A természet kalendáriuma (CXCVI.)

Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot kell siratni – írta volt 112. levelében, 1735-ben, rodostói lakában Mikes Kelemen – Az Isten mára halasztotta halálát urunknak azért, hogy megszentelje halálának áldozatját annak érdemével, aki ma megholt érettünk. Amicsoda életet élt, és amicsoda halála volt, hiszem, hogy megmondották nékie: ma velem lész a paradicsomban.

Ritkán torlódnak úgy össze a jeles napok kalendáriumunkban, mint e mostani húsvétkor.

Egyrészt március 25-e Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, az örömhír ünnepe. Régi százados kalendáriumban olvasom: Asszonyunk Szűz Máriának szeplételen foganatja. Gábriel arkangyal éppen e nap hozza az örömhírt Máriának: 9 hónap van Jézus születéséig. E nap az oltásé és szemzésé a Kárpát-medencében. A néphit szerint, amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki ilyen fát mégis levágna, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Racionális elme nem látja itt az összefüggést, de lelkünk mélyén sejdítjük igazát.

S én csüggtem ajkán… szótlanúl…

Mint a gyümölcs a fán.

– írta 1844 áprilisában Petőfi Sándor a Füstbement tervben.

A legfőbb istenanya és az istenfiú-gyümölcsöt termő világfa egymást leképező föld- és ég-jelkép. Hasonlóképpen Marc Chagall Kalendáriuma a nizzai Musée National Message Bibliqueben. A Lino Melano mozaikmesterrel közösen alkotott mű szerves része az eléje megálmodott tavacska vízszintes tükörfala, amiben – szinte kilépve az időből – visszatükröződik a Világmindenség ógörög mítoszba oltott biblikus kozmikus víziója. Középen Illés Héliosz napszekerén, melyet a zodiákus 12 jele egy tojás teljességébe foglal. A mozaikon az Azúrpart mediterrán fényözönében a zenit irányába tekint a Kos. Xántus János A természet kalendáriumának évkezdete is a Kos hava. Húsvéthétfőn lesz 31 éve, hogy a zsidó-orosz-francia művész végleg megpihent.

Másrészt nagypéntek. Csíkban hosszúnap, az északi csángók ajkán aszupéntek. Nagyszombattal együtt a böjt és gyász napja.

Nagypénteken mossa holló a fiát

Ez a világ kígyót, békát rám kiált,

Mondja meg hát ez a világ szemembe,

Kinek mit vétettem életemben.

E dallammal fülemben eszmélek rá: első két sora nagyon régről üzen. Az ősi pogány tavaszkezdő tisztulási rítust, a mosakodással és a szó mágikus erejével egészséget szerző, gonoszt, betegséget és bajt távoztató mágiát olvasztotta nagypéntekbe a kereszténység.

Ágyam fölött, a feszület fölött

Karácsonytól egész Nagypénte-kig

Híven virrasztott egy fenyőfa-ág.

(Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!)

Hű zöldje végül mégis elkopott

Lett ő is szikkadt, aszott kis halott.

Éreztem: nálam tovább nem marad

Nem bírja lelki szárazságomat,

S egy durvább illetésre szertehull.

 

De nem ily halált szántam én neki.

A kemencében énekelt a tűz,

Zsoltároztak a lángok lelkei.

A száraz ágat helyéről levettem,

Vigyázva, ahogy halottat viszünk, –

S a tüzes kemencébe bevetettem.

Nagyot lobbant, – és színes lett a láng.

– Reményik Sándor meséli ezt 1929. március 30-án Kolozsvárott a Nagypénteki szertartásban – 

Erdők nagyságos tömjén-illata

Elborította rögtön a szobát.

A száraz ágból kiröppent a lélek…

 

Nagypéntek volt, a fűz már ideadta

Barkáját kedves kéz által nekem,

Hogy a szent főnek új dísze legyen...

És gyermekkorom ölén, a hegyen

Rügyet bontott a borostyán-bokor.

Máig nagyszombat reggelére virágokkal, zöld ágakkal díszítik fel a templomokat. Ez a nap a tűz ünnepe. Este a templomban az új tüzet ünneplik, melyet csiholással élesztenek, s a Krisztust jelképező húsvéti gyertyát ezzel gyújtják meg. Este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus harmadnap, azaz húsvétvasár-nap hajnalán feltámadt. Ez a kereszténység legrégibb, a zsidó pészahra visszavezethető ünnepe. Az ősi pogány napkultusz is ott lüktet a húsvétban. A tojás tisztelete Jézus születésénél jóval távolibb múltba nyúlik vissza. Az életet hordozó tojás tökéletessége a világmindenség megszületésének jelképe. A festett tojáson a mértani minták mögött több évezredes hitvilág szimbolikája bújik meg.

Harmadrészt március utolsó szombatjáról vasárnapra állunk át a nyári időszámításra: egy órát előreugrunk az időzónához képest. Fontosságát az energiatakarékossággal indokolják. A nagy háború szülötte: éppen 100 esztendeje, 1916-ban Amerikában vezették be először.

Húsvétvasárnapján már a füttyös április jár lelkem kertjében, félrecsapott kalapban. Hamar jön: hajtják a böjti szelek, s merre nézeget, bimbó bomlik, s menten bogárhad lepi el a pitypang kipattant virágait. Húsvéti várakozás: zöld áhítatba öltöznek a fák s a balkon növényei. Tob-zódnak a zöldek: lenge smaragd és ledér türkiz lejt táncot itt sárgás hamvaszölddel s komor ibolyás cserzölddel.

Így köszönt ránk húsvéthétfő.

Van e háznak rózsabokra,

Nyúljék élte sok napokra,

Hogy virítson, mint rózsaszál;

Megöntözném: ennyiből áll

E küs kertész fáradsága,

Piros tojás a váttsága.

– kölcsönzöm a rigmust a Kriza János Vadrózsákjából. Idén nagyszombatra esik halála évfordulója: 141 éve az égiektől gyűjti tovább legféltettebb kincseinket.

A monda szerint a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket. Vízbevető hétfőnek is hívják e napot. A locsolás az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik, s a kereszteléshez kapcsolódik.

Kedden lesz 72 éve, hogy 1944-ben Kemény János megnyitotta az utolsó marosvécsi helikoni találkozót, már Reményik Sándor nélkül.

Őreájuk is emlékezve, áldott húsvétot kívánva, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2016-ban, Fecskehajtó nagypéntek napján, amikor a Nap a Kos jegyében állott