Tudományos kutatás a Medve-tóról

Miért csökkent a heliotermikus hatás?

Szerdán délelőtt a szovátai Medve-tó partján sajtótájékoztatót tartott dr. Hantz Péter biofizikus, kutatóbúvár (affiliáció : Fibervar Kft. és ELTE Szerves Kémiai Tszk.) és Fülöp Nagy János, az Ensana-csoport igazgatója. A kolozsvári tudós ismertette a Medve-tóval kapcsolatos legújabb kutatásainak eredményeit, és bemutatta azokat a tudományos-ismeretterjesztő pannókat, amelyeket a tó melletti sétányon állítottak ki. A pannók búvárfotókon – háromnyelvű magyarázó szöveggel – mutatják be a tó élővilágát, illetve az iszapaljzatot. A sajtó nagy számban jelen levő képviselői megtudták, hogy mi a Szovátát híressé tevő heliotermikus jelenség tudományos alapja. Sőt, arra is választ kaptunk, hogy miért csökkent az elmúlt évtizedekben a tó melegebb rétegeinek hőmérséklete, és hogy lehetne ezt az – amúgy természetes – folyamatot visszafordítani. Végül a riportereknek arra is lehetőségük adódott, hogy kipróbálják a búvárfelszerelést. 

Dr. Hantz Péter elmondta, hogy ez az ország első olyan tudományos ismeretterjesztő fényképkiállítása, amelyen búvárfotók szerepelnek, és egy igencsak különleges világot mutatnak be. Az is premier, hogy hangradarral és búvármerülésekkel végzett alapos vizsgálatot Erdély több érdekes tavában, köztük Szovátán, Európa legnagyobb heliotermikus tavában is. A tudós egy olyan eredményéről is beszámolt, amelyik – több évtizednyi találgatás után – magyarázatot ad arra, hogy miért csökken a tó meleg vízrétegeinek hőmérséklete, a Szovátát európai hírű fürdőhellyé tevő, úgynevezett heliotermikus hatás, és hogyan lehetne a folyamatot visszafordítani.  

A tudományos magyarázatot a kutató egy – a tó rétegződését utánzó – élethű modellel szemléltette. Az akváriumszerű, átlátszó edény alján zöldre festett tömény sóoldat volt, amelyet egy éles, átmeneti réteg választott el a felette levő édesvíztől. A kisebb sűrűségű gyümölcsök, mint például az alma, a víz felszínén lebegtek, de például a szilva és a makk lesüllyedtek az úgynevezett haloklin rétegre, amely nem más, mint az a tartomány (lefele haladva), ahol a sókoncentráció hirtelen megnövekszik. Így a nagyobb sűrűségű szilvák és makkok is lebegni kezdenek ebben a rétegben, pedig elsüllyedtek az édesvízben. 

Ennek a sókoncentráció-változásnak köszönhetően „működik” a heliotermikus jelenség. Ugyanis, lefele haladva, az egyes vízrétegek sűrűségének nőnie kell. A haloklin rétegben a víz sűrűsége erősen növekszik a sókoncentráció hirtelen növekedése miatt, ugyanakkor a sűrűséget csökkenti a napsugárzás melegítő hatása (a meleg víz kisebb sűrűségű, mint a hideg). A Medve-tó haloklin rétegében a só miatti sűrűségnövekedés „győz” a meleg miatti sűrűségcsökkenés felett. Így fordulhat elő, hogy egy melegebb, de sósabb réteg egy hidegebb, de kevésbé sós réteg alatt található. 

A Medve-tó „öregedése” rejtélyének megfejtése egy biológiai alapkutatásnak köszönhető, a tudós ennek során jött rá, hogy a rengeteg, egymásnak ellentmondó adat akkor válik értelmezhetővé, ha azt feltételezzük, hogy a haloklin réteg a tó sóvesztése miatt lefele tolódik. (A tó algáit belga, német és kínai kutatókkal közösen vizsgálja az erdélyi tudós.) S hogy ez a jelenség miben nyilvánul meg? Dr. Hantz Péter elmondta, hogy Kalecsinszky Sándor professzor, a Medve-tóról írt első tudományos jellegű cikk szerzője még azt találta, hogy a tó legmagasabb hőmérsékletű, mintegy 70-80 Celsius-fokos rétege 1,3 méter mélyen található, tehát annak idején ilyen mélységben volt a haloklin réteg. Később nagyon sok olyan leírás született, amelyekben a fürdőzők azt állították, hogy ha ledugták a lábukat egy kicsit mélyebbre, már égette őket a tó vize. Ma már ez sajnos nem így van, a haloklin réteg 2,7 méter mélyen található, és legmagasabb nyári hőmérséklete alig éri el a 40 fokot.

A Medve-tóba a sóhegyből eredő sós forrás vize és egy édesvizű patak folyik be, ugyanakkor az évtizedek során természetesen megnövekedett az iszapréteg vastagsága is. Míg keletkezésekor a tó mélysége mintegy 30 méter fölötti volt, addig ma a legmélyebb pontja 18 méter körül van. A tudós megállapította, hogy évente eltűnik egy kevés a haloklin rétegből, és így lefelé tolódik a nagyobb sókoncentrációval rendelkező víztömb határa, amelyet egyre nehezebben melegít fel a nap. Ha ugyanis a napsugárzás többméteres vízrétegen áthaladva éri csak el a haloklin réteget, legyengülve nem tud erős melegítő hatást kifejteni. A „szendvicsszerkezetű” tó két rétegének sókoncentrációi nem nagyon változtak, de amikor a haloklin réteg kisebb mélységben volt, a fürdőzők könnyebben felverték azt, így az a szubjektív érzésük támadt, hogy „régen a tó sósabb volt”. 

A tudós felvázolta, hogy miként lehet mesterséges úton „megfiatalítani” a tavat, de hangsúlyozta, hogy mindezt alapos előzetes kutatásnak és tervezésnek kell megelőznie (a hőmérséklet mellett a sókoncentrációt, az áramlásokat, a fényerősséget és a kémiai oxigén-igényt is mérni kellene különböző mélységekben, és rendszeres szonáros vizsgálatokra meg a sóegyensúly mérésére is szükség lenne). 

Dr. Hantz Péter ismertette, hogy a tó felülete kb. 40.000 négyzetméter. Ha azt akarjuk, hogy a haloklin réteg egy méterrel feljebb kerüljön, akkor 40.000 köbméternyi szinte koncentrált sóoldatot kellene a tó haloklin rétege fölé rétegezni. A haloklin réteg felső része ugyanis kb. 250 gramm sót tartalmaz literenként. Ez azt jelenti, hogy több mint 10 millió kg só tűnt el a tóból az elmúlt kb. 100 évben, azaz mintegy 10.000 tonna só hiányzik a tóból. Ez évente egy nagyobb szobányi só elvesztését jelenti. Első hallásra ez nagy mennyiségnek tűnik, azonban a parajdi sóbányában naponta akár 800 tonna sót is kitermelnek, így a szükségletet a bánya kb. kéthetes termelésével le is fednék. A tudós szerint nem sót kellene szórni a vízbe, hanem szinte koncentrált sós oldatot lehetne beönteni „oltári óvatossággal” a haloklin réteg fölé. Azonban, mielőtt bárki is beavatkozna a tóban zajló folyamatokba, jóval pontosabb diagnózisra van szükség, hiszen egy rosszul kivitelezett beavatkozás felkavarhatná a tavat, ami nagyon súlyos következményekkel járna. 

Fülöp Nagy János a jelenlegi tudományos kutatás tapasztalatait azzal egészítette ki, hogy a tó keletkezése utáni időszakban a víz közvetlen kapcsolatban volt az alján levő sósziklákkal, amelyeket fokozatosan feloldott. Az évtizedek során lerakódó iszap, a híres, gyógyító szovátai iszap viszont szigetelőrétegként hat, így a tó már nem tudja természetes úton pótolni a sótartalmát. 

A kolozsvári tudós a következőkben kitért a Székelyföld turisztikai hiányosságaira, amelyet csapatának munkája és külföldi kutatók meghívása során alkalma volt megtapasztalni. Első helyen említette az attrakciófejlesztés hiányát: ha csak nyakló nélkül szállodákat építünk, és nem eszközölünk olyan befektetéseket, amelyek a turisták szélesebb köre és több korosztály számára is vonzó programokat kínálnak a csúcsszezonon kívül is, a luxusszállodák is hoppon maradnak, mert csak a szálláshelyek miatt nem fog több turista idejönni. Pláne, ha nagyon szegényes a Székelyföld digitális jelenléte, és nem vagyunk benne nemzetközi hálózatokban. Piacunk és konkurenciánk már egész Európa – fogalmazott a kutató. A munkát hátráltatta a települések közötti tömegközlekedés szinte teljes hiánya (Korondról Szovátára, Gyergyóból a Gyilkos-tóhoz, illetve Csíkszeredából a Szent Anna-tóhoz sem tudtak időben elérni az asszisztensek, ha nem volt autójuk), továbbá a parkolóhelyek hiánya, és nem egy esetben a sétányokon ordító zene is, ami miatt a beszélgető kutatók néha egymás hangját sem hallották. Dr. Hantz Péter külön szóvá tette a többnyelvű feliratok gyakori hiányát is, amelyek kihelyezésében már semmi sem akadályozza meg a vállalkozókat. 

Fülöp Nagy János igazgató reményét fejezte ki, hogy sikerül egy olyan multidiszciplináris csapatot létrehozni, amely a bemutatott felfedezés mentén részletes kutatásokat végez, terveket készít és kivitelezhető megoldást talál a tó fiatalítására, hiszen ez nemcsak a szovátaiak érdeke kell hogy legyen, hanem országos fontosságú. 

A Népújság arra volt kíváncsi, hogy a tudományos adatok tükrében mennyire sürgős a „fiatalítási” beavatkozás, és műszakilag kivitelezhető-e, ugyanakkor az is érdekelte tudósítónkat, hogy miként hárítottak el egy korábban felmerült veszélyhelyzetet, azt, hogy a tavat megtartó természetes gát átszakadhat.

Dr. Hantz Péter elmondta, a fiatalításhoz szükséges sómennyiség ára hozzávetőleg egymillió euró, és a beavatkozási művelet is kb. ennyibe kerülne, de mindez műszakilag megoldható. Amennyiben a város és a turizmusfejlesztésben érdekelt országos intézmények összefognának, előteremthető a további kutatáshoz, illetve az említett fiatalításhoz szükséges pénzösszeg is, hiszen Szováta turizmusa a Medve-tóból él. 

– Úgy gondolom, hogy a beavatkozás nem vészesen sürgős, mert a tó nem megy tönkre, negatív emberi behatások nem érik, jól karban van tartva. A haloklin réteg szép lassan lejjebb tolódik, a heliotermia minden évben csökken egy keveset, de ez nem katasztrofális. Ha ezt a beavatkozást holnap elkezdenénk, akkor az történne, hogy jövőre már jóval melegebb lenne a haloklin réteg, ha két-három év múlva kezdjük el, akkor négy év múlva élvezhetjük ennek eredményét. Ez előtt azonban mindenképpen nagyon körültekintő diagnózist kell készítenie egy interdiszciplináris csapatnak, amelyben többek között geofizikus, hidrológus, limnológus, áramlástani szakember, kutatóbúvár, technikai búvár és mikrobiológus jelenléte szükséges, és csak azután, a felügyeletükkel lehet elvégezni a fiatalítást – nyilatkozta a tudós. 

A földcsuszamlás veszélyével kapcsolatosan Fülöp Nagy-János elmondta, néhány éve megerősítették a Medve-tó kifolyása körüli földsávot. 40-42 méter mély fúrásokat végeztek, majd a 17 furatba magas nyomáson bentonitot fecskendeztek, ami megtartja a talajt. Így elhárult annak a veszélye, hogy a gát átszakadjon, és emiatt veszélybe kerüljön a város. 

Még megtudtuk, hogy a kiállítást Fülöp László Zsolt, Szováta polgármestere kezdeményezte, és a város a tudományos kutatásokat is segítette.

A kutatásra dr. Hantz Péter nem kapott pályázati támogatást, de a munkát sok cég és magánszemély is támogatta, többek között az Ensana szállodacsoport, a budapesti Bálint Analitika cég, ahol ingyen elemezték a vízmintákat, dr. Bicsák Bertalan neurológus, a Magyar Tudományos Akadémia, a budapesti Motorpharma cég, dr. Zsigmond Barna Pál országgyűlési képviselő, dr. Somogyi Péter, az oxfordi egyetem professzora, dr. Balázsi Gábor, a Stony Brook Egyetem professzora, dr. Szathmáry Eörs, az Ökológiai Kutatóközpont volt főigazgatója, a Fibervar Kft., a Hajósparadicsom Kft. és sokan mások. A tudományos munkát a kutató édesapja, dr. Hantz András, a közismert erdélyi kémiaprofesszor, a székelyföldi felsőfokú vegyészképzés egyik megteremtője emlékének ajánlotta. 

A sajtótájékoztató végén a riporterek egy sekély medencében kipróbálhatták a búvárfelszerelést, melynek palackjait a kolozsvári Transylvania Dive Center bocsátotta rendelkezésükre. Felejthetetlen élmény volt a víz alatt lélegezni, de megállapítottuk, hogy nem lehet könnyű dolga egy kutatóbúvárnak.