Sokkolóan indult a mikházi Csűrszínházban az Irány Saint-Michel! című előadás. Elsötétül a színház nézőtere, majd motorzúgás után, nagy robaj közepette megjelenik a női és a férfi szereplő – akiket a darabban nem véletlenül X- (Oláh Tánia) és Y-ként (Hajós Szilárd) jelöltek. Fehér ruhában, motoros sisakkal a kezükben, gyenge fényű elemlámpával keresik egymást. A lassan kibontakozó párbeszédből aztán kiderül, hogy tulajdonképpen végzetes motoros balesetet szenvedtek, miközben Mont-Saint-Michel, a híres sziget felé tartottak. Míg eleinte csak az a „gondjuk”, hogy szimbolikusan „kimásszanak” a gödörből, utóbb jelenetek sorában mesélik el egymásnak életüket. A felelevenített életképek által a nézők egyfajta abszurd számvetés tanúi lesznek.
Oláh Tánia és Hajós Szilárd jelenete az előadásból
Fotók: Vajda György
A darab alapját Thuróczy Katalin Valaha Saint-Michelben című drámája és Tankred Dorst abszurd világa szolgálta, azonban a Csűrszínházban bemutatott változatban az alkotók még egy csavart betettek a szerkezetbe, ugyanis, amint kiderül, az epizódok a két szereplő valós életéből kiragadott pillanatok. Induló színművészeti életpályájuk viharait, kudarcait ecsetelik egymásnak. Ezáltal az előadást a két színművész életízű történeteivel egyfajta színház a színházban produkcióvá alakították az alkotók, amire ráerősített Szélyes Ferenc színművész-rendező a jól megszerkesztett, dramatizált helyzetekkel. Így egyfajta szakmán belüli pellengérre állítás is végigkíséri az előadást. Hiszen ki ne hallott volna a „szereposztó díványról”, az egók harcáról, a magasabb pozícióban levő, „befutott” mesterek megalázó viszonyulásáról a szakmára jelentkezőkkel kapcsolatban, és sorolhatnánk tovább ezeket a „kényes” helyzeteket. De az előadás narrációja nem ragad le ennél. Kiszélesedik a spektrum a kultúrpolitikára, az élet minden szegmensére, ahol hasonló helyzetek állhatnak elő.
A két fiatal utazása egyfajta boldogságkeresés is. Saint-Michel a képletes cél. Nem véletlenül, mivel a szigetből kimagasló katedrálisnak köszönhetően egyedi szakrális helyről van szó. Képletesen. Mert az utazás spirituális, érzelmes, inkább az egymásra találás abszurd kiteljesedésének kalandja. Az élet parafrázisai jelennek meg. Onnan, a mélyből, ahova a két fiatal száguldásának balszerencséje miatt zuhant, feltehetjük a kérdést, hogy van-e értelme mindannak, amit átéltek. A fényes, csillogó karriernek, a megaláztatásoknak, a (színházi vagy valós) szerepjátékoknak, és sorolhatnánk mindazokat – a kifinomult érzékkel – a közönség elé állított helyzeteket, amelyeket e fiatalok megjelenítenek.
Ahogy az elején említettem, nincs nevük a szereplőknek, mert – amint a játék során kiderült – X és Y bárki lehet. Mindannyiunk életében vannak magaslatok és hullámvölgyek, kerülünk a fiatalokhoz hasonló helyzetbe, szerepjátékokat játszunk, küzdünk azért, hogy megismerjenek, elismerjenek, keressük a szerelmet, a boldogságot, ide-oda tévelygünk a társadalmi érvényesülés útvesztőjében. Van-e értelme mindennek? – tehetnénk fel a kérdést gödörperspektívából.
A történetmesélésben, megértésben kiválóan segít a díszlet, amely álomszerű világba vezeti a nézőt. Néhány szimbolikus ruhadarab vagy kellék érzékletesen illusztrálja a színpadon elhangzottakat, jelzi a helyszín és a hangulat váltakozását. A díszlet pedig lehetőséget ad a többterű (szoba, kamaraterem) játékra is. Az előadás zenéje fokozza a hangulatot, időnkénti misztikus hangzásával sejtelmesebbé teszi a ráhangolódást a színpadi történésekre, illetve a szereplők életpályájára.
Irány Saint-Michele!
Mesés színházi megközelítés
A darab alapjául Thuróczy Katalin Valaha Saint-Michelben című drámája és Tankred Dorst abszurd világa szolgált. X: Oláh Tánia, Y: Hajós Szilárd. Rendező: Szélyes Ferenc Jászai-díjas színművész. Díszlet, jelmez: Szélyes Andrea. Zene: Varga Gábor. Bemutató: augusztus 7., Mikháza, Szélyes Sándor Csűrszínház
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
