A titoktartási és versenykorlátozó klauzulák (II.)

Az Mkt. 39. paragrafusának 2/f pontja ugyan előírja a munkavállaló azon kötelezettségét, hogy a szakmai titoknak minősülő információkat nem hozhatja nyilvánosságra, ám ez a törvényes kitétel különbözik a titoktartási klauzulától, ugyanis a szakmai titkokra a 2002. évi 182. tv. vonatkozik, amely konkrétan felsorolja, hogy mi minősül szakmai titoknak, illetve kik a törvény által kötelezett személyek (pl. állam- vagy nemzetbiztonsági információk, katonai, stratégiai információk, kötelezett személy lehet bíró, ügyész, rendőr stb.).

Fontos megjegyezni, hogy a munkaszerződés alatt vagy azután is érvényes titoktartási klauzulának nincs törvényes maximális határideje, ellentétben a későbbiekben tárgyalandó versenytilalmi klauzulával, amely a munkaszerződés megszűnése után maximum két évig lehet érvényes. Ennek ellenére a gyakorlatban a titoktartási klauzulát is gyakran korlátolt időre határozzák meg. A titoktartási klauzula a szerződés megszűnése után is érvényes, függetlenül a szerződés megszűnésének okától. Természetesen ez nem vonatkozik arra az esetre, ha a munkaszerződést semmisnek nyilvánítják, ekkor a titoktartási klauzula is semmisnek tekintendő.

A titoktartási klauzula nem vonatkozhat a munkavállalónak a munkaviszony alatt megszerzett képesítéseire vagy munkatapasztalatára, még akkor sem, ha a képesítések költségeit – pl. szakmai továbbképzés – a korábbi munkaadó állta.

Titoktartási szerződést a munkaszerződés megkötése előtt is lehet kötni, ebben az esetben viszont már nem a munkajog, hanem a polgárjog területén mozgunk, amelyre nem vonatkoznak a munkajogi előírások.

A titoktartási kitétel nem vonatkozik a munkaadó törvényellenes tevékenységére, ez érvényes természetesen a munkavállalóra is, hiszen az alapvető jogi elvekkel összeegyeztethetetlen lenne, ha valaki a törvénytelen tevékenységére alapozva valakinek a kárfelelősségét hozná fel, ha az a személy a másik törvénytelenséget felfedte vagy nyilvánosságra hozta.

A titoktartási klauzula aláírásának vagy elfogadásának visszautasítása a munkaszerződés egyoldalú, munkaadó általi felmondásához vezethet szakmai okokból kifolyólag. A klauzulában előírt kötelezettségeket a kötelezett személyeknek más alkalmazottal szemben is be kell tartaniuk. 

A munkaviszony felfüggesztése nem eredményezi a titoktartási klauzula felfüggesztését is, ennek kitételeit a felfüggesztés alatt is be kell tartani.

Ha a munkavállaló nem tartja be a titoktartási klauzula rendelkezéseit, a munkavállaló anyagi kárfelelőssége mellett ez a tény a fegyelmi felelősségre vonást is megalapozhatja, illetve a munkaszerződés fegyelmi okokból történő felbontásához vezethet, természetesen a fegyelmi eljárásra vonatkozó szigorú munkajogi előírások betartása mellett.

A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a munkavállalót előzetesen megállapított kötbér („clauză penală”) megfizetésére kötelezik a titoktartási kötelezettség megszegésekor, amelynek értelmében kötelezettségszegés esetén a munkavállaló köteles egy előre meghatározott összeget fizetni. 

Ezzel kapcsolatosan a romániai joggyakorlat nem egységes, de a többségi bírói vélemény – pl. a Bukaresti Táblabíróság – azon az állásponton van, hogy ezeknek a kötbéreknek – kártérítéseknek – a megállapítása nem érvényes, az ilyen kitétel semmis, ugyanis egyenlő értékű a jogról való lemondással, illetve törvényellenes, amit – mint már említettük – az Mkt. 38. és 11. paragrafusai tiltanak. Ebben az értelemben ugyanis a kártérítés mértékének előzetes megállapítása tulajdonképpen a munkavállaló védelemhez való jogáról való lemondással egyenértékű, illetve azzal a törvényes kitétellel ellentétes, hogy a kár mértékét az ebben érdekelt félnek bizonyítania kell. Ismételten kiemeljük, hogy ez a bírói álláspont nem általános, vannak törvénykezési gyakorlatok, amelyek ennek éppen az ellenkezőjét állítják, a munkaadó javára értelmezve a törvényt.

Ennek a kérdésnek a törvényes rendezése sürgős volna, ugyanis az általában aránytalanul nagy, előre megállapított kártérítések gyakoriak a munkaszerződésekben, kiszolgáltatva a munkavállalót a munkaadónak, illetve visszaélésre teremtve lehetőséget.

A következő részben a versenytilalmi klauzulák törvényes szabályozását és bírói értelmezését ismertetjük.