Tervek és megvalósítások Marosvécsen

Árvíztől az aszfaltútig

Elég rég nem jártunk Marosvécsen, ezt a hiányt múlt héten pótoltuk. Ördög Ferenc polgármestert a látogatásunk óta eltelt idő megvalósításairól, valamint a községben tapasztalható gondokról és hiányosságokról kérdeztük. Válaszaiból, valamint az általunk megtett „községtúrából” egy fejlődő település képe bontakozik ki, amelyben szép házak, tiszta udvarok, takaros porták állnak, az idilli táj és a híres kastély előterében jó minőségű, kanyargós, este is jól megvilágított aszfaltúton közlekedhetünk. Mindez az alpesi falvakat idézte, jólesett ezt látni az oly sok helyen tapasztalható szegénység és elmaradottság helyett. Persze a nyilvánvaló megvalósítások mellett gondok és elmaradt munkálatok is akadnak, az önkormányzat ugyanakkor nagy tervekkel áll az elkövetkező időszak elébe. Mindezekről a polgármesterrel beszélgettünk. 

Árvíz és beruházások

– Az előző két évben komoly beruházások zajlottak a marosvécsi önkormányzatnál. Sajnos a tavaly az árvíz óriási károkat okozott. A polgármesteri hivatal melletti patakszeri patak öntött ki, ennek a medrét a tavaly ősszel végül sikerült újra szabályozni. Azelőtt is volt ugyan szabályozva, de annak a nagy víznek, ami lezúdult, nem tudott ellenállni. Rengeteg kertet, udvart elöntött, elég nagy volt a kár. A határon ezelőtt húsz évvel, még az alpolgármesterségem idején készítettünk egy védőgátat, de az földből volt. Az eltelt évek alatt annyira leroskadt, hogy átütött rajta a víz. Azt is újraépítettük. Mindez óriási beruházás volt, saját pénzből, mert a vízügytől összesen 3500 lejt kaptunk hídépítésre. A kárvallott lakosok sem kaptak kártérítést. Idecspatakon is voltak gondjaink az árvíz miatt, kértük a vízügyet, hogy az ottani patakot szabályozza. Nekifogtak, remélem, hogy az idén befejezik az Idecs és Idecspatak közötti részt. 

Ugyancsak a tavaly 11,8 kilométernyi utcát sikerült leaszfaltoznunk. A munkálatokat a Geiger cég végezte, mi a vidékfejlesztési programon (PNDR) keresztül nyertük meg a pályázatot. Ez a 11,8 kilométernyi aszfalt 99 százalékban fedi Marosvécs és Disznajó minden utcáját. Nagyon meg voltunk elégedve, jó minőségű az aszfalt, a cég nagyon jó munkát végzett, mindenre odafigyeltek. Erdőidecsen két új hidat is építettünk, nagy befektetés volt, ehhez önrésszel is hozzájárultunk. Emellett minden évben a község területén lévő összes aszfaltozatlan utcát lekövezzük, meghengereljük. 

További pozitívum, hogy ugyancsak az Európai Unió által finanszírozott, országos vidékfejlesztési programon keresztül nyertünk egy 55.278 eurónyi értékű projektet, amelynek keretében a Marosvécsi Polgármesteri Hivatal épületét és az ebben lévő kultúrotthont, valamint a disznajói kultúrház külső részét felújítottuk. A belső terek főjavítását magunk fedezzük. Mindkét épületben a laminált padlót felszedtük, és régi stílusú, gyönyörű cserefa parkettet tettünk a helyére, remélem, ez egy életen keresztül fog tartani. 

Tavasszal a járvány idején is dolgoztunk, az egész község – Marosvécs, Disznajó, a két Idecs és Erdőszakál – területén modernizáltuk a közvilágítást: a mellékutcákban eddig csak minden második oszlopon volt égő, most mindegyikre gazdaságos világítótestet szereltünk, a főút mentén 53 wattosakat, az utcákban 23 wattosakat. Ezt ugyancsak saját tőkéből fedezzük. 

Erdőszakálon is főjavítást, kerítésjavítást végeztünk a kultúrháznál és egyéb középületeknél, ezt is önrészből. 

Ami számunkra szintén nagyon fontos: az idecspataki és erdőidecsi vízbevezetési projekt vége felé járunk. Lassan nyolc éve dolgozunk rajta, de most úgy néz ki, hogy két hónapon belül átadásra kerül a vízvezeték. Ez azt jelenti, hogy Erdőszakálon kívül a község minden településén lesz vizünk. Marosvécsen és Disznajón már több mint tíz éve megoldottuk, most a két Idecs következik.

Be szeretnék vezetni a földgázt

Nemrég beszéltem a céggel, amelyik a földgáz bevezetésével kapcsolatos előtanulmányt készíti – mondta Ördög Ferenc polgármester. – Remélem, ezt is sikerül megvalósítanunk, bár nem lesz egyszerű. Egyelőre Marosvécsre és Disznajóra tervezzük bevezetni a földgázt. Az előtanulmány készítői már a végső fázishoz értek, rövid időn belül átadják a terveket. Úgy szeretnénk, ha állami forrásból a lakosok kapujáig érne a vezeték, ahogyan az a vízvezetékkel is volt. A gázvezetéket Szászrégenből hoznák idáig.

A földgáz bevezetéséhez hasonló mértékű megvalósítás és siker lenne a csatornahálózat kiépítése. Ezzel kapcsolatosan megnyertünk egy állami projektet, a kivitelezés 19.600.000 lejnyi befektetést igényel. Megvolt a versenytárgyalás, a kivitelező cég dolgozik a projekten, és úgy tűnik, hogy idén augusztusban nekifognak a munkának 

Marosvécsen és Disznajón. Szennyvízfeldolgozót nem létesítünk, lépéseket tettünk annak érdekében, hogy ezt az Aquaserv vegye át, és vigyük le Szászrégenbe. Felfalun már nekifogtak, ugyanaz a cég végzi majd itt is a munkálatokat.

További célunk, hogy Erdőszakálra vizet vezessünk, hogy ott és Erdőidecsen a mellékutcákat leaszfaltozzuk. Régi projektünk – eddig pénzhiány miatt nem valósult meg – a sportterem építése. Három évvel ezelőtt megvolt a versenytárgyalás a munkálatok végzésére. Saját tőkéből szerettük volna finanszírozni, de mindig közbejött valami fontosabb, így még nem tudtuk  elkezdeni az építést. Nagyon szeretném a következő négy évben megoldani ezt a problémát. 

Mindezek mellett az öt faluból álló községben rengeteg a munka, de úgy gondoljuk, ha az ember jól gazdálkodik, kicsi pénzből is lehet dolgozni. 16 éve vagyok polgármester, a hiányosságokkal is tisztában vagyok, de ezek nem érdektelenségből, nemtörődömségből vagy hanyagságból fakadnak, hanem pénzhiányból vagy objektív okokból. Ha az egészségünk megengedi, továbbra is úgy visszük a stafétabotot, ahogyan eddig.

Pezsgő kulturális élet

A vírusjárvány előtt kulturális téren nagyon jól álltunk, persze most leállt minden. Marosvécsen nagyon jó tánccsoportunk van, két csoportból, a nagyobbakéból és a kisebbekéből tevődik össze. Disznajón van egy nagyon ügyes tánccsoportunk, Marosvécsen pedig színjátszó csoporttal is büszkélkedhetünk. Ennek a tagjai többnyire házasok már, de még mindig nagy szeretettel játszanak. Nagyon sok meghívásnak tettek eleget, ahogyan a tánccsoportjaink is. Utóbbiakat egy tanárnő és egy tanítónő koordinálja mind Marosvécsen, mind Disznajón. A román falvak mindegyikében van tánccsoport, mind a kisebbeknek, mind a nagyobbnak. Jelentős esemény a híressé vált marosvécsi cseresznyevásár, amelyet összevontunk a falunappal, ám az idén ez az ismert körülmények miatt sajnos elmarad. A község kulturális életében továbbá igen fontos szerepe van Nagy Kemény Gézának, aki a család által visszaszerzett marosvécsi Kemény-kastélyt igazgatja, és számos kulturális rendezvényt szervez a különböző találkozóktól a kastélynapokig.

Nem volt megbetegedés a községben

A koronavírus miatt a betegotthonnál elkülönítőben volt mind a 215 alkalmazott, nekik kellett a kosztot és a szállást fizetniük. Úgy volt, hogy ezt mi kell álljuk, de végül a Maros Megyei Tanács kiutalja rá a pénzt. Egyéb különleges eset nem volt, betegeink nem voltak, a külföldről hazajött személyek, családtagok az előírás szerint 14 napon keresztül el voltak különítve, kevesen kértek közülük élelmet vagy segítséget. Van két alkalmazott asszisztensünk, ők jártak hozzájuk és bevásároltak nekik. 

Továbbra is jók a testvértelepülési kapcsolatok

A magyarországi Diósddal jövőre a testvértelepülési kapcsolat tizenötödik évfordulóját fogjuk ünnepelni. Az idei találkozónk a vírus miatt sajnos elmaradt. Minden év tavaszán, május körül érkezik a diósdiak küldöttsége, részt vesznek a hagyományos marosvécsi disznóvágáson. Erre mindig meghívjuk az egész falut, 250-300 látogató jön el. Van zenekar, nagyon jó a hangulat. A tavaly mi jártunk Diósdon, a polgármesterük azt szeretné, hogy ezentúl minden évben kétszer találkozzunk, egyszer itt, egyszer pedig ott. Szeptemberben megyünk hozzájuk. Nagyon sok barátság alakult ki az évek során, a küldöttségek nem panziókban, hanem helyi – marosvécsi és diósdi – családoknál alszanak, és ez összekovácsolt mindannyiunkat. 

„Őszinte érdeklődést tapasztaltunk”

Marosvécsen jártunkkor természetesen nem hagyhattuk ki a Kemény család kastélyát, az egyik leghíresebb erdélyi főúri hajlékot, az egykori Erdélyi Helikon írótalálkozó helyszínét, báró Kemény János otthonát. Az elhúzódó, de folyamatos felújítás alatt álló kastélyban Nagy Kemény Gézával beszélgettünk, és noha elsősorban a kastélyban szervezett kulturális eseményekre, valamint a turizmusra voltunk kíváncsiak, olyan hosszú és jó beszélgetés kerekedett az interjúból, hogy annak egészét egy későbbi lapszámunkban fogjuk – külön anyagként – megjelentetni. Ezúttal csak a látogatókra térünk ki. 

– Egyre többen kíváncsiak a kastélyra. A látogatók 90 százaléka magyar ajkú, 10 százaléka román, illetve egy-két külföldi is jön. A románok elindultak Erdélyt megismerni – nyilván ennek gazdasági háttere is van, mert elkezdték adni mindenkinek az utazási csekkeket, amelyeket itt is be lehet váltani. Gyakran szembesülök olyan kérdésekkel, hogy nem baj-e, ha itt románul beszélnek, ugyanakkor közöttük is vannak olyanok, akik abszolút fel vannak készülve. Volt nálam például egy öreg házaspár – mai napig jó kapcsolatban vagyunk –, akik ebben a szobában (Kemény Auguszta szobájában – a szerk.) elmondták, hogy mit képvisel ez a kazettás mennyezet. Kiderült, hogy az úriember erről a kastélyról írta a diplomadolgozatát, de azelőtt még soha nem járt itt. Szinte jobban ismerte a kastélyt, mint én. Egy târgoviştei román ember. Úgy mondta ki a Keményt, a Bornemisszát, a Bánffyt, mintha magyar lenne. Azt mondta, úgy tiszteli az erdélyi magyar nemeseket, hogy meg akart tanulni magyarul. Vannak ilyen emberek. A román vendégek kettesével, négyesével, hatosával jönnek, és van egy-két nagy utazási iroda Bukarestben, amelyekkel szóban leszerződtem, és amelyek buszos kirándulásokat szerveznek ide. Számukra én készítem el a látogatási terveket: marosvécsi kastély, szászrégeni hegedűgyár és gernyeszegi kastély, hogy Kálmin (gróf Teleki Kálmán – a szerk.) segítsek, és ő segítsen rajtam. Nálam belépő van, nála adomány. Akik jönnek, azokat őszintén érdekli a kastély, sokan utánaolvasnak, hogy hova érkeznek, az idegenvezetők – általában fiatalok, kolozsváriak – is felkészültek. Az erdélyi román látogató kimondottan érdeklődik. Persze van mindig egy-kettő, aki beleköt ebbe-abba, hogy például miért nincs kitéve a zászló. Én erre fel vagyok készülve, és mindig azt mondom, a zászlót akkor fogom kitenni, amikor Románia bocsánatot kér a szüleim haláláért. De az általuk tanúsított érdeklődés ettől eltekintve őszinte. 

Az idegenvezetés és kastélytúrák mellett számos programot is szervezünk (ezekről a későbbi interjúban részletesen beszámolunk – a szerk.), amelyeknek köszönhetően igen sokan visszatértek és visszatérnek hozzánk, és a külföldön élő, dolgozó rokonságot is elhozzák a kastélyba. Persze nem vagyunk könnyű helyzetben, a kastély karbantartása nagyon sok energiánkat felemészti, jelenleg egyedül végzek mindent, a fűnyírástól a vakolásig. Várjuk, hogy véget érjen a vírusjárvány, hogy újra kinyithassuk a kastély kapuit a látogatók előtt – mondta Nagy Kemény Géza.