2020. augusztus 10., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Csütörtöki kimenő

 Július közepén-derekán nem szokás az orgonáról írni. Egyrészt mert régen elvirágzott, és a le nem szedett bugás végálló virágzat – botanikusoktól bocsánatot kérek, ha belekontárkodtam a dolgukba – mára zörgő magházcsoportosulássá érett (fajult). Másfelől júliusban akkor szoktunk orgonákról feljegyzéseket készíteni, ha készülő emlékiratunk során életünknek olyan szakaszát ábrázoljuk, midőn az orgona különös fontosságot hordozott valamilyen érzelmi ügylet folytán, és/vagy naplót vezetünk orgonatív hangulatban. (Egyébiránt a Balkán-félszigeten őshonos fajt először a törökök ültették a kertekbe, tőlük került a keresztény Európába. Török nevéből – leylak – származik a magyarban és sok más európai nyelvben a lila szín neve is.) 

 Emellett nemrég olvastam, hogy megkezdődött (talán azóta már véget is ért) Csíkban a régizene-fesztivál, amely a mi körülményeink és őrülményeink között az egyik leghosszabb életű – úgy tudom, soha meg nem szüntetett, hatalmi szóval be nem tiltott – ózenei összesereglés és művészeti képződmény, szóval ott mindenképpen használatos az orgona mint hangszer. Ezzel az érdekes kétértelműséggel ugyanígy van a román nyelv is, az orgona megfelelője (botanikailag) a ’liliac’, ami viszont denevért is jelent másképpen. Nem tudom, miként alakulhatott ki tájainkon ez a kettős jelentés, de egyik orgona-liliac sem hasonlít az orgona-denevérhez, még csak nem is emlékeztet a második jelentés az elsőre a tárgyiasult valóságban. És hogy tovább fokozzam a zűrzavart, az orgona latin botanikai neve syringa, sőt syringa vulgaris, ami pedig a románban francia/olasz közvetítéssel közönséges fecskendőt jelent. Természetesen egyszer használatosat, azaz kizárólag tavasszal lehet egy orgonát egyszer leszedni, és ki hallott már olyat, hogy az orgonát fertőtleníteni kellene? Fokozni lehet a szavak másodjelentését, de ebbe most ne menjünk bele. 

 Annak az orgonának, amelyről már többször volt szerencsém írni, ugyanis nem kerül nagy erőfeszítésbe kitekinteni az ablakon, ott mindjárt szembeszökik, ámbátor elvetése, kinövése óta egy helyben áll, annak a szomszédos orgonabokornak a levelei így júliusban, hőségben és az idén csapadékban is bőségesen megfürdetve, kezdenek elfeketülni, néhol tükrösödni, fényesedni, felpöndörödni. Már távolról sem nyújtják azt a megnyugtató zöldet, amelyet a szemészek és ideggyógyászok, pszichiáterek ajánlanak nekünk csendességet hozó színkombinációként. Mint vetted észre – nem túlságosan eredeti megfigyelés –, a kórházak, iskolák, hivatalok és börtönök falai is zöldek voltak, vannak, lesznek, részben-egészében ugyanilyen okból.

 Az ablakból látszó lombozat (lombkoronák, nyírott és nyíratlan-borotválatlan cserjék-bokrok) még távol van a hervadástól. Még nincs itt a hitelesített ősz, de azért az előrelátó ember és hangya – kivéve La Fontaine tücskeit – gondol a közelítő őszre és a komisz télre. Noha az előrelátó polgárság az idén nem utazott el sehova (lást múlt heti írásunkat e tárgyban 30 lájkkal a hátán), máris gyümölcsöt vásárol befőzés céljából, csóválja mind az egy fejét, akár a hétfejű sárkány, ha nagyon felzaklatták a meseírók – az uralgó áraktól. Azon a piacon, mely Erdély ókori nevét viseli, a cseresznye ára 13/15 lej kilónként, a sárgabarack (a kimenős S. M. kedvence) 9,99 lej, amiből látszik, hogy a nyugati ostobákat beugrató árképzési rendszer begyűrűzött Daciába is. Persze Pannónia, Rhaetia, Moesia vagy Germania és Gallia sem képez kivételt. Ennek ellenére van ember, aki ezen az áron is megveszi a barackot, mert barackíz nélkül mit ér az élet, nincs annak semmi bukéja, virtusa, és különben is mi emlékeztetné az embert a komiszkodó télen a nyár tombolására, ha nem a sárgabarack? Amely törékeny, sérülékeny, gyorsan romló, mint a futó nyári kaland. 

 Kínából származik, mesélte egy botanikus, aki éppen a sárgabarack-nemesítés ügyében járt talán Wuhanban, és a kínaiak arra sokkal jobban ügyelnek, az idegeneknek egy álbarackost mutogatnak, vagy silányabb minőséget. Ez a kínai kereskedelmi etika része. A veres-rózsaszín Kína rejtegetési politikája. A vírus nem tartozik a titkosítotthoz. Az igazit kaptuk világszerte. A ún. laposföld- és összeesküvéselméletek szerelmesei szerint ez a Huawei stratégiájának része volt: otthon ücsörögsz, kínai készülékkel múlasztod az időt, esztendőt, amíg szájkosárral kiengednek ismét barackot venni a... következő nyáron.

 A kör bezárult.