A tönkretett hazai ipar fellendítése?

A megyei mezőgazdasági igazgatóságokon a napokban összesítették azoknak a juhtenyésztőknek a listáját, akik a 2017. július 17-én megjelent 500-as számú kormányhatározat értelmében a termelt gyapjú után támogatást igényeltek. A kormányrendelettel az 1989 előtt jól működő iparágat szeretnék fellendíteni.

 

Előzmények 

A rendszerváltás után az országból a nagy mennyiségben előállított nyers gyapjút potom áron külföldre (Indiába, Kínába) szállítják, majd az ottani kezelés után sokkal drágábban vásárolja fel a hazai feldolgozóipar. Sok esetben a költségek miatt nem is érte meg ezzel foglalkozni, így a lenyírt szőrt a pásztorok eldobták. A rendelettel 1 lej támogatást nyújtanának kilogrammonként, azonban még mindig nincs megoldva a feldolgozás, és ami a legfontosabb, a megtisztított „nyers” gyapjú piaca. 

1989 előtt Románia élen járt Európában a gyapjúfeldolgozó iparban, számos jól működő – igaz ugyan, hogy a KGST-piacra – exportáló kötöttáru-gyártó vállalattal rendelkezett. A rendszerváltás után azonban a megnyílt szabad piacon ez az iparág is elbukott. Elsősorban azért, mert felszámolódtak az mtsz-ek, és az új tulajdonosi viszonyban idő kellett, ameddig kialakultak nagyobb juhtenyésztő magánközpontok. Számos, főleg hegyvidéki községben a fakitermelésen és feldolgozáson kívül gyakorlatilag ez jelentette az egyetlen megélhetési lehetőséget. Az ipar bukásának okai között azonban azt is említik, hogy igen költségesé vált a tisztítás, a hajdani mosodák már nem feleltek meg a környezetvédelmi követelményeknek. A hazai feldolgozóiparban is inkább behozott anyaggal dolgoznak, ugyanis a külföldi gyapjú sokkal tisztább – a hazainál több mint 60%-os a veszteség –, ugyanakkor például a Törökországból származó nyersanyag 20%-kal olcsóbb, mint a hazai. A másik ok, hogy a kötöttáru- és a készruhaipart elárasztották a különböző műszálak, amelyek előállítása olcsóbb és nem idényhez (ciklushoz) kötött. A világpiacot 1838 óta Ausztrália uralja, ide összpontosul a világ termelésének mintegy 30%-a. Jelenleg több mint 55 államba exportálnak, évente több mint 120 millió juhot nyírnak meg, több mint 500 millió kg vastag gyapjú onnan származik. A legnagyobb felvásárló Kína. A kimutatások szerint azonban a 2002/2003-as szárazság miatt folyamatosan csökken az ausztráliai gyapjútermelés, ami lehet, hogy kedvezően hat az európai országok termelésére, köztük a romániaira is. 

A szóban forgó kormányrendelet kidolgozását a dél-romániai juhtenyésztők szorgalmazták. Dolj megyében közel félmillió juhot tenyésztenek, az APIA-támogatásoknak köszönhetőn 2014-től évente mintegy 10.000 fővel nőtt a megyei állatállomány. Hasonló mértékben nőtt a többi megye állatállománya. Jelentősebb jövedelem a tej és a tejtermékek értékesítéséből, tavasszal pedig a bárányok eladásából származik. Az igen hasznos gyapjút – mivel a hazai ipar nem működik – eldobták. Ezért is javasolták a szaktárcának, hogy dolgozzon ki valamilyen szabályt a hazai gyapjú értékesítésére. 

 

Jó a szándék 

A Sorin Grindeanu vezette kormány rendelete szerint az Európai Unióval kötött mezőgazdasági támogatási keretegyezmény alapján a 2017–2020-as pénzügyi időszakban legtöbb 15.000 eurónak megfelelő lej értékben de minimis (csekély összegű) támogatásban részesíthetik a gazdákat. A pályázatkezelő a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium a megyei igazgatóságokon keresztül, a lebonyolítási időszak az adott év július elsejétől a következő év azonos dátumáig tart. A kiírás szerint olyan juhtenyésztő magánszemélyek pályázhatnak, akik a 154/2014-es törvény alapján kibocsátott engedéllyel, valamint azon magán- és/vagy jogi személyek, egyéni és családi vállalkozók, akik a 44/2008-as kormányrendelet alapján működési engedéllyel rendelkeznek. A tenyésztőknek 1 lej támogatást ajánlanak egy kg gyapjúért, illetve gyapjúmosók létesítésére legtöbb 15.000 eurónak megfelelő lejre pályázhatnak, amelyet három pénzügyi évre vehetnek fel. A pénzt évi egy alkalommal utalják át a gazdáknak. A szaktárca erre a célra 36.000 lejt különített el a mezőgazdasági minisztérium költségvetéséből. A kormány- rendelet szerint 10 évig nyújtanák ezt a támogatást a gazdáknak. 

A pályázathoz a formanyomtatványok kitöltése mellett többek között a tenyésztőnek vagy a gyapjúfeldolgozó üzemet létesítőnek rendelkeznie kell hivatalos céggel, igazolniuk kell az állatlétszámot és fel kell értékelniük a termelendő gyapjú mennyiségét. A dossziékat pedig a mezőgazdasági igazgatóságok ellenőrzik, kezelik és hagyják jóvá a támogatást. 

 

A valóság 

A juhtenyésztők jó néven vették a kormányhatározat életbe léptetését, azonban keveslik a megelőlegezett kilogrammonkénti 1 lejes támogatást. „Ez több mint semmi” – üzenték a szakmai szervezetek a kormánynak. Mindamellett, hogy a feltételek között szerepel az, hogy az állatállománynak szerepelnie kell a farmregiszterben, igazolni kell azt is, hogy a támogatandó mennyiséget leszerződte valamely feldolgozóegységgel. Egy juhról kb. 2 kg gyapjút nyernek, a nyírás állatonként 4-5 lejbe kerül. Ha a gazda az államtól két lejt kap a mennyiségért, gyakorlatilag nem nyer semmit, mert ha van felvásárló, akkor is csak 0,70–1 lejért tudja értékesíteni a nyers gyapjút. Ezért kérdéses, hogy a támogatás mellett sikerül-e a hazai gyapjú felvásárlópiacát kiépíteni. 

Mindezek ellenére a program iránt nagy az érdeklődés. A Maros Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságon a nyilvántartott 1560 juhtenyésztő közül 1471-en, azaz a haszonélvezők 94%-a állított össze és nyújtott be támogatásért dossziét. A 2016-os termelés alapján 1085 tonna gyapjúra kértek támogatást 2017-re. Ugyancsak az említett kormányrendelet által szabályozott program keretén belül az igazgatóság előirányozta öt gyapjúbegyűjtő központ létesítését a megyében: Nyárádremetén, Görgényhodákon, Dánoson, Dédán és Alsóköhéren. Továbbá szeretnék támogatni öt helységben ún. mintaesztena megépítését, ahol az Európai Unió követelményeinek megfelelően tenyésztenék a juhokat, és ugyanazon a helyen tejbegyűjtő, feldolgozó és gyapjútisztító egység is működne. Ezek a mintagazdaságok Hodákhoz, Gödemesterházához, Ratosnyához, Erdőlibánfalvához és Marosoroszfaluhoz tartozó legelőn lennének. 

Gyapjútisztítók létesítésére is jelentkeztek gazdák, olyan juhtenyésztők, akiknek eddig is több száz állat tartozott az állományukba. Ilyen Alsóköhéren Pop Eremia, a marosludasi Urcan Florin, a segesdi Mureşan Gabriel és az apoldi Mărginean Valentin, akik jelezték szándékukat, hogy a program szerint, amennyiben az állam megadná a beruházáshoz szükséges 50%-os anyagi támogatást, felépítenék a tisztítókat. 

Ileana Guşatu mérnök, a Maros Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta, hogy kiváló a kezdeményezés, azonban a kormány ezzel egy kicsit „a szekeret a ló elé fogta”, mert ha nem biztosítják a gyapjú felvásárlópiacát, hosszú távon nem fog működni a program. Ugyanis a tisztítóegységek mellett megfelelő raktárhelyiségeket is kell majd létesíteni, s ha ezeket nem üresítik ki, gyakorlatilag készleten marad a mennyiség, és emiatt sem lehet majd többet feldolgozni. Tudomása szerint jelenleg a közeli megyékben csupán egy besztercei és egy szebeni tisztító adja el a gyapjút a törököknek, kilónként 0,20–0,30 lejért, ami jóval kevesebb, mint az előállítási költség. Mivel nem, vagy csak nagyon kevesen foglalkoznak nálunk feldolgozással, a program által ösztönzött – előállított – mennyiséget csak külföldön, a távol-keleti országokban lehet értékesíteni. Az a kérdés, hogy ki fedezi majd a szállítási költségeket? A szakember szerint ennek a programnak csak akkor van értelme, ha a mezőgazdasági minisztérium összefog a külügyminisztériummal, és külföldi felvásárlópiacot keresnek konkrét szerződési lehetőségekkel. 

A feldolgozóegység létesítése és működtetése sem olyan egyszerű, mint az a minisztériumból látszik – állapítottuk meg, miután ennek hátteréről Szilveszter Lászlóval, a kibédi Siltexim Kft. tulajdonosával beszélgettünk. A Szilveszter család hagyományosan több évtizede foglalkozik gyapjúfeldolgozással. A tulajdonos elmondta, valóban jó a kormány kezdeményezése, és sok juhosgazdának segíthet, azonban egy gyapjúmosoda létesítése és üzemeltetése igen körülményes és költséges. Azért mentek tönkre 1989 után az ilyen egységek, mert nem feleltek meg az új követelményeknek. Egyrészt nagyon sok villamos energiát fogyasztottak, másrészt pedig nem tudták betartani a környezetvédelmi feltételeket. (Sz.m.: annak idején mi is beszámoltunk arról, hogy több esetben környezeti katasztrófát okoztak a gyapjúmosókból származó szennyvízzel.) A szükséges vegyszerek is elég drágák. Így óriási energiát és költségbefektetést igényelnek ezek az egységek, számukra jelenleg nem éri meg ezzel foglalkozni, mert sokkal jobb minőségű nyers gyapjút vásárolhatnak külföldről. 

A program 2018 tavaszától folytatódik, várhatóan akkor folyósítják majd a támogatást a juhtenyésztőknek és bírálják el a mosodát, illetve a kiszemelt mintafarmok létesítéséhez szükséges pénzt az érdekelteknek. Továbbá megválaszolatlan kérdés marad az, hogy kinek és milyen áron értékesítik a feldolgozott romániai gyapjút, mert ettől függ a hazai ipar valós fellendítése.