2024. november 27., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

„Mikor szaglik a bodza, büdös az iskola” – ez a mondás iskolaév végén járja. Most pedig érik, szinte már leérett a bodza – kezdődik az iskola.

Csodatölcsér


„Mikor szaglik a bodza, büdös az iskola” – ez a mondás iskolaév végén járja. Most pedig érik, szinte már leérett a bodza – kezdődik az iskola.

Valamikor a katolikus temető árkában szinte áthatolhatatlan bodzaliget volt, oda jártunk a „libapezsgő”-be bodzavirágtányért szedni nyár elején. A bodzabogyónak viszont ízét sem ismertük. Hát még a belőle készült lekvárét! Először akkor kóstoltam ilyen finomságot, amikor tisztiiskolásként Máriaradnán, Lippa alatt, jó barátom, Lőricz Jóska, ma udvarhelyi illetőségű magyar tanár, megkínált. Szabadkozott is, hogy ez csupán amolyan szegények íze. Mert ugyan ki szedi lekvárkészítéshez a bodzát? Mert igaz ugyan, hogy nagyszerűen festi a szőlő levét pirosra, de hogy önmagában is megállja a helyét? De meg ám! Ínyemen őrzöm annak az egykori lekvárnak a zamatát.

Lakásom közelében, felhagyott városi kertben, évek óta növöget egy bodzafa, s csak úgy ontja gyümölcsét. A városi galambok augusztustól el szeptember közepéig rájárnak torkoskodni.

A bodza beszökött a városba. Az ember megtűri, vagy éppenséggel irtaná.

Nem így állunk a csodatölcsérrel. A szegfűkkel rokon estike a csodatölcsérfélék családjába tartozik. Az első fagyig tömegesen nyílnak virágai késő délutántól kora reggelig. Az akár 1 méter magasra is megnövő növény illatos virágai piros, sárga, rózsaszín, fehér színben és tarkán pompáznak. Egynyári növény. Ha szaporítani akarjuk, az elnyílt virágokról érdemes a magokat kézzel begyűjteni. Ha rajta hagyjuk, a növény elszórja őket, így jövőre ugyanott gyönyörködhetünk virágözönében.

Szerte a Kárpát-medencében mindenütt otthon érzi magát. Találkoztam vele Észak-Komáromban és Lendván, Munkácson és Szentendrén, Eszéken és Nagymartonban. Jómagam a Jókai utcában gyűjtöttem magjait az idén.

A régi időkben sok, Európába távolról érkezett növény először a kolostorkertekben vert tanyát, s onnan indult hódító útjára falusi kiskertek, kisvárosi utcák ágyásai felé: sarkantyúvirág, égő szerelem, gyűszűvirág. Melléjük érkezett Közép-Európába a XIX. század derekán az estike. Tudományos nevében – Mirabilis jalapa – a fajnév a mexikói Jalapa városra utal, ennek ellenére valószínűleg a perui Andokból származik.

Kolostorkertben talált rá a szerzetes matematikus, Gregor Mendel is. Piros és fehér virágú csodatölcsért keresztezve az első utódnemzedék egységesen rózsaszín virágú. Ezt nevezte ő köztes öröklésmenetnek. A genetika tudományának megalapozójában a borsó mellett a csodatölcsérrel végzett kísérletei érlelték meg a felismeréseket, amelyeket ma a genetika alaptörvényeiként tisztelünk.

Innen története a Bolyai Jánoséhoz hasonlatos: tudományos jelentőségét korában senki sem ismerte el, elfeledték, s mikor felfedezték, mindenki sajátjának akarta: a csehek csehnek, a szlovákok szlováknak, a bécsiek osztráknak akarták tudni a brünni szudétanémet apátot.

Máté-hétben járunk. A búzát a hagyomány szerint a Kárpát-medencében a csillagászati őszt megelőző héten, Máté előtt kell elvetni. De a Máté-napi szántást fölveri a gaz; az apostolt Gazos Máté néven is emlegetik.

A magvető még a XX. század elején is megmosta a lábát, és tiszta fehérneműt vett, az első forduló után ekeszarvára akasztotta a rózsafüzért és imádkozott. Aztán a nyelve alá vett három búzaszemet, s a vetés befejeztéig ott is tartotta, azt hive, ezzel óvja a garázda magevők elől a vetést.

Magam is három búzaszemmel a nyelvem alatt keltezem e levelet.

Szeptember 15-én, iskolakezdéskor.

Kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

 

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató