Toll-varázs ősszel

Különleges színfoltja az ősznek az idei harmadik Erdélyi Toll. Egy 80 évvel ezelőtti délutánt idéz fel: 

„Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni, / s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról…” (Radnóti Miklós: Október, délután), és egy hét évtizeddel ezelőtt született szerelmi vallomást, a munkaszolgálatos Radnóti Miklós Gyarmati Fannihoz írt sorait (Levél a hitveshez) megvilágítva (Málnási Ferenc: „… Fanni vár szőkén a rőt sövény előtt…”) emlékeztet a múzsára, aki ebben az évben követte a költőt az örökkévalóságba vezető úton. A nosztalgiázás évszakához illik hangulatában Beke Sándor Álom a Titanicon című elbeszélő költeménye, amelyet a szerző ezekkel a sorokkal ajánl olvasói figyelmébe: „Üzenem: az álom szárnyaló ereje isteni erőt sugall és tovább éltet, hogy elviseljük a szürke hétköznapokat életünkben. És emlékezni szeretnék dr. Lengyel Árpádra is, aki a Carpathia orvosaként részt vett a Titanic több mint hétszáz túlélőjének a megmentésében.” A Múzsa és lant rovatban dobbanásszerűen váltakoznak a Beke-költeményhez hasonló, hosszabb lélegzetű írások – ilyen Csire Gabriella Regélő napkelet, illetve Tar Károly Pánik című prózájának soron következő fejezete is –, és a villanásnyi lírai megmutatkozások, többek között Ilyés András Zsolt, Elekes Ferenc, Albert-Lőrincz Márton tollából. Az írói életművek iránt érdeklődők előtt Juhász Gyula költői világát tárja fel Kozma László tanulmánya, a sajtótörténeti útbaigazításra vágyóknak Csíki András Ütközés és folytonosság című, alcímeiben is sokat ígérő – Az erdélyi magyar irodalmi sajtó harmadik újrakezdése, Az erdélyi magyar irodalom értelmezési lehetőségei, Küzdelem és építkezés a múlt hagyományaival/ból, A romániai sajtó – a magyar kisebbség sajtója: harmadik újrakezdés (1920, 1945, 1989) – munkája kínál hasznos olvasmányt. Az anyanyelvi rovatban Málnási Ferenc: Erdélyi anyanyelvoktatás – irodalmunk tükrében című, 18. fejezetéhez érkezett tanulmányát és Brauch Magda „terrorista” nyelvművelésről szóló izgalmas írását találjuk. Kedei Zoltán nyarat és őszt idéző műtermi gondolatai magukkal ragadják, fénnyel, derűvel ajándékozzák meg a sorok között kóborlót: „Habzsolom magamba az őszi színeket, a vöröseket, a sárgákat, a rozsdabarnákat. A vörös tartja fenn bennem a forrongást. Nemcsak az energikusságot biztosítja bennem, de hozzásegít az örömérzet birtoklásához is. Az örömre nagy szükségem van.” 

A Toll sokszínűségét fokozza az Élő tudomány és a Hit és üzenet rovat egymásmellettisége, együttélése, előbbiben Zsigmond Enikő Lothar, Lator, Lotru hegység című írását, utóbbiban Sebestyén Péternek az idei ökumenikus hét mottója alapján – „Éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra…” (1Kor1, 10-17), „Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok…” (1Pt2, 9-10) – született gondolatait, illetve Beke Sándor Molnos Zoltán festményéhez írt versét olvashatjuk. Az ősz hangján szóló lapszám természetesen vicces arcát sem rejti el, Ráduly János irodalmi anekdotái és találós meséi kínálnak vidám pillanatokat. Ami pedig a legkisebb Toll-forgatókat illeti, ezúttal is övék a végszó, Csíki András, Albert-Lőrincz Márton, Baricz Lajos versei, illetve Nagy Irén és Benedek Elek prózája emeli őket magasra az utolsó oldalakon.