Adél kezében mesélni kezd az ősz. Levelek tenyérnyi aranya, makkok titka, dió és toboz nyugalma – néha egyszerre szólal meg mindez, mégsincs zűrzavar. Leghűségesebb szóvivői a tobozok. Őket köti koszorúba, rendezi, ragasztja napsugár formába vagy bármilyen más, ismert vagy szokatlan alakzatba. Talán nem is a motívum számít, hanem a belőle áradó harmónia. Beszélgetésünk alatt is körülvettek ezek a csendes hírnökök, és ha kifogytam a kérdésekből, súgtak, segítettek, hogy szem elől ne tévesszem a lényeget.
– Szerintem már kislánykorodban is szerettél kézműveskedni – vetettem fel látogatásom elején.
– Igen, akkoriban sokat rajzoltam. Eleinte különböző tárgyakat, nippeket, később portrékat is. Mindezt a magam szórakoztatására, nem volt szándékomban ilyen jellegű képzésben részt venni. Ugyanakkor a természet is mindig vonzott, gyakran jártam az erdőt, csodáltam a növényeket. Ezért, amikor alkalmam adódott elvégezni egy virágkötői tanfolyamot, nem tétováztam. Csokrok, asztali díszek és másféle kompozíciók készítését is sikerült elsajátítanom. Bár a későbbiekben nem ezen a területen dolgoztam, családi és baráti eseményekre, a kisebbik fiam óvodai és iskolai rendezvényeire, húsvéti és karácsonyi vásárokra mindig kitaláltam valamit. Láttam, hogy másoknak is tetszik a munkám, és az örömszerzés elég motiváció volt ahhoz, hogy egyre jobban elmerüljek az alkotás nyugodt, szabad világában. A különféle kellékek, bogyók, fenyőágak, tobozok, virágok, gyertyák pedig megsúgták az új ötleteket, motívumokat.
– Mikor határoztad el, hogy tobozalapú koszorúkat készítesz megrendelésre?
– Az idén villant be ez a gondolat. Abból indultam ki, hogy mivel úgyis a kézműveskedés az egyik kedvenc elfoglaltságom, miért ne lehetne belőle jövedelemkiegészítő tevékenység? Sokan legszívesebben otthon, saját ízlésük szerint dekorálnák a kisebb koszorúkat, amiket hozzátartozóik nyughelyére visznek ki vagy az ünnepi asztalra tesznek, így a díszítés nélküli alapokra nagy a kereslet, a kínálat viszont elég kicsi. A tobozalapú alapokból többféle modell létezik, és persze újakat is ki lehet találni. Az egyéni díszítés határozza meg a koszorú szerepét, sírokra is kerülhet, főleg világításkor, de karácsonyi asztal díszítőeleme is lehet.
– Mennyi időbe telik egy ilyen alap elkészítése?
– Legkevesebb két óra kell hozzá, tehát elég időigényes. Számomra azonban ez nem jelent áldozatot, hiszen kikapcsolódásként élem meg. Rendszerint esténként látok munkához, kellemes, megnyugtató zene mellett. Az ötlet menet közben jön, miközben egymáshoz illesztem a tobozokat. A tulajdonképpeni koszorúalap készítését, persze, a nyersanyag szétválogatása előzi meg, hiszen a hosszúkás vagy virág formájú toboz más-más célt szolgál. A szortírozás után lekezelem őket, utána kerülnek fel a keretre, amit részben szintén én készítek. Naponta három-négy órát dolgozom, néha alig tudok leállni, úgy belejövök a munkába. A tegnap is éjfélig „koszorúztam”.
A tömbházlakás teraszán, karnyújtásnyira tőlem, különleges kompozíció várta, hogy ráterelődjön a szó.
– Ez fahéjas tobozkoszorú. Inkább asztali dísznek való, és nem is igényel különösebb díszítést – magyarázta vendéglátóm.
A hűvös esti levegő az erkélyről a barátságos konyhába parancsolt. Adél nyugodt, megfontolt mozdulatokkal látott munkához, de miközben egymáshoz próbálta a tobozokat, egész lényéből az új alkotás szenvedélye áradt.
– Azt tervezem, hogy amikor már lesz elég koszorúm, vagyis pár héten belül készítek egy Facebook-oldalt, ahol bemutatom a munkáimat. Onnan majd rendelhetnek az érdeklődők – újságolta, miközben ujjai a barna toboztestekkel beszélgettek. Lassan, biztosan formálódott az újabb kör.
