2025. január 24., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kiegészült az égi társulat, Szabó Duci is befejezte földi pályafutását. Immár teljes a néhaiak, a Székely Színház alapító nagyjainak aranycsapata. 


Kiegészült az égi társulat, Szabó Duci is befejezte földi pályafutását. Immár teljes a néhaiak, a Székely Színház alapító nagyjainak aranycsapata. Kovács György, Delly Ferenc, Szabó Ernő, Andrási Márton, Borovszky Oszkár, Kiss László, Lohinszky Loránd és a legendás Úri muri előadás többi kiváló közreműködője újra örülhet Rozikának. Ahol ő volt, ott úrrá lett mindenkin a derű. Életigenlést sugárzó, megnyerő egyénisége kimondatlanul is hirdette, a vele készített életinterjúban többször el is mondta, a beszélgetőkönyvben művészi hitvallásaként meg is fogalmazta: „A szeretet mindennél többet jelent. Egy színháznál különösen”. Bármennyit változott az eltelt évtizedekben a színház világa, vagy éppen a világ maga, ebben bizonyára igaza volt, igaza van. És abban is, hogy „a jó színészek jelentették, jelentik a siker kulcsát”. Szabó Duci is az volt. Mint egyik kedvenc rendezője, Kincses Elemér írta az említett interjúkötet előszavában, a művésznő „tökéletesen ismerte a legnagyobb titkok egyikét: amit mondott, igaz volt”. „Nem alakítottál, léteztél, voltál, – lélegeztél, aggódtál, szerettél, szenvedtél, mosolyogtál könnyes szemmel... egyszerűen lenyűgöző voltál” – folytatta tovább méltatását a híres Szerelem-beli szerepe kapcsán. Igen, tehetségéből adódó természetessége számtalan alkalommal elragadtatással töltötte el a közönséget. Aki közelebbről ismerhette, sosem feledheti embersége melegét, lélekderítő kedélyét. És aki hallotta nevetni, ami nála gyakran bekövetkezett, örökre megőrizte magában dallamként csengő, vidám kacagását. Rozikaként is ezzel vett le mindenkit a lábáról, meg persze eszköztelen alakítása egyszerű frissességével, tisztaságával. Nem tudom, hányan élnek még azok közül, akik látták a közel hét évtizede annyiszor eljátszott Úri murit. Magam csak az előadás rövidített hangfelvételét ismerem, többször sugározta műsoraiban a Marosvásárhelyi Rádió. Kivételes élményt nyújtott úgy is. Hangja most is visszacseng fülembe, dallama elűzi a távozása okozta szomorúságot. Nem könnyű, de szép volt az élete. És nem sokkal halála előtt egy megrendítően kedves, könnyesen is felemelő, vidáman szomorkás ajándék idézte fel pompás fiatalságát: születésnapján a mai társulat köszöntötte jó szóval, nótával, zenével. Ott ült megtörten a terem közepén, el-elérzékenyült, de egyszer csak feledve betegséget, bajt, bánatot, visszatért szemébe a régi tűz, hirtelen évtizedeket fiatalodott, és ő is bekapcsolódott a dalba. Amíg élek, immár így fogok emlékezni Szabó Ducira. Teste szerdától a Házsongárdi temetőben nyugszik. De valahol odafenn gondoskodó oltalmába vette és illő szerepeket oszt neki Thália. 

Hogyan tudnék élni nélküled? 10 órával korábban

Közlemény 10 órával korábban

No komment 10 órával korábban

Mit üzen a Kegyelemkenyér? 10 órával korábban

35 éves a Helikon 10 órával korábban

LOJÁLISOK a Bernády Házban 10 órával korábban

Varázslatos világ 10 órával korábban

Még velünk lehetne 10 órával korábban

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató