2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az ősz, a vén gesztenyeárus, nemsokára kiül a vár alá. Mikor még a távolsági buszállomás a Petőfi téren, a vár alatt gubbasztott, ott árulta sült gesztenyéjét Szabó nén’. Tőle lánya vette át a placcot. Éppenséggel osztálytársam volt a Bolyaiban.

A Kökényes csillagszemű táncosai


Az ősz, a vén gesztenyeárus, nemsokára kiül a vár alá.

Mikor még a távolsági buszállomás a Petőfi téren, a vár alatt gubbasztott, ott árulta sült gesztenyéjét Szabó nén’. Tőle lánya vette át a placcot. Éppenséggel osztálytársam volt a Bolyaiban. Ma már az unoka kavargatja ott a tűzforró finomságot. Ősz végi késő délutánokon hányszor melengettem kékülő ujjbegyeimet a vékonyka átmeneti kabát zsebébe beletuszkolt gesztenyéken! Akkoriban, s gondolom, most is, Nagybánya környékéről szerezték be az árut.

A szelídgesztenye (Castanea sativa) Délkelet-Európa hegyvidéki párás völgyeiből származik, s a történelmi időkben terjedt el a kontinensen. Ehető terméséért a rómaiak sokfelé telepítették. Fontos táplálékuk volt. Valószínű, hogy a brit szigetekre s a Kárpát-medencébe is ők vitték be – ekképpen bizonyosan római ültetvények maradványai a Nagybánya környéki hegyek déli lejtőin zöldellő szelídgesztenye-ligetek is.

Nagytermetű fánk akár 30 m magasra is megnő.

Az egész Kárpát-medence legöregebb gesztenyefája a Kőszeg melletti Királyvölgyben élt. Mellmagassági kerülete 9,25 m, koronájának átmérője 24 m volt, korát pedig 800 évre taksálták. A legenda szerint alatta táborozott I. Szulejmán szultán Kőszeg 1532-es ostromakor. Herbáriumom őrzi e fa emlékét. Fodor Tivadar bácsi, az egykori marosvécsi református kántortanító, később kőszegi kántor, küldte volt a préselt anyagot még a hetvenes évek elején. A fa – s a küldő – sem él már. Mint kiderült, alig volt három s félszer idősebb a százat egy évvel megtoldó öreg barátomnál.

Ilyen famatuzsálemek felénk ritkák. Az egyetlen marosvásárhelyi „vad” szelídgesztenyefa az egykori zsidó temető sarkánál állt, ott, ahol a Somostetőre felvezető Széll Kálmán utcába beléfut a Fazekasok útja. Az ózsidó temetőt akkor számolták fel, amikor a pártüdülőt építették az egykori agyagbánya helyén, s vágták ki tőből a hatalmas fát. Tavaly még gyűjtöttem ki-kiújuló gyökérsarjainak őszi levelét.

Fényes, bőrszerű, keskeny, szúrósan fogazott leveleinek őszi sóhajbarnája tartja az eget Szászcsáváson is, a szőlősben. Környékünkön itt található az egyetlen számottevő szelídgesztenye-állomány. Ősszel, éppen úgy, ahogy más helyen a diófákra, itt a gesztenyefákra lehet licitálni.

Még a hetvenes években ígérte volt Dézsi Ferike édesanyámnak, hogy hoz neki néhány maréknyi gesztenyét a falujából. Azóta már a csávási dalárda karmestere sem tudja betartani valamikori ígéretét biológiatanárának. De a dalárda többszólamúsága tovább hagyományozza a Kis-Küküllő menti falucska ízeit: valamikori világlátott papok szorgosságát őrzi énekmódjában s szelídgesztenyefáiban egyaránt.

Augusztusban, mikor éppen tizedik éve az egykori karnagyuk nélkül maradtak zárónapját tartották a VIII. népzene- és néptánctáboruknak, a dicsőszentmártoni Kökényes második generációs táncosát, unokaöcsémet mentem megnézni Csávásra: „Ugyan, szépen cifrázza-e a levegőt?”.

Akkor hallottam megint a dalt:

„Már én többet, már én többet Szászcsáváson végigmenni nem merek,

Mind azt mondják, mind azt mondják az irigyek, hogy szeretőt keresek.

Nem kell nékem, bizonyisten van már nékem, kökényszemű kis barna,

Jobb válláról a bal vállára, bal válláról a jobb vállára göndörödik a haja.”

A kökény gyümölcsfák kitaszítottja, határszélek szórványsorsú bokra.

Nézem a képet. Nem kökény-, csillagszemű szelídgesztenye-barna reménységek.

Kelt 2012-ben, szeptember 21-én, a csillagászati ősz kezdetén.

Kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

 

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató