Több korszak nyomaira bukkantak

A Maros Megyei Múzeum archeológusai május elején hozzáfogtak a Koronka – Ernye közötti terelőút nyomvonalán a régészeti leletek mentéséhez.

Fotó: Vajda György

A Maros Megyei Múzeum archeológusai május elején hozzáfogtak a Koronka – Ernye közötti terelőút nyomvonalán a régészeti leletek mentéséhez. A törvényes eljárásnak megfelelően, az Országos Útügyi Igazgatóság novemberben kérte fel hivatalosan a megyei múzeumot, hogy végezzék el a kötelező feltárásokat. Elkészült a régészeti diagnózis, majd a régészek hozzáfogtak a munkálatokhoz. A beazonosított potenciális lelőhelyeken gazdag anyagra bukkantak.

A legnagyobb lelőhelyen Bereczki Sándor régész vezeti a munkálatot, aki elmagyarázta, hogy ez abból áll, hogy a Koronka – Nagyernye közötti út nyomvonalában 50 méterenként 10 méteres szelvényeket húznak, ahol a markológépekkel mintegy 20 cm mélységig lecsupaszítják a földet, és megvizsgálják, hogy vannak-e régészeti lelőhelyek. Sikerült hetet beazonosítani, közülük hat kisebbet és egy nagyobbat Nagyernye határában. A kisebb lelőhelyek azt jelentik, hogy csak az egyik sávban találtak valamit, míg az utóbbiban 600 méternyi hosszan bukkantak elő a földből régészeti tárgyak. Ebből máris arra a következtetésre jutottak, hogy jelentősebb település vagy települések maradványait találták meg. A leletmentesítés május 4-én kezdődött, valószínűleg augusztus elsejéig tart.

Bereczki Sándor a 7-es lelőhelyen, Nagyernye határában a Terebics-pataktól északra fekvő teraszon dolgozik, amelyről a következőket mondta lapunknak:

– Az említett helyen két terasz figyelhető meg. Az első kisebb, a patak közelében található, ahol neolitikum (új kőkor) kori kerámiát, állati eredetű csontokat és kőbaltát is találtunk. A második teraszon vas és késő bronzkori – az utóbbi Kr. előtti 14 – 12. sz. közötti időszakra datálható – temetőrészletet tártunk fel. Eddig három sírt találtunk, melyekben az időszakra jellemzően zsugorított, embrionális pozícióban eltemetett emberi maradványok voltak. A fejük mellé edényeket helyeztek. Az egyik sírban egy edényt, a másikban hármat találtunk. Az érdekesség az, hogy a harmadik sírban egy 6 év körüli gyerek volt. Korát Gál Szilárd Sándor antropológus állapította meg abból, hogy a tejfogai még megvoltak. Az edényekben föld volt, valószínűleg olyan ételt helyeztek el, ami az idő folyamán nem őrződött meg. Mivel a talaj nagyon savas, a csontokat rossz állapotban emelhettük ki – magyarázta a régész.

Egy gödörben a kora vaskorból származó edénytöredékeket és egy nagyobb tárolóedényt is találtak, amely szinte teljes egészében restaurálható. A talált leleteket restaurálják, majd raktározzák, az épebbeket pedig ki fogják állítani.

A Népújság kérdésére az archeológus elmondta, mivel az említett leletek az írásbeliség előtti időszakból vannak, nem lehet tudni, milyen népcsoportról van szó. Ezért a leleteken elsősorban a különböző kultúrákhoz való kötődés jeleit keresik. A késő bronzkori tárgyakat a Brassó egyik negyedében talált leletanyaghoz hasonlítják, a Noua kultúrához, míg a kora vaskor esetében a Gáva kultúrához társítják. (Szm. m.: Ez egy magyarországi település, amely meghatározza a kultúrát, amely a Nyírségtől (Magyarország) egészen a Dnyeperig (Moldova Köztársaság) terülhetett el.

A régész azt is elárulta, hogy az 1-es számú lelőhely, ami Jedden, a Németkalap alatt levő gyümölcsös és a lakópark határában van, még érdekesebbnek ígérkezik. Ott az ős- és népvándorlás kori kerámiatöredékek kerültek elő, ami egy kisebb falu vagy tanya létére utal. A további lelőhelyek is érdekesek, a 3-as számúban nagy kiterjedésű tűzhelyet találtak kerámia nélkül, lehet, hogy ott egy égetőkemence állt valamikor, illetve a 4-es számú lelőhelyen római kori gödörre bukkantak, több jó minőségű, korongon készült vörös és szürke kerámiatöredékkel. A régész hozzátette: a feltárt szakasz hossza 11,6 km, az 1-es a lakópark fölött, a 2-es az agárdi erdőhöz közel, a 3-as és a 4-es lelőhely a tófalvi és az agárdi út között, az 5-ös a Cinege-tetővel párhuzamosan, a 6-os a Terebics-patak bal, míg a 7-es a jobb partján található. Bereczki Sándor mellett Nicoleta Man vezeti az ásatásokat. A múzeum munkatársai kolozsvári egyetemi hallgatókkal, doktorandusokkal és napszámosokkal dolgoznak.

Azt is megtudtuk, hogy az ilyen beruházásoknál három szakaszban történik a régészeti feltárás. Az első a diagnózis, a második a leletmentesítés, a harmadik pedig a régészeti felvigyázás, amely azokra a szakaszokra vonatkozik, ahol az említett 10 méteres szelvényekben nem találtak leletet, ennek ellenére egy régész a munkagépek mellett felvigyázza a munkálatokat, hogy ha mégis találnak valamit, akkor semmi se károsuljon.

A feltárással párhuzamosan a kivitelező cég már hozzáfogott a hidak, viaduktok építéséhez. Ahogy befejeződik a leletmentesítés, azon a szakaszon is elkezdődik az útépítés.