Tömeg és kultúra (1.)
2023-04-17 14:00:00
- Kuszálik Péter
Néhány hete a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Sziget fesztivál „kulturális hozadékáról” beszélt egy interjúban. A folyók vízhozamát köbméter/másodpercben adják meg, a kulturális hozadéknak még nincs mértékegysége. A budapesti hajógyári szigeten zajló megafesztiválra érkező rajongók komoly összegeket áldoznak a vesszőparipájuk etetésére, a nyereséget millió euróban adják meg, mert forintban számolva túl sok helyet foglalna el. A fesztivál alapítója – már évekkel ezelőtt – kiszállt az üzletből, most valamilyen tengerentúli csapat birtokolja a jogokat. A főigazgató szerint a buli már elvesztette minden magyaros jellegét (eddig sem volt sok), és az Alföld népe már nem lelkileg, csupán a bankszámláján keresztül kötődik ehhez a nagy banzájhoz.
A fesztiválokról elég sokat írtam már (pl. Panem et circenses, Népújság, 2022. aug. 9.), de állandóan érkeznek a friss adatok. Új ’találatként’ egy román nyelvű sörreklám szövegét idézem, fordításban: „Tedd emlékezetessé a bulit”. A tízezres tömegeket megmozgató, több napig tartó tivornya emlékeit hónapokig és évekig fogják majd emlegetni a résztvevők – ez garantált. 1966-ban én is átestem egy ötvenedakkora ’beavatáson’, olcsóbban és kevesebb gyötrelemmel. Az érettségi bankettünk után történt: Gyula az ünneplő ruhája belső zsebébe ürítette a gyomortartalma fölöslegét. Tagadhatatlan, hogy emlékezetes esemény volt, de nem sorolható a „kulturális hozadék” (amúgy is homályos) kategóriájába.
A minap egy másik bulizós szöveget is találtam. „A zaklatás a szórakozóhelyen is a hatalomról szól” (444.hu, ápr. 5.) címet viselő beszélgetés arról szól: „hogyan segíti a magyar bulikultúra a nőket zaklató férfiakat, és mit tehet egy szórakozóhely, a társadalom és a kormány, hogy megvédje a bulizni, kikapcsolódni akaró nőket.” Ez az összefoglaló mindent elmond, ezért a cikkből már nem idézek semmit, csupán a ’bulikultúra’ szót veszem vizsgálat alá.
A kultúra szónak négy értelme van a magyar nyelvben. Alapállásban „az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összességét” jelenti, de a művelődéshez, műveltséghez és műveléshez is köze van. Kérdés, hogy manapság mi számít „szellemi értéknek”. Apáink gyermekkorában az számított műveltnek, aki ismerte a görög mitológiát, a francia irodalom jeleseit, betéve tudta az angol etikettet, és hetenként eljárt a Közművelődési Ház koncertjeire. Manapság az kap piros pontot, aki hibátlanul felsorolja a Harry Potter-sorozat köteteinek címét vagy valamely rapper kutyájának a nevét. Mint mondám, művelést is jelent, a kultúrnövényeket kapálni kell, hogy a gyom meg ne fojtsa. A ’kulturált viselkedés’ mögött fegyelem áll, nevelés és pallérozás.
A ’kultúra’ – a meghatározás szerint – „szellemi értéket” jelent, ám ha elé tesszük a ’tömeg’ szót, akkor az értékből azonnal értéktelenbe billen át. „Tömegkultúra = a tömegek (vélt) szórakozási, művelődési igényeit fenntartás nélkül kielégítő, felszínes kultúra” – írja az értelmező szótár. Az én olvasatomban ez egy csupa negatív dolgot tartalmazó fogalom. Gyermekkori emlék a „három ember társaság, öt ember tömeg” mondás, Édesanyám határozta meg ilyenformán a kettő különbségét. Tessék csak megfigyelni: ha négy – vagy annál több – ember ül egy asztalnál, már megoszlanak a témák, páronként beszélgetnek. Továbbá, ha tíz ember libasorban átgyalogol egy búzatáblán, akkor ösvény marad a nyomukban, a szemveszteség számottevő is lehet.
A ’tömeg’-gel kezdődő összetett szavak között keresve sem találtam ’értéket’, mindegyikhez valamilyen borzongató érzést, rossz emléket tudok társítani, kezdve a tömegárutól a tömegverekedésig. Csupán két példát mondok. Az első: a katonaságnál a tömegpusztító fegyvereknek külön tantárgyuk volt (mely civilizált dolog atombombával irtani a felebarátaidat). Szeretett városunkban a ’90-es években olyan rendezvényeknek (emlékezetem szerint esküvőknek) adtak helyet a Kultúrpalota ’összes termeiben’, amelyeknek semmi keresnivalójuk sincs egy műemlék épületben.
A tömeget jellemző tulajdonságokról – a történelmi korok eseményei és saját megfigyelései alapján – egy francia történész, bizonyos Gustave le Bon írt könyvet, akinek a tanításait nemigen tudták azóta sem megcáfolni. ’Guszti bácsi’ már 1895-ben (!) megfogalmazta, hogy miért nem fog működni Marx és Engels találmánya, a szocializmus és annak továbbfejlesztett változata, a kommunizmus (Lenin és Sztálin még nem is voltak a ’színpadon’). Szerinte a paradicsom (nevezzük akár az „ígéret földjének”, avagy „tejjel-mézzel folyó Kánaánnak”) jó helyen van a túlvilágon, mert ha a földön akarják azt létrehozni, nem fog sikerülni az emberi gyarlóság miatt. Bármilyen szép is az elmélet, a gyakorlati megvalósítás eredményeként a felhőtlen boldogság helyett szenvedés és gyötrelem lesz a tömegek osztályrésze. A jóslat bevált. Nem hinném, hogy e könyvecske tanításait az európai hatalmasok elfogadták volna, és meg tudták volna akadályozni a világháborúkat meg az emberi agy gyászos találmányainak működésbe tételét, a gyilkos ideológiák uralomra kerülését.
(Folyt. köv.)
Kuszálik Péter
