Területvándorlás kormányutasításra

Gyulakuta községközpontján áthaladva az egykori hőerőmű bekerített, közel tízhektáros kihasználatlan területe és a hatalmas hűtőtartályok vonják magukra a figyelmet. A négy évvel ezelőtt beharangozott csúcstechnológiájú japán beruházást tavaly év végén kellett volna átadják, a jelek szerint azonban a terv meghiúsult, bár ezt a fővárosi illetékesek nem hajlandók kimondani. Oknyomozásunk során annyit sikerült mégis kideríteni, hogy az eltelt évek alatt kormányutasításra vándorolt az egykori hőerőmű területe egyik tulajdonból a másikba, ezáltal sok bába közt elvesztődhet az ígéret…

Az energetikai társaságok folyamatos szétválása és egyesítése mögött csak sejteni lehet, hogy a kormányközeli erők és érdekeltségek számára sem a fővárosi, sem pedig a gyulakutai lakosság érdeke nem elsőrendű. 

 A jogi huzavona ellenére az önkormányzati vezetők abban reménykednek, hogy az elképzelésüket sikerül megvalósítani annak érdekében, hogy a község tulajdonába kerüljön a felszámolt hőerőmű területe. Terveik szerint ipari parkot alakítanának ki, ezért minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy megszerezzék a területet. 

 

Az ország első gázmeghajtású hőerőműve

1996-ban zárták be a veszteségesnek bizonyuló gyulakutai hőerőművet, az egykor közel négyszáz környékbeli embernek anyagi biztonságot, megélhetést jelentő ipari létesítményt. Már 1993-ban mutatkoztak a jelek, hogy termelő helyett a hőerőmű fogyasztóvá vált, ezért három év elteltével beszüntették a tevékenységet. Manapság már csak az óriási inaktív hűtőtartályok merednek az égre unottan, a csődeljárás nyomán árverezték az épületeket, a vásárló pedig komoly hasznot húzott a lebontott létesítmény értékesítéséből. Az elképzelések szerint meg lehetett volna menteni a hőerőművet, de Radnóton volt a vezérigazgatóság székhelye, így annak a megmentésére összpontosított a szakminisztérium. Az ország legelső, akkor kuriózumnak számító gázmeghajtású hőerőművét 1952-ben építették, és négy darab 25 megawattos szovjet turbinával működött orosz, majd német szakemberek irányításával. A Maros megyei községben képezték azokat a szakembereket, akiket az utólag megépülő radnóti, dévai, paroşeni-i hőerőművekben foglalkoztattak. A szovjetek által beüzemelt hőerőmű az indítás pillanatától számított 8-10 óra elteltével, míg a német Siemens cég által beüzemelt részleg az indítás után másfél órával tudott elektromos energiát termelni. Összehasonlításként a tervezett japán beruházás nyomán a korszerű hőerőmű mindössze hét perc alatt állított volna elő elektromos energiát.

 

Százhetvenmillió eurós beruházás

Négy évvel ezelőtt az országos villamosművek (ELCEN) és a japán Marubeni Europower képviselői aláírtak egy vegyes tőkéjű vállalat létrehozásáról és új hőerőmű létesítéséről szóló szerződést, amelynek értékét 170 millió euróra becsülték. A japán vállalatnak ez lett volna az első romániai beruházása, a főrészvényesek akkor azt nyilatkozták, hogy hosszú távon szeretnének terjeszkedni Romániában és Közép-, valamint Kelet-Európában. Az akkor aláírt szerződés értelmében a hőerőmű 2017-ben már teljes kapacitással kellett volna működjön. Amint Gyulakuta község polgármestere, Varga József megkeresésünkre kifejtette, annak ellenére, hogy a japán cég beruházásokba kezdett, a jelek szerint a terv megvalósítása várat magára. A japán beruházó egy 250 MW-os kapacitású gyorsindítású, gázmeghajtású hőerőművet akart építtetni a kihasználatlan telek egy részére, amely független energiatermelőként működött volna. 

Arra a kérdésre, hogy a gyorsindítású hőerőmű létesítésére miért választhatta a japán beruházó a gyulakutai egykori hőerőmű területét, megtudtuk, hogy a község stratégiai szempontból bizonyult megfelelőnek, mivel minden adottsága megvan: ott halad át a nagy kapacitású gázvezeték, az üzem területén összpontosulnak az áramszolgáltatás távvezetékei, a Szeben megyei villanyáram-szolgáltatónak nyolcvan ár kiterjedésen transzformátorállomása van, amely a Pruton túli Moldvával biztosítja az összeköttetést. A japán fél komoly szándékát bizonyította a megvalósíthatósági tanulmány elkészítése, a tervrajzok, a beruházáshoz szükséges 3,3 hektárnyi terület felmérése és megosztása, ennek ellenére az elképzelésekből egyelőre semmi sem valósult meg.

Az önkormányzat kérte a szakminisztériumtól, hogy adják át a területet a polgármesteri hivatalnak, a tanács beleegyezésével kérelmet tettek le a 9,7 hektáros terület felvásárlására. Amennyiben az önkormányzat birtokába kerülne, észszerűen kihasználnák, terveik szerint munkahelyeket létesítenének az egyelőre arculatrontó, gazdátlannak tűnő területen – mondta Varga József polgármester.

 

Hová tűnt a főrészvényes?

A 2014-ben létrehozott Fântânele Gas Power Ltd. részvénytársaságot a japán csoport 90 százalékban birtokolta, a 10 százalékos tulajdonrész a bukaresti villamosművek (ELCEN) birtokába került, mely értesüléseink szerint csődeljárás alatt van. Ennek ellenére érdemleges információ egyelőre sem a Román–Japán Kereskedelmi és Iparkamarától, sem a japán cégnek küldött kérdésekre nem érkezett. Végül a felszámolás alatt lévő országos villamosművek tájékoztatott, amely az aláírt szerződésben csupán tízszázalékos tulajdonrésszel szerepel a szóban forgó projektben.

A feltett kérdésekben arra kerestem a választ, hogy mi az oka az egykor nagy hűhóval beharangozott projekt szőnyeg alá söprésének. Érdekelt volna az is, hogy amennyiben bürokratikus akadályok merültek fel, melyek voltak azok, és jelenleg milyen szakaszban tart a román–japán beruházás, illetve visszatérnek-e még az egykori tervhez, szándékukban áll-e a terület értékesítése, amelyet a helyi önkormányzat szeretne hasznosítani. 

Egy neve elhallgatása mellett nyilatkozó szakember véleménye szerint a japán beruházás terve porhintés lehetett mindaddig, míg „valakik” elérték a céljukat, busás anyagi hasznot hozott számukra a szétszedett és ócskavasként értékesített létesítmény. Ez nem egyedi eset az országban, a megyében pedig a dicsőszentmártoni vegyipari kombinát is hasonló sorsra jutott. Amint az energiaiparban jártas szakember kifejtette, a korszerű japán hőerőművet olyankor indították volna be, amikor az ország áramtermelése csökkenő értékeket jelez, mivel a drága áram kategóriájába sorolták a csúcstechnológiájú hőerőmű által termelt áramot. A japán fél azonban, annak érdekében, hogy számára kifizetődő legyen a befektetés, ötezer üzemeltetési órát igényelt, ami nyolc órával számolva is 625 nap, ez pedig két váltásban való működést jelentett volna. Ez a román partner számára nem bizonyult megfelelőnek, mert ki kellett volna fizetni az összes üzemeltetési órát, annak ellenére, hogy a főrészvényessel aláírt egyezség szerint csak időközönként indították volna be a drága áramot termelő létesítményt. Ugyanakkor az is megeshet, hogy azokat az oszlopokat is lebontották és ócskavasként értékesítették, amelyekre a japán fél az új létesítményhez igényt tartott volna. „Ha egyáltalán komoly volt a szándék, és nem csak előretolták valakik a japán beruházót” – latolgatta beszélgetőpartnerünk a projekt kútba esésének egyik-másik vetületét.

A szerződést 2014 júliusában írták alá, román részről az ELCEN igazgatója, Gabriel Ignat, japán részről Hiroshi Tachigami, a Marubeni Europower elnöke, mely a Marubeni Corporation anyavállalat európai kirendeltsége. A Marubeni Corporation ipari konglomerátumot 1858-ban alapították Japánban, és az infrastruktúra, építkezés, szállítás, energetika, textilipar, logisztika stb. területein tevékenykedik. A Marubeni Europower 1975 óta jelen van az országban, vegyipari és kohászati projektekben vesz részt.

 

ELCEN–Titan–Electrocentrale Grup

Amint az országos villamosművektől kapott tájékoztatóból kiderült, 2014 elején megkezdődött az Electrocentrale Bucureşti (ELCEN) felosztása, és ugyanazon év szeptember 30-án be is fejezték. A különválást a 2013. március 21-i, kormány által kiadott memorandum nyomán rendelték el. Ezzel az intézkedéssel a fővárosi és a konstancai lakosság számára hatékony energetikai szolgáltatás fejlesztését célozták. A kormány utasítása az integrált hőenergia-szolgáltatás központosítása Bukarestben és Konstancán címet viselte, mely szó szerint így hangzik: „Realizarea serviciilor publice de alimentare cu energie termică prin sistem de alimentare centralizată cu energie termică integrat (SACET) în Municipiul Bucureşti şi în Municipiul Constanţa”. A felosztás nyomán az Electrocentrale Bucureşti mellett két új kereskedelmi társaság jött létre, éspedig az Electrocentrale Titan és az Electrocentrale Constanţa. A kormány különválási terve szerint az Electrocentrale Titan vette át a gyulakutai egykori hőerőmű területét CTE Fântânele név alatt. Mivel az Electrocentrale Bucureşti (ELCEN) és a japán érdekeltségű Marubeni Corporation cég közös projektjét a gyulakutai területre tervezték – melyet az ott meglévő energetikai kapacitás aktívumaival együtt birtokoltak volna –, a 2014 decemberében megkötött átadási-átvételi protokollum révén az ELCEN átruházta a projekt teljes jogát az Electrocentrale Titan kereskedelmi társaságra. Következésképpen 2014 decemberétől a gyulakutai projekt folytatásának felelőssége a Titán társaságot terhelte. 2015 augusztusában az Electrocentrale Titan egybeolvadt az Electrocentrale Grup társasággal, a fuzionálás eredményeként pedig a Titán társaságot a tulajdonában lévő egykori gyulakutai hőerőmű területével együtt elnyelte az Electrocentrale Grup. Ezek szerint már ez utóbbi, az Electrocentrale Grup a felszámolt hőerőmű területének tulajdonosa, a projekt jelenlegi szakaszával és a területtel kapcsolatos kérdéseinkre egyelőre nem kaptunk hivatalos választ. Remélhetőleg azonban olyan visszajelzés érkezik, amely révén lehetőség nyílik arra, hogy az önkormányzat elöljáróinak terve megvalósuljon, és a közel tízhektáros területen a község lakosai számára munkahelyeket létesíthetnek.