszakat népszerűsítik (online vetélkedő, római fesztivál Mikházán, kiállítás Marosvásárhelyen a porolissumi és a Keszthely melletti településeken feltárt anyagokból, kerékpárút a limes vonalon, honlapkészítés stb.). A római limes az európai kultúrtájban című, többéves nemzetközi projekt három fő elemből tevődik össze, a régészeti feltárások, illetve a római határvédelmi rendszer részét képező újabb lelőhelyek beazonosítása mellett fontos szerep jut a diákok terepgyakorlatának. Az erfurti hallgatók korábban restaurátori munkát, az ELTE diákjai geofizikai kutatásokat végeztek ezeken a helyszíneken, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatói pedig arra összpontosítottak, hogy hogyan lehetne bemutatni az előkerült leleteket. A múzeum munkatársai a limeshez tartozó lelőhelyek népszerűsítése és megőrzése érdekében a helyi közösséggel szeretnének együttműködni olyan stratégiák kidolgozásában, amelyeknek célja a limes turisztikai hasznosítása. Ennek része lehet akár az említett tervek megvalósítása, az őrtornyok rekonstruálása vagy tematikus turistaösvények kijelölése. A tervnek megfelelően a limest bemutató térképek és ismeretterjesztő füzet készülne, s az ehhez kapcsolódó bővebb információk felkerülnek a már említett www. limesdacicus.ro honlapra is. A nehezebben megközelíthető helyszínekhez a jelzett turistaútvonalak mentén irányjelző táblák vezetnék el a látogatót, a lelőhelyekről pedig magyarázótáblák nyújtanának felvilágosítást.

Csütörtökön Ötvös Koppány római kort kutató régész társaságában jártuk be a Nyárádremetéhez, illetve Vármezőhöz közel eső Pogor-tetőt, Tompa-tetőt és a szakadáti dombon levő őrtornyok helyszínét. Mindhárom helyet – talán az utóbbi kivételével – nehéz megközelíteni, és az őrtornyokat csak a négyszögű alap, valamint az azt körülvevő, helyenként még kivehető árkok jelzik. Ötvös Koppány elmondta, korábban valóságos „dzsungelirtó” munkát kellett végezni ahhoz, hogy láthatóvá tegyék ezeket a formákat. Az elkövetkezendő időszakban ásatásokat is végeznek, bár ezeken a helyeken nagy leletanyagra nem számítanak, igaz, egy-két fibula, netán érem segíthet a datálásban. Minden valószínűséggel ezekben az őrtornyokban katonák (három–hat) teljesítettek őrszolgálatot. Bár ma fák takarják, kiváló kilátású stratégiai helyeken álltak ezek a tornyok, ahonnan egyiktől a másikig látni lehetett. Ezeknek a célja elsősorban az volt, hogy az itt szolgáló katonák jelezzék, ha ellenséges csapatmozgásokat észlelnek, és mozgósítsák a castrumban levő hadtestet. A régész kifejtette, a Római Birodalom fenntartásának egyik kulcsa a nagyon jól szervezett hadsereg volt. Ugyanúgy éltek a római katonák az angliai Hadrianus-falnál, akár a jelenlegi, megyénken áthúzódó limeshatáron, és izgalmas kutatni, ásni azért, hogy valamilyen árulkodó leletet találjanak erről a korról. A lelőhelyek azonosítása jelenleg is folyik, több olyan helyet is ismernek, ahol valószínűsíthetően római jelenlét volt, ezért több, a római limeshez tartozó létesítményt is feltárhatnak még. 

A tematikus ösvények mellett a régész azt szeretné, ha a megyei vagy a helyi önkormányzat felkarolná a kezdeményezésüket, és bár egy helyen, ahova a turisták is könnyebben eljuthatnak, úrjaépíthetnének egy ilyen őrtornyot, amely nem csak az időutazást tenné lehetővé, hanem valójában vonzó idegenforgalmi létesítmény is lenne. A kutató, értékesítő és népszerűsítő munka az idén is tovább folytatódik. Augusztusban folytatják a mikházi castrum régészeti feltárását, augusztus 23-án újra lesz római fesztivál, és még a nyáron kijelölt ösvényeken lehet majd gyalogolni az említett hajdani őrtornyok helyéig. 

 

A Római Birodalom határa, a LIMES, a Kr. u. II. században érte el legnagyobb kiterjedését. Ekkor több mint 5000 km hosszan húzódott a mai Skócia atlanti-óceáni partvidékétől, Európán át a Fekete-tengerig, ahonnan – a Vörös-tengert érintve Észak-Afrikán át – újra elérte az Atlanti-óceánt. A limes maradványainak (falak, árkok, őrtornyok, erődítmények és polgári települések) egy részét napjainkig feltárták, konzerválták vagy újjáépítették, jelentős részük azonban megsemmisült.

A nagy-britanniai Hadrianus-fal már 1987-ben az UNESCO-világörökség részévé vált, és ezt követte a Rajna és Duna közti németországi határszakasz (felsőgermániai-raetiai limes) nevezése. 2005-ben döntött az UNESCO Világörökségi Bizottsága egy új, országhatárokon átnyúló világörökségi helyszín létrehozásáról, mely A Római Birodalom határai néven egy nemzetközi sorozatjelölés alapjává vált. A hosszú távú cél az, hogy a Római Birodalom egykori határának minden megfelelően megőrzött eleme e világörökség részévé váljon mind Európában, mind pedig Közel-Keleten, illetve Észak-Afrikában. A Kr. u. II. század elején, a római hatalom megszilárdulásával elkezdődött Dácia védelmi rendszerének létrehozása. Előretolt hadállásra emlékeztető helyzetéből kifolyólag a tartományban mindvégig jelentős haderő állomásozott – a provincia szívében az apulumi (Gyulafehérvár) székhelyű XIII. Gemina, majd a markomann háborúk idején érkező potaissai (Torda) székhelyű V. Macedonica légió. A fő útvonalak mentén, a tartomány belsejében állomásozott több jelentős segédcsapat, amelyek szerepe a mélységi védelem biztosítása volt. A határvonalra kerülő segédcsapatok képezték a körkörös védelmi rendszerben a külső védelmi vonalat (limes) és ellenőrizték a határral párhuzamos limes utat.

Jelenleg tizenkét segédcsapattábor ismert Dácia keleti limesén (Jád, Óvárhely, Marosvécs, Mikháza, Sóvárad, Énlaka, Székelyudvarhely, Homoródszentpál, Oltszem, Komolló, Nagyborosnyó, Bereck), és kettő létét (Görgényszentimre, Barót) feltételezi a kutatás. A táborok mellett alapított települések (vicusok) az említett régió legjelentősebb vallási, gazdasági és kulturális központjai voltak a római korban. A táborok közti kommunikációt és a csapatok ellátását egy, a határral párhuzamosan haladó út (limes út) révén valósították meg, melynek csak rövidebb szakaszait ismerjük. A határszakasz felügyeletét és védelmét völgyzáró sáncok és egy komplex őr- és jelzőtoronyrendszer révén valósították meg. Ilyen tornyokat ismerünk Homoródfürdő, Oklánd, Székelypálfalva, Nyárádremete, Libánfalva és Alsóköhér, Felsőrépa, Vármező határából.