Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Hétfőn délután a Sapientia EMTE marosvásárhelyi épületének nagy előadótermében az egyetem tanárai és az egykori diákok köszöntötték dr. Hollanda Dénes professzort, a marosvásárhelyi kar egyik alapítóját, korábbi dékánját, 84. születésnapja alkalmából. Előzetesként a jelenlevők megnézték a Sapientia EMTE történetének első 20 évéről készült Erős bástyánk nékünk című dokumentumfilmet.
Az eseményt Portik Vilmos (egykori diák) kezdeményezte, meglepetésként, így néhány tanár és leginkább azok a hallgatók vettek részt, akik a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának indításakor jártak az egyetemre. Sokan még a Deus Providebit Házba, ahonnan a főépület felépítése után költöztek ki Koronkába, a még festékszagú falak közé. Az indulásról szólt az a film is, amelyet a köszöntés előtt levetítettek. A jelenlevők Maksay Ágnes, Filep Farkas, László Loránd, Kőmíves István és Szilágyi Szabolcs által a Sapientia EMTE első 20 évéről készült Erős bástyánk nékünk című dokumentumfilmet láthatták, amelyet 2022. március 29-én mutattak be a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. A film végigköveti az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megszületésének ötletétől a kivitelezésig tartó utat, kronológiai sorrendben mutatva be az eseményeket, megszólaltatva mindazokat a kulcsszereplőket – dr. Hollanda Dénes mellett politikusokat, egyházi személyiségeket, tanárokat –, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ma már négy erdélyi városban teljes egyetemi hálózat legyen.
A filmvetítés után Portik Vilmos, Bodó Előd-Barna és Angi Sütő Ágota egykori diákok köszöntötték a professzort, visszaemlékezve a diákévekre, felidézve néhány epizódot, amelyben rávilágítottak dr. Hollanda Dénes személyiségére.
A professzor a rá jellemző humorral, szerényen megköszönte, hogy felköszöntötték, majd egy gyerekkori történettel kezdve elmondta, miért kezdeményezte Marosvásárhelyen a magyar nyelvű műszaki oktatást. Amikor 1947-ben a kommunista hatalom kisemmizte a családját, édesapja azt mondta neki: „Fiam, mindenünket elvették, csak az maradt neked, ami a fejedben van!” És ez az atyai intés ösztönözte őt is, hogy tanuljon, végül másokat tanítson, és egyetemet alapítson.
Aztán egy másik tapasztalat is hozzájárult a magyar egyetem alapításának gondolatához, hiszen az 1950–1960-as években lassan megfojtották a felsőfokú anyanyelvi oktatást Erdélyben, így szükség volt arra, hogy a magyar diákok anyanyelvükön tanulhassanak, hiszen a legjobban egy szakmát csak így lehet elsajátítani. Majd röviden kitért az egyetemalapítás küzdelmes éveire, buktatóira, és hozzátette, a siker titka három tényező: az ember kell tudja pontosan, hogy mit akar, ezt nagyon kell akarja megvalósítani, és bízzon abban, hogy sikerülni fog.
Azt is kifejtette, hogy a Petru Maior Egyetemen próbáltak elindítani magyar műszaki kart, de az akkori oktatási miniszter kijelentette, hogy „Marosvásárhelyen sohasem lesz magyar nyelvű állami műszaki oktatás,” így magánvonalon kellett megoldást találni. Ehhez kínált megfelelő lehetőséget, keretet a magyar állam által támogatott, a történelmi egyházak által létrehozott Sapientia Alapítvány. Hozzátette: az ember addig él, ameddig tervei vannak. Elmondta, a Sapientia EMTE egyik küldetése az, hogy biztosítsa az erdélyi magyar értelmiségiek utánpótlását. Ezért Hollanda Dénes vagyonát felajánlotta a Sapientia Alapítványnak. Házát, földterületeit értékesítik, és egy olyan 16 szobás bentlakást építenek fel a campus udvarán, ahol ingyen lakhatnak a kiváló tanulmányi eredményeket elérő, hátrányos anyagi helyzetű diákok. Emellé pedig egy kutatóközpontot is létesítenek, és a központ szolgáltatásaiból származó bevételből fedeznék a bentlakás költségeit. Ez lesz majd a hagyatéka.
Még azt is megtudtuk, hogy néhány hónapon belül kiadják az önéletrajzát, amiben – egyebek mellett – kendőzetlenül, részletesen elmeséli majd az egyetemalapítás történetét. S bár jelezte, hogy a „motor már nem a régi”, reméli, hogy újabb tervei megvalósítását láthatja majd.
A „vén diákok” kézjegyükkel ellátott emléklapot is átnyújtottak a professzornak –, megköszönve áldásos munkáját, majd az előcsarnokban kötetlen beszélgetéssel zárult a rendezvény.