Tóth Árpád: Újév reggele

Véget ért a

Szilveszter-éji szender.

Felkelne az ember.

De nem mer.

Mert jön a kenetes

Basszusú szemetes.

És jön a gyászos

Szopránu gázos.

Jön a májfoltos

Sarki boltos.

Sőt, jön a bordó

Orrú levélhordó.

Jönni nem restel

Hajlongó testtel

Uram s parancsolóm:

A házmester.

Vele jön nyájas kibice,

A vice.

Jő és belém kiván sokat

A nő, aki rám mosogat.

Jön vidáman a szabószámla,

S arcáról a bőr le nem hámla.

Jön bús, fekete sál alatt

A temetési vállalat.

S jön az olcsóságmentes

Hentes.

És buékot nyihogat, ó,

Minden páholynyitogató.

Fiákeres és ószeres

Reámborulnak: ó, szeress!

És jön emez, és jön amaz,

És jön háromszor ugyanaz.

S jönnek tizezren.

S ájultan fekszem.

S tolongnak vadul

Az ágyam körül,

S direkt mind az én

Újévemnek örül.

Nyüzsögnek zsúfolt rendben

A széken, asztalon, kredencen

És a sézlongon.

És keresztül a sok tolongón

Hozzám jutni alig tuda

A guta.