2022. augusztus 17., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A tragikus eseményeket, az általános félelmet, a nehezen elviselhető megszorításokkal együtt bevezetett kijárási tilalmat is kiváltó koronavírus-járványnak sok kellemetlensége ellenére voltak hasznos velejárói is. Európai statisztikák szerint az övezet országaiban megfogyatkozott a lopások, betörések száma. Még itthon is, bár az ősi mesterséget az európai nagyvárosok közterein eredményesen művelő képviselői közül sokan kénytelen voltak hazatérni.

A zsebtolvajok dolga azért lett nehezebb, mert megszűnt a turizmus, kerülni kellett a zsúfoltságot. Kevesen mertek a tömegközlekedési eszközökön utazni, ráadásul az otthoni munka és tanulás leapasztotta az utazóközönséget, és voltak, akik hónapokig ki sem léptek, vagy csak a legszükségesebb esetekben hagyták el a lakásukat. Ez utóbbiak, valamint az otthonról dolgozók, tanulók miatt a betörők is alig jutottak „munkához”. 

A veszélyhelyzet lejártával viszont beindult a gépezet, a mások kárán élők, akiknek Szent István királyunk idején levágták a kezét, feléledtek, és nagy lendülettel láttak munkához. Amikor olvastam a hírt, el is gondolkoztam: hány honfitársunk maradna kéz nélkül, ha most bevezetnék az egykori szigort? Bár néhány friss esetről is értesültem, sajnos nem voltam elővigyázatos. Így magam is megtapasztaltam, hogy olyan országban is, ahol még béke van, hogyan juthat el az egyszerű ember a végső elkeseredésig, amikor a saját lakásából egy kora délután ellopják a táskáját, mert távozó vendége után egy telefonhívás miatt rövid időre elfelejtette bezárni a kaput. (Gyermekkoromban ugyanaz a kapu nappal mindig nyitva volt.) A pénztárcán és bankkártyán kívül valamennyi irat, a kismagnó és a fényképezőgép – mindkettő tele felvételekkel – szemüveg, írószerek, piperecikkek, minden egyéb odalett, ami egy hátizsákba belefér. Napokig a semmi ágán üldögélve reménykedtem, hogy annyi betyárbecsület csak van a gazdag zsákmánnyal távozó tolvajban, hogy a különálló irattárcát, esetleg a szemüveget, a telefonszámos noteszt eldobja valahol. De nem volt. 

Ahogy azóta is elpanaszolom, hogy mi történt velem, kiderül, hogy szinte nincs olyan személy, akit ne loptak volna meg az egészen közeli vagy a távolabbi múltban. Kedves ismerősöm súlyos betegségből kigyógyulva jutott el álmai városába, amelynek központjában kilopták a hátizsákájából a pénztárcáját az okmányaival együtt. Szerencséjére volt otthon egy érvényes útlevele, amit az egyik családtag autóval elvitt a határon túlra, hogy a bonyolult ügyintézést mellőzve beléphessen az országba. Vidékről ingázó középiskolás diáklány is pénztárca nélkül szállt le egy szép új autóbuszról, holott az iratai mellett csak banik voltak a hátitáska oldalzsebének mélyén lévő erszényében. 

Még kellemetlenebb esetet mesélt tanár ismerősöm, akinek a nyitott ablakon a dolgozószobájába beugró tolvaj a laptopját vitte magával, az elmúlt két évben kidolgozott online tananyaggal együtt. A felsorolt esetekből is kiderül, hogy milyen mérhetetlen kárt tudnak okozni, mennyi munka eredményét semmisítik meg az elkövetők, akik szabadon jönnek-mennek, újabb áldozatra lesve. A meglopottak számára pedig hiú remény azt hinni, hogy megkerül a tettes. Amikor két évvel ezelőtt a pénztárcámat lopták el a napipiacon, amely be van kamerázva, ezért sikerült megtalálni a felvételt, és egy újonnan vásárolt adathordozóra másolni a történteket arról, ahogy a jól öltözött, begyes nőszemély eljárt, a helyi rendőrségen hamar kifizettek. A szolgálatos felvilágosított, hogy csak CD-t fogadnak el, és majd hívnak telefonon. Akkor beláttam, hogy fölösleges segítségre várni. Még folytathatnám a sort bizarrabbnál bizarrabb történetekkel, például, hogy a tetten ért elkövető ügyvédet fogadott, aki addig fenyegette a károsultat, hogy az visszavonta a feljelentését, hogy megszabaduljon az ügyvédnőtől, aki folytonosan zaklatta.

Az általánosan érvényes intelmek alapján azt tanácsoljuk, hogy a bonyolódó nemzetközi helyzetre, saját gondjainkra figyelve se feledkezzenek meg a ránk leselkedő fokozott veszélyről. Legyenek nagyon óvatosak, ne hordjanak magukkal okmányokat, értékeket könnyen elérhető helyen, ne tegyék egy helyre a pénztárcát, iratokat, lakáskulcsot, mobiltelefont. Ahol nagyobb a forgalom, tömegben a válltáskát, hátitáskát mindenki tartsa maga előtt, üzletben, áruházban ne tegye le a pultra, a bevásárlószekérbe. Legyenek figyelmesebbek, és ne könnyítsék meg a betörők dolgát azzal, hogy földszinti helyiségben nyitva hagyják az ablakot, a bejárati ajtót vagy magánlakásban a kaput.