Kint tél tombol. Meleg szobánkban tavasz talányára nyár nyerít, s az ősz összeérő szemöldöke lapozgatja az elmúlt év képeit. Könyvekre, zenékre, neszekre emlékezem, s jövőre tán ezekkel gazdagodva járhatom erdő-mező útjait.
Havas boglyák belseje nyári szénafüvekre emlékezik
Kint tél tombol. Meleg szobánkban tavasz talányára nyár nyerít, s az ősz összeérő szemöldöke lapozgatja az elmúlt év képeit. Könyvekre, zenékre, neszekre emlékezem, s jövőre tán ezekkel gazdagodva járhatom erdő-mező útjait.
Történelmi „mézes” csemegét kínál barátnőm, Csiffáry Gabriella könyvtáros. Thököly Imre 1693–1764 között írt naplójából idéz: „Küldtem Horváth Ferenc uramot a tatár Chámhoz által a Száván, valamely aquavitákból, fejir kentyerekbül, kalácsokbul és mézes kalácsokbul álló gazdálkodással ríszt tívín abbul Galga Sultánnak is és némely tatár Chám mellett lévő elsőbb tiszteknek”. Borsos Tamás is azt írja 1619-ben Bethlen Gábor fejedelemnek Konstantinápolyból, hogy ne felejtsen brassói mézeskalácsot küldeni a török vezéreknek, mert az ilyen apró ajándékokkal meghosszabbíthatja barátságukat.
Ideje, hogy végére érjek a nagyenyedi csízió felfejtésének.
„Hirdessen jó hírt Tamásnak
Nagy kar Ist Já ap Tamás sil.”
Aprószentek napja december 28. A bibliai időkben Heródes által Krisztusért mártírhalált halt betlehemi fiúgyermekekre emlékeznek. A XV. századtól kezdve az aprószentekelés az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája volt. A vessző gyümölcsfa termőága volt. Régen a fiúk két-hármas csoportokba verődve mentek „megcsapkodni” a lányokat. Akit megvesszőztek, arra a rossz szellemek nem tudnak hatni, és az nem lesz keléses.
„Szófogadó, jó légy,
Ha lenek küldenek, főnek menj,
Ha főnek küldenek, lenek menj,
Ha vízért küldenek, borért menj,
Ha borért küldenek, vízért menj,
Egészséges légy, friss légy, keléses ne légy.”
Becket Szent Tamás püspök és vértanú napja december 29. Jelképes, hogy apja gazdag normann kereskedő, anyja egy szaracén emírnek volt a lánya. A canterburyi egyházmegye papját II. Henrik lordkancellárjává tette, s megbízta fia nevelésével is. Aztán, amikor barátja s királya érsekké tette, mivel az egyház jogait határozottan védte a királyi önkénnyel szemben, a felbőszült király uszítására, annak zsoldosai 1170. december 29-én az esti zsolozsmáját végző érseket az oltár előtt, papjai szeme láttára ölték meg. Példája a mai napig a kötelezettségét a legteljesebb odaadással végző embernek.
Sil – Szilveszter pápa napja bezárja az óesztendőt, hogy aztán elkezdődjék az új. Uralkodásának idejére (314–335) esett a kereszténység történetének első nagy fordulópontja. Nagy Konstantin császár nemcsak hogy felhagyott a keresztények üldözésével, intézkedései az egyházat egyenesen az állam első intézményévé emelték.
A néphagyomány és a városi folklór óévbúcsúztató szokásai viszont egyszerűen az év fordulójához kapcsolódnak. Az évkezdet minden népnél bizonyos jelképes elválasztó, szerencse- és bőséghozó praktikákkal jár. Ilyen volt a magyar nép szokása szerint az óévet jelképező szalmabáb földbe temetése, vízbe hajítása (téltemetés), egy öregembermaszkot viselő legénynek a játékos kikorbácsolása a faluból (télkiverés), az óév kiharangozása. A bő termést biztosító, gonoszűző szokások közé tartoztak a lármás, álarcos felvonulások, kántálások. A szilveszteréji városi utcai mulatozás előzményei ezek.
Az újévi szerencsejelképek: a kéményseprő, a négylevelű lóhere, a patkó, a lencse, s főleg a malac szintén régi szokások túlélő tanúi. Újév napján szárnyast tilos fogyasztani, mert elröpül a szerencse, a malac pedig kitúrja a szerencsét. Fontos, hogy a házban az újév első vendége férfi legyen, mert ha nő, elviszi a szerencsét. Újév napján nem szabad semmit kiadni a házból, mert akkor egész évben minden kimegy. Nemcsak a lencse, de a bab, a rizs, a köles fogyasztása is pénzbőséget ígér. Az általános hiedelem szerint ami újév napján történik, az egész évben megismétlődik. Az újévi csillagos ég rövid telet jósol, a napsütés jó évet, a piros hajnal szeles esztendőt. Ha a Nap bíborvörös felhők között kel, káros szelek és zivatarok lesznek, ha fényes és tiszta a Nap, sok lesz a gyümölcs és a bor.
S máris átléptük az esztendő ember alkotta határát. A naptártörténet szerint az ősi itáliai szellemek közé tartozó, világosságot adó Janus (Dianus) – mások szerint a latin ianua (ajtó) – az év első hónapjának névadója. Janus a kezdet és a vég istene a római mitológiában, de nem öröktől fogva. Kr. e. a II. századtól felváltva március 1. és január 1. volt az évkezdő nap. Julius Ceasar naptárreformja óta, Kr. u. 45. után a hivatalos évkezdő nap. A kereszténység a XII. században fogadja el a „pogány” évkezdést. Erdélyben a XVI. században térnek át az új időszámításra.
Tél közepe. Ilyenkor látszólag aluszik a természet. Mozgalmas viszont az égbolt. Január 2-3-án az Ökörhajcsárból a Bootidák raja sugárzik ki. Derűs estéken csudaszép látvány az Orion kaszája s a környező állócsillagok: a Betelgeuse, Bellatrix és Rigel hármasa.
Boldog új esztendődre, esztendőnkre köszöntelek, kalendáriumolvasóm. Fogadd el meghívásom: légy vendégem továbbra is e hétvégi kirándulásokon a jövő esztendőben is. Mint eddigelé is, emlékeztetőt szándékozom adni a természet, s áttételesen más történésekről is. Tudom, ez teljességgel sohasem sikerülhet, hiszen egy esztendő, de akár egyetlen évszak, egy árva nap alatt annyi minden történhet a természetben, hogy ha mindent leírnók, könyvtár telne meg a szövegekkel. Ezután sem szándékozom csupán Vásárhely környékén maradni, de e táj hűséges nagyítólencséin keresztül próbálom meg szemrevételezni a világot.
„Szép vagy, mint a fehér fenyő,
hótól tiszta, fátyolos,
szép menyasszony új esztendő
békét, békességet hozz.
Ne légy te arannyal zengő,
ezüst fénytől mámoros,
búvópatak újesztendő
békét, békességet hozz…”
A madáretetőn két rokon lakmározik: a széncinege meg a kékfejű cinege. Érdekeik azt kívánnák, hogy elűzzék egymást. Az etológus azt mondaná, hogy ökológiai nicheik részben átfedik egymást. Azaz egymás vetélytársai. Mégis egész télen békésen megférnek egymás mellett. Példát embernek is róluk kellene vennie – egész évben.
Juttatja eszembe e kép Kányádi Sándor Fekete meséjét. Gáspár Sándor barátom ezzel a mesével kívánt boldog új esztendőt az akkor újrainduló Marosvásárhelyi Rádióban, 1989-ben – egy legényke, éppenséggel fiam akkori gyerekhangján.
„…azóta sem felejtették el azt a szomorú fekete leckét. Senkire sem akarják rátukmálni a maguk hangját, nyelvét, inkább ők tanulják meg a többi madár, sőt, még az emberek nyelvét is” – fejeződik be a mese.Ferences István Újévi kívánságait feleltetem reá:
„…Tisztaság légy és levegő,
puha hó álmaikhoz,
légy a hazánk, újesztendő
s békét, békességet hozz.”
Jómagam is ezt kívánva, maradok kiváló tisztelettel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
