A természet kalendáriuma (CXXXIII.)

25 éve? Méhviasz gyertyák és díszek, magyallevél és termés, nehéz szagú borókaágacska, egy szem dió, jegenyefenyő tobozok. És angyalhaj.

A fenyves árnyéka kicammog a tó jégkék vizére

Csengő zengett, futott szán

Csíkpálfalva havasán,

fehér havon pirosló,

röpítette egy szál ló.

Reggel indult el apó,

bizony ő volt télapó,

fától fáig járta át

estig a nagy Hargitát,

míg meglelte végre hát

a legszebbik fenyőfát.

Nem volt rajta üvegkönny,

angyalhaj és ezer gyöngy,

semmi, semmi csillogó,

csak egyetlen szem dió.

Így kezdte több mint 25 éve írt versét Ferencz S. István A legszebb télifáról. Amikor a karácsonyfát csak rejtőző mitikus nevén volt szabad megnevezni.

25 éve? Méhviasz gyertyák és díszek, magyallevél és termés, nehéz szagú borókaágacska, egy szem dió, jegenyefenyő tobozok. És angyalhaj. Az adventi negyedik gyertya is kigyúl, melegít és világít. Fényt és meleget ad. Békétlen békét. A vártemplom udvarán a Holdra ficánkoló busák kísérteties képe. S az öröm. A háromszínű szalaggal átkötött Sopron környéki kenyér mellé nagyanyáméknak is vittem abból a busazsákmányból, kétszer fordulva, mert akkora halak voltak a Tiszahát küldöttei, hogy egyszerre egyet tudtam csak elcipelni – egyet fel a Tisztviselőtelepre, másikat a Székely Vértanúk útjára.

Apó sem vett más ruhát,

földig piros maskarát,

mikor leszállt a sötét,

a fa alá ült közénk.

– Szemet húnyj és nyitsd a szád,

megrázom a barackfát,

ide azt a kobakot,

kaptok egy-egy barackot

s körbejáró énekért

ajándékba egy mesét!

Mesét hoztam én is, Kedves Olvasóm. Az Alcedo atthis – a jégmadár meséjét. Alküoné a mitológiai Kéüx király szerelmes és gyöngéd felesége volt. Egy tengeri hajóút során Kéüx a tengerbe fulladt. Felesége halott szerelme láttán jégmadárrá változott. Jajgatására az istenek Kéüx holttestét is jégmadárrá változtatták. Alküoné apja, Aiolosz, a szelek ura, a tél legrövidebb hét napján megállítja a szeleket és a hullámokat, hogy a két szerelmes madár nyugodtan költhessen vízben úszó fészkén – a latin alcedonia szélcsendet jelent. Publius Ovidius Naso az Átváltozásokban így fejezi be a mesét:

…s végül – hisz az ég is szánta – madárrá

vált e két szerető; s miután így végzetük egy volt,

megmaradott a szerelmük is, és e madári alakban

hitvesi hűségük. Van nászuk, kél ivadékuk

hét csöndes napon át, télvíz idején, üli mindig

Alcyone libegő fészkét a habok tetején.

Télelő hónapjában lassan a Nap átlép a Nyilasból a Bakba. 21. a Mithras-kultusz szerint a Nap születésnapja, a kereszténységben Jézusé.

Hajnali misék ideje. Erdély-szerte hitték, hogy ilyentájt be kell zárni az ajtót, ablakot, de még az ólak ajtaját is, mert a boszorkák a rorátéharangszó elől behúzódnak a házakba, ólakba.

22. Napforduló. Ismét nyúlni kezdenek a nappalok. A sarkkörön túli tájakról hideg légtömegek áramlanak dél felé, leginkább a talaj mentén. A magasban gyakoriak a délnyugatról érkező melegebb és nedves légtömegek. Találkozási frontjaik szétzilálódnak, gyakori a ködképződés, kevés a napsütéses nap. De a tartós havazások érkeztével varázsütésre kitisztul a havas. Napnyugta előtt a tószéli fenyves árnyéka lassan kicammog a fák alól a tó jégkék vizére, nekiütközik a szemközti hegyhátnak, hogy aztán valahol a levegőégben már a csillagok felé villantsa fényárnyékát.

Egy ének és egy mese,

gyorsan telt el az este…

Így lett teljes a csodánk,

legszebb a mi télifánk,

balladák és népdalok,

akárcsak a csillagok,

száz és ezeregy mese

díszítik már örökre.

Egyre szebb azóta is,

egyre zöldebb lombja is,

mert a mese igaz volt

és az ének szívből szólt…

Kétforintos …mese. A már nem használatos kétforintoson a fokozottan védett magyar kikerics. Eszmei értéke ötvenezerszer két forint. A növény felfedezője egy erdélyi nemesi család sarja, bulcsi Janka Viktor botanikus. Éppen december 24-én, 1837-ben született. Botanikai tanulmányait Bécsben kezdte, majd 1853-tól Kolozsvárott folytatta, aztán katona lett. Az éles szemű florista különösen Erdély flórájának ismeretét igen sok érdekes növény felderítésével gazdagította. Marosvásárhely és a Faragói-tó flórája is őriz Janka által leírt növényfajokat. 1870-től Janka a budapesti Növénytár első gyűjteményőre volt. Hatalmas magángyűjteményéből alig maradt valami idehaza, legértékesebb része a párizsi Museum d'histoire naturelle tulajdona.

Mai sétánkat fejezzük be az 1991-ben, december 20-án elment Gagyi László búzacsíráztató gondolatával:

…Itt minden ős és minden én vagyok,

itt minden kitárja karját, hogy öleljek,

s elhallgat minden, hogy visszhangra leljek,

ha imádkozom. Ebben a fában

nagyapám csordul a szomjas rügyekbe dús,

paraszti, forró szerelemmel. Azt a bokrot

nagyanyám meleg vére pezsdíti sugaras holnapokra.

…holnap kivirágzom egy ágon

valahol, vagy illat leszek és orrotokba

seper a jókedvű tavaszi szél…

Írta volt ezeket a sorokat 1930 táján, a Hiába verekedtek című versében.

Emlékeztessen negyedszázados történésekre e pár sor!

Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2014-ben, Alküoné és Kéüx hetében