2021. szeptember 24., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Csütörtöki kimenő

Az ember bizakodik. Ez a hivatása. Avagy természetéből, intellektusából fakadó hajtóerő. Egyszerűbben szólva: élet- és tavaszigénylés munkálkodik benne, körötte.

És ez magának olyan egyszerű? – kérdezi valaki a hátam mögül. Egy örök kételkedő. 

Persze, felelem rá, és hirtelenjében sorolni kezdem a tavasz előjeleit, jelzéseit, jelenségeit, amik éppen az eszembe jutnak. Például, ha kinézünk az ablakon – van ablakunk, szemüvegünk, látványunk az ablak előtt – mindjárt a szemünkbe ötlik a már sokszor emlegetett szilvafa és orgonabokor, életünk állandó mellékszereplője és díszlete. Elborították az ágakat, jól láthatók a bimbók, rügyek, amelyek hősiesen ellenállnak a visszatámadó, utóharcot folytató, ellentámadásba lendülő, de alapjában visszavonuló – vert – télnek. Ezek a futó – nagyon komolynak látszó – havazások, melyek reggel még Szibériát mutatnak, délre azonban a locspocs márciusvég uralja el a kedélyeket, hazafelé az iskolából a kiscsávók boldogan lépnek be a nagy pocsolyákba, csatakosan érkeznek haza. Öregek ülnek ki egy rövid időre a padra, napoznak. Vagy csak fáj a lábuk, a derekuk, nem bírja szívük a ritmust, meg kell pihenni. Még szerencse, hogy a városban vannak padok, és ezek egy része nem fémből készült, hanem klasszikus fából-pad. 

Na és mit tetszik ahhoz szólni, hogy tavaszi szél vizet áraszt. Tessék csak megnézni a rohanó Poklos-patakot.

Aztán ott van, kérem szépen, magyarázom a kételkedőnek, aki még mindig itt ólálkodik körülöttem, a feleségem telefonja. Az okos-, amelyen rajta vannak azok a városok, ahol az utóbbi években jártunk: Párizs, New York, Jeruzsálem, Tel-Aviv, Taormina, Sunderland (Észak-Anglia), Róma, és persze Gyergyóalfalu. Nem képek, hanem az aznapi és a várható hőmérsékleti értékek. Ott már mindenütt magasabbak a hőfokok, a környezeti tavasz jelei, mint nálunk. Jobban állnak tavasz dolgában. Hiába, azok régi demokráciák tavaszilag is. Gyergyóalfalu pedig azért kell, hogy legyen biztos összehasonlítási alap – honnan rugaszkodtunk el mi és a felsorolt környező kistelepülések. Ha Alfaluban, az ország fridzsiderjében mínusz két fok van Celsius úr szerint, akkor másutt a hőmérsékleti értékek felszöknek nappal akár 20 fokig is. Mellesleg szólva az említésre méltatott mínusz 2 foknál az alfalusi legények rövid újjú lajbiban mennek jeget vágni, korcsolyázni, udvarolni, pityókát ültetni, a lányok bokorugró szoknyában sétálnak az alfalvi korzón, amikor nincs éppen tilalmas óra a kijárásokhoz.

Irigylésre méltó idők vannak másfelé. Nincs importtilalom, bízhatunk abban, hogy kormányunk és éppen uralmon levő pártunk elegendő mennyiségű tavaszt és nyarat fog importálni, tekintettel a megnövekedett melegigényre. És az aktív külkereskedelmi mérlegünkre. Cserében adunk rengeteg rossz időt, borút, szürke eget, havas esőt, megfázást, nyavalygást.

Ja és a tavasz biztos jele, hogy ha másik ablakon tekintünk ki, a konyháról van szó, akkor egyfelől azt látjuk, hogy a szomszéd elkezdett a kertben szöszmötölni, kétéves kisfia előkotorta a triciklit, rollert, és az utcán megjelentek a göriző csajok. Suhannak, menet közben beszélgetnek, zenét hallgatnak, mit sem törődnek a megélénkült forgalommal. A biciklisek, motorosok is belátták, elő kell szedni a zsírból/garázsból a járgányt, és el kell indulni a tájba. A motorok zúgása, rohanása, robaja biztos jele a tavasznak.

Elmúlt március elseje és nyolcadika, a virágos napok rohama, a fészen (fészeren) megjelentek és már el is virágoztak a hóvirágos képek. Most a barkás képek vannak előszeretettel kiposztolva. (Apropó: face book. Unokám a George Coşbuc nevű iskolába jár. Elemista. Csak úgy viccből megkérdeztem tőle, melyik iskolába jársz? A válasz: a George Facebookba.)

Aztán a tavasz biztató jele, hogy ismerőseim nem nagy és nem is túlzottan széles köre egyáltalán nem oltástagadó, oltástól vonakodó. Oltakoztak, bontakoznak, feliratkoznak, már túl is vannak az első vagy mindkét szurin. És közben megismerik a megye és a szomszédos közigazgatási nagyegységek oltópontjait. Ugyanis nem tudni kicsodák a nagyvárosokba kevés oltópontot rendeztek be, egy Vásárhely nagyságú településen mindösszesen négyet vagy ötöt, holott van itt, kérem, akár százezer igénylő is, meg kórház és ápolószemélyzet, tehát vakcinát is lehetett volna elegendő számba idelöttyinteni, míg olyan helyekre, ahol se ember, se oltakozási hajlandóság nincs, elegendő védőoltást küldtek, és erre uszítják a nagyvárosi embert a regisztráció után. 

Kérdés: elszámították magukat? Avagy odatúl hatott az ellenpropaganda, a felsötétítő mozgalom, a primitív butaság, néhány orvos kételyáriája, az önzés, az oltástagadók szektája erősebb, és a mesefilmek közönsége vastagodott? Mondják, aki bekapja az oltást, zöldbékává változik, húzza neki az asztrál zenekar, és ítéletnapig várhatja, hogy jöjjön valami kóbor jóságos királylány, aki meg akarja csókolni őket. Helló, ébredés, nincs királylány – nálunk 1947. december 30. óta. A harmadik hullám már nehogy átcsapjon a fejünk felett.

Ja és tavasz van, mert sokunkban rúgkapál az utazási vágy, ehhez pedig szükség lenne arra a fránya oltási útilapura is. Meddig várjunk még?