A Nap évről évre végigvándorol az állatövi csillagképeken. Az ókorban még január 22-től február 19-ig a Vízöntő csillagkép adott neki otthont.
A friss, a lágy, a vaskos szőnyegen még semmi nyom
Mikor, még csak az ablakon át,
a kezemre idenyal,
felbámulok, rá, úgy emel, hív
a sugaraival;
januári, de máris oly jó,
oly érthetetlen,
mint gondolat nélkül a vágy
a szerelemben.
Mint gondolat nélkül a vágy,
forrón és testtelen
ömlik körül, úgy visz, cirógat,
és olyan esztelen…
– olvasom Vízöntő havának kezdetén
Szabó Lőrinc vallomását a Téli napfényről –
Óh, minden hogy aranylik, árad
s mily csókba gyúl!
Hogy robban! robbant! Óh, milyen jó!
S mennyire új!...
Dehogy új!... Csak jó! Csak jó! A legjobb!
az örök, a régi!...
Százezer éve napimádó,
aki érzi!
A Nap évről évre végigvándorol az állatövi csillagképeken. Az ókorban még január 22-től február 19-ig a Vízöntő csillagkép adott neki otthont. A Kanta hava ma is ilyen értelemben használatos. De a Föld precessziós mozgása miatt e csillagképet márciusban ragyogja be a felkelő Nap fénye. Az asztrológia az emberi sorsot befolyásoló erőknek tekintette a csillagképeket, a bolygóállásokkal egyetemben. Az állatövi csillagképek jelképrendszere a csillaghitbe ágyazódik. A Vízöntő mitológiai rangját még abban az időben nyerte, amikor a Közel-Kelet földművelői az időszámítás alapjait megvetették. 5–6000 évvel ezelőtt, a téli napforduló csillagképe, és három zodiákusbéli társával, a Bikával, az Oroszlánnal és a Skorpióval együtt a naptári sarokpontok, égtájak ura volt. Ennek emlékét őrzi a bibliai látomásokban szereplő négy apokaliptikus fenevad és a négy evangélista jelképe. Az emberarcú angyal a Vízöntőt testesíti meg – írja Jankovics Marcell Jelkép kalendáriumában. – A hellenisztikus világban olümposzi istenek is uralomhoz jutottak az állatövi jegyek felett. Így lett a Vízöntő úrnője a „tehénszemű” Héra. Előképe talán az egyiptomi Háthor volt, az „Ég tehene”, aki tőgyéből táplálja a Napot és többi csillaggyermekét. Héra tejével tette legyőzhetetlenné a napisteni Héraklészt, s a rege szerint a Tejút akkor keletkezett, amikor a nagy erejű gyermek szorítása nyomán emlőjéből az égre fröccsent a tej. A páva is égjelkép volt. Eredetileg Argosznak – „Ragyogónak” – hívták, s Héra ezerszemű óriástestőre volt, Zeusz változtatta pávává halála után. Szemei azóta is a hímpáva faroklegyezőjét díszítik, s a kiterjesztett pávafarok a csillagos égboltot jelképezte.
Vince napja.
Ha Megcsordul a Vince, tele lesz a pince.
Vagyis ha ezen a napon olvad, az eresz megcsordul, és jégcsapok keletkeznek, akkor jó lesz a bortermés. Azt mondják, hogy sok bort kell innunk Vince-napkor, ha azt akarjuk, hogy jó szőlőtermés legyen. A levágott vincevesszőt pedig vízbe kell állítani, és hajtásaiból jósolni lehet az új termést.
Hogy miért lett a hispániai keresztény vértanú Vince a szőlészek és a bor védőszentje? A magyar koronázási palástba is beleszőtt győzedelmes szentet ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. Nevének a vinum szóval rokon hangzása magyarázza, hogy a szőlőművesek névnapjának időjárásából a következő bortermésre szoktak jósolni.
Vince napja egyben a magyar kultúra, a Himnusz születésnapja is. Emlékszem olyan '60-as évek végi januárra, amikor csak azért mentünk fel Régenig kopogó fagyban vonattal, hogy a református templom istentiszteletén belehallgassunk a néhány futam erejéig felsejlő Himnusz dallamába, amit az akkori Kiss József kántor nagy-nagybátyám volt bátor előcsalogatni az orgona sípjaiból.
Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz, édes!
Csókolj meg és nézz körül!
Süt a nap, elállt a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán, halkan, pehelymód száll
pillanat és pillanat.
– hallgassuk csak, ahogy Babits Mihály tolla Halavány téli rajzot álmodik a hóba –
Gyere, édes, az ablakhoz,
tekints szét az udvaron!
Nézd, a friss, a lágy, a vaskos
szőnyegen még semmi nyom!
Csak a kis szolgáló lába
rajzolódik halavány,
s elvész, mint a Szaharába
egy zarándok karaván.
Szalma közt fagyottan áll a
kert füzes mélyén a kút
intve dermedt jégszakálla
hogy az év, mint óra, fut.
Jertek apró, jertek sűrű
pillanatok pelyhei
jobban mint e szalmagyűrű
szívünk kútját védeni...
Szívem kútjára két évszám ül ki. Az egyik 1458. 558 éve, január 24-én választották Mátyást királlyá a Duna – tulajdonképpen a Rákos-patak Dunába torkolló deltájának – jegén. A ház, ahol lakom Angyalföldön, éppen erre a helyre épült.
A másik évszám 1852. 164 éve történt.
„1851 decz. 30-án a bukaresti osztrák konzul oláh rendőrökkel megmotoztatta Makk bukaresti lakását, s ő maga bár elmenekült, iratait lefoglalták. Három hét múlva, 1852 jan. 24-én éjjel az erdélyi összeesküvők főbb szerepvivőit is öszszefogdosta az osztrák rendőrség” – vetette papírra Hentaller Lajos függetlenségi párti politikus A balavásári szüret című írásában az 1894-ben kiadott Történeti rajz a kötélkorból című kötetben.
Havas tájak januári napfényében, békésebb tavaszok napimádó hitével, vincevessző rügyeit faggatva, maradok kiváló tisztelettel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
