A természet kalendáriuma (CXVI.)

Könyvespolcomról lehelethalvány rózsaszín kődarab kívánkozott a minap a markomba. Szinte jegecesre kristályosodott ruskicai márvány.

A ruskicai márványbánya

Könyvespolcomról lehelethalvány rózsaszín kődarab kívánkozott a minap a markomba. Szinte jegecesre kristályosodott ruskicai márvány. A bánya évszázadok óta látta el márvánnyal Magyarországot. Ruskica alatt pedig, nyolc kilométernyire, Ruszkabányán, vasércet bányásztak, feketeszénbányái ma is működnek. Itt volt kohómérnök Maderspach Károly.

165 évvel ezelőtt, augusztus 23-án halt meg. Nemzetközi viszonylatban is jelentős találmánya, az íven függő vonórudas vashíd fontos állomása a hídépítés történetének. Az 1830-as években három hidat építettek az ő tervei alapján: Lugoson, Herkulesfürdőn és Karánsebesen. A '48-as szabadságharc idején a ruszkabányai vasgyáruk fegyverekkel és ágyúgolyókkal látta el Bem hadseregét. A temesvári csata után, '49 augusztusában megfordult házukban Bem József, Kmety György és Guyon Richárd is. Kossuth Lajos utolsó előtti itthoni éjszakáját az ő házában töltötte. A császári csapatok 1849. augusztus 22-én bevonultak Ruszkabányára, s másnap Haynau parancsára Maderspach feleségét, Buchwald Franciskát a főtéren félmeztelenre vetkőztették, s nyilvánosan megvesszőzték. (Előtte hírét vették, hogy honvéd alezredes öccsének, Ferencnek a holttestét kiásatták a sírból és Zsombolya piacterén fölakasztották.) Maderspach nem tudta elviselni a családját ért megaláztatást, és még ugyanezen az órában egy, a saját gyárukban készült mozsárágyúval agyonlőtte magát. Ruszkabányán, a Mozsár-hegyen, 1909. október 10-én leplezték le emlékművét, talapzata ma is látható. Egykori házukon háromnyelvű tábla küszködik az idővel.

Most időben fél évszázadnyit errefelé, térben innen 600 km-nyire északra-északkeletre szállunk ki időgépünkből, kedves Olvasóm.

„Reggeledett, és előtte búzavetés terült. A zsenge búzavetésben karók között szögesdrót feszült. Drága tavaszi szag áradt a búzavetés felől, és finom szellő lengett a két front között. Verebek ugráltak a vetésben a karók közt. Rászállottak a szögesdrótokra. Csevegtek a verebek a harctéren. Gondtalanul ugráltak az aknák felett. Rászállottak a kénkövet szóró gépre, amelyik állítólag meggyújtja a katonát és elevenen megégeti. Rászállottak a gázmaszkokra, amelyeket kikészítettek, de amelyekre nem került sor, mert mérges gázzal az éjjel nem dolgozott az ellenség. Rászállottak a páncélok mellett hagyott puskák csövére.”

Markovics Rodion helyzetjelentése az 1915-ös orosz front tavaszáról, a Szibériai garnizonból. Aztán a zsidó származású magyar író, túlélve a II. világháborút, 1948. augusztus 27-én pihent meg Temesváron.

Augusztus vége. A páfrányfenyők magburka még halványzöld és kemény, a levelek is még nyári zöldjükben pompáznak. Hogy magjának íze miatt ette-e a kínai császár pörkölve aranytányérról, vagy csak mert ritka volt, azt nem tudni. De levélkivonata többek között fokozza az agyi vérkeringést, véralvadásgátló, védi a hajszálerek falát, javítja a szövetek oxigén-felhasználását. Élő kövület, nemzetségének egyetlen túlélő faja. A nemzetség a jura óta él, a faj csak a krétától, 120 millió év óta ismert. Vessük össze a Homo nemzetség valószínű 4 millió, a Homo sapiens faj alig 200 ezer évével.

Johann Wolfgang Goethe másra figyelt fel. Verse a Gingko bilobáról Kálnoky László fordításában így hangzik:

E keletről gondjaimra

bízott fának levele

a tanult főt okosítja,

titkát fejtvén vele.

Egyetlen élő levélkét

látunk kettéválva mi?

Vagy kettőt, mik eltökélték:

egynek fognak látszani?

E kérdésre, mit megoldott

elmém, választ így adok:

nem sejteti-e dalom, hogy

egy s mégis kettős vagyok.

Hogy W. Zimmermann telomaelméletének megalkotásában az 1950-es években mekkora hatása volt az 1794. augusztus 28-án született Goethe versének, nem tudni, de ma már bizonyított, hogy a gingkolevél átmeneti állapot a páfrányok levélzete és a lomblevél közt. Összeolvadó páfrányleveleket látunk, vagyis több levelet, de azok már „eltökélték: egynek fognak látszani”.

Márvány és rózsa, veréb és páfrányfenyő üzenetével érkezve, maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2014-ben, 183 évvel Kazinczy Ferenc sírbamenetele után