A tét az identitás és a nyelv, de a pénz is
A múlt héten több százezer ember alkotott 400 kilométeres élőláncot Katalóniában, így fejezve ki támogatását a spanyol régió függetlensége és egy erről szóló népszavazás megrendezése iránt.
A múlt héten több százezer ember alkotott 400 kilométeres élőláncot Katalóniában, így fejezve ki támogatását a spanyol régió függetlensége és egy erről szóló népszavazás megrendezése iránt. Európa számos országában mozgolódnak szeparatista erők, esetenként sajátos eszközöket vetve be – írta összeállításában a Die Welt.
A leggazdagabb spanyol autonóm régió lakossága már egy évvel ezelőtt is megmozdult: akkor a 7,5 millió katalán közül másfél millióan demonstráltak a függetlenség, a saját állam létrehozása mellett. A viszonylag jómódú katalánok úgy érzik, hogy Madrid „megfeji” őket: évről évre több adót fizetnek be a központi kormány kasszájába, mint amennyit onnan visszakapnak. A konfliktus 2006-ban éleződött ki: az akkor elfogadott katalán autonómia-statútum
„nemzetként” határozta meg Katalóniát, ami felbőszítette Madridot. Az alkotmánybíróság döntése nyomán ezt a kifejezést 2010-ben törölniük kellett a statútumból.
Viszont ugyanabban az évben a polgári-nacionalista Konvergencia és Unió (CiU) párt került kormányra Barcelonában. Artur Mas, az autonóm régió elnöke egyre keményebb hangot ütött meg Madriddal szemben, majd tavaly azt követelte Mariano Rajoy spanyol kormányfőtől, hogy módosítsa az adóelszámolás feltételeit. Rajoy nemet mondott, mire Mas rendkívüli választásokat írt ki, és élére állt a katalán szeparatista mozgalomnak. Mint gyakran hangoztatja: „a válás fájdalmas lesz, de az alternatíva még ennél is rosszabb”.
Egy év múlva, 2014. szeptember 18-án ötmillió skót választópolgár szavazhat arról, akarja-e, hogy Skócia független állammá váljon. Ha a többség igennel szavaz, akkor Alex Salmond kormányfő 2016 márciusában kikiáltja a függetlenség napját, majd májusban parlamenti választásokat rendez. Salmond pártja (SPN) mellett más skót pártok is a függetlenséget követelik, azt kérdezve: vajon miért nem élnek jobban a skótok, amikor remek természeti és emberi adottságaik vannak?
Az előbbi alatt persze az Északi-tenger olajkincsét értik, amelyre annak 1971-ben történt fölfedezése óta az „It is Scotland's oil” (Skócia olaja) jelszót alkalmazzák Kilmarnocktól a Hebridákig. Az (apadó) olajkészlet máig a legfőbb érv Skócia függetlensége mellett. Az ellentábor azzal érvel, hogy a BBC-t és a Bank of Englandet is skótok alapították. A Better Together (Jobb Együtt) mozgalom tagjai arra hivatkoznak, hogy a brit szigetek lakossága együtt harcolt a nácik ellen, együtt hozta létre a mai jóléti államot, és a jövőben is a „British connection” (brit kapcsolat) fogja szavatolni Skócia biztonságát és jólétét. Friss fölmérés szerint az elszakadás támogatói 25 százalékot, míg az ellenzők 47 százalékot képviselnek a skót népességen belül. A bizonytalanok aránya 30 százalék – és folyamatosan növekszik.
A szakadár mozgalmak felsorolását folytatni lehet a francia–korzikai, a belgiumi flamand–vallon, a Dánia
és a külbirtoka, Grönland közötti példákkal.
