A természet kalendáriuma (CLXXI.)

Szeptember végén. Ősz színei terítenek asztalt Középajtán, a református gyülekezet kertjében. Sárga tearózsa, az ablakokban utolsó virágaikat bontó muskátlik, körték lángpirosa, s néhány barnuló burkába ragadt, de már érett dió. Ebből a színorgiából kiabál ki egy bukszusbokor örökzöldje.

S persze az almafák. Batulok, jonatánok s két Budai Domokos.

A gyümölcsnemesítő Budai József ezt az almafajtát 1883-ban nemesítette Olasztelkén.

A fajta téli aranypármen (termő) és jász vadóka (porzó) hibridje. Elsőnek Molnár István említi Pomológiájában 1900-ban. Ez a mű és az almafajta az 1900. évi párizsi világkiállításon is bemutatásra került. Ahogy azt Rapaics Rajmund 1940-ben megjelent A magyar gyümölcsében említi, a nemesítő elhunyt öccséről nevezte el. Régóta már, hogy ők csak égi almáikat kóstolgathatják, de lám, az alanyfa ma is él, s 132 éve – Péter Géza tanárkollégám tanúsága szerint – máig terem. A Kormos-patak menti kis faluban ma is az almák 60%-a Budai Domokos-fajta, de a szomszéd falvakban is gyakori. Szép koronájú fái 20-30 cm törzsátmérőjűek. Termékenységük eléri a 190-200 kg-ot fánként – ahogy azt Egri Lajos szóbeli közlése alapján Nagy-Tóth Ferenc leírta volt 1998-ban az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában megjelent Régi erdélyi almákban.

Október 5. 1825-ben e nap született Xántus János utazó, etnográfus, természettudós. 1848-ban nemzetőrként vett részt a pákozdi csatában, később főhadnagyi rangig vitte. Világos után elfogták és besorozták közkatonának. Külföldre szökött, Amerikába került. Részt vett a Mississippi és a Sziklás hegység geodéziai felmérésében. Majd fedezőutat tett a Kansas folyó forrásvidékén s Kalifornia déli részén. Azután bejárta a fél világot, óriási gyűjteményt hozott létre. Állattani, növénytani és néprajzi gyűjteménye hét vitorlás hajó terhét tette ki. A Csendes-óceán szigetvilágáról gyűjtött anyagával sorra teltek meg az amerikai múzeumok polcai. És felbecsülhetetlen anyaggal érkezett haza, megszervezte az Állatkertet Budapesten. Még később Borneó szigetéről 120 ezres preparátumtömeget hozott haza, s lett első őre – akkor így nevezték az igazgatót – a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának. Észak-Amerikában, mikor az indiánok látták, hogy nem földjeiket elrabolni érkezett, testvérüknek fogadják, sőt törzsfőnöki címet adnak neki. Jó néhány évvel később May Károly levelében kér engedélyt tőle, hogy Winnetou fehér bőrű barátját róla formázza meg. Old Shatterhanddel aztán bekalandoztatta szinte az egész világot. A levél, amelyben May Xántus engedélyét kéri, ma is megtekinthető a Karl May Múzeumban Drezda közelében, Radebeulban.

Ugyane nap, 1855-ben halt meg Petényi Salamon János, a magyar madártan és őslénytan megalapítója. Maga Christian Ludwig Brehm hívta maga mellé munkatársnak. Ő azonban inkább folytatta a saját maga által szervezett gyűjtőutakat. 1834-től a Nemzeti Múzeum állattárának felügyelőjévé nevezték ki, és vált Magyarország madárvilágának első feldolgozójává. 1843-ban Értekezés a madártan születése, serdülése és növekedése felől Magyarországon művében 297 madárfajt ismertetett. 1847-ben a beremendi Szőlő-hegy karszthasadékaiban végzett ásatásokat. Ezen munkájával kezdődött meg magyar területen a gerinces ősmaradványok tudományos tanulmányozása.

1799-ben, október 5-én született Vinzenz Priessnitz sziléziai földműves, a hideg vizes kezelés újszerű módszerének kidolgozója. Ma már talán divatjamúlt is a priznic, vagyis a hideg vizes borogatás. Lényege, hogy a test megfelelő részét hideg vizes ruhával borítják, s föléje száraz ruhát csavarnak. Az alapmódszert az ógörögök és a rómaiak is ismerték, s a középkor orvosai állandóan vitáztak felette. Sokan azt hirdették, hogy minden betegségnek orvossága. Darwin maga első, tüdővészes gyermekét próbálta hideg vizes kúrával gyógyítani, sikertelenül. De a XIX. század közepén csak úgy tódultak a csodatevő hideg vízhez Dél-Lengyelországba. Tompa Mihály is hosszabb időt töltött 1848-ban Graefenbergben, és kipróbálta a vizes kúrát. De maga ezt írja ott kelt egyik levelében:

„gyógyereje van a vízen kívül a jó levegőnek is. Jótékonyan hat a kedélyre a gyönyörű táj, a setétbarna fenyvesek homálya, az illatos, hűvös, zúgó patak…”

Mintha csak a torjai tüdőszanatórium kies környékéről írná sorait Tompa. Néhány napot volt szerencsém Bálványosfürdőn tölteni. A sötétzöld fenyőpártájú Csomád alatt színesülő levelei a juharoknak, tölgyeknek, platánoknak búcsúztatták a nyarat. Ezt a pillanatot álmodta vászonra 2010-ben Kosztándi Jenő is a Bálványos várrom fényesülő árnyékában.

Benkő József Középajtájáról hozott Budai Domokost majszolgatva ülök ki lelkem dombtetőjére, s a messziségbe révülő Erdővidék neszeit sejdítve, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2015 októberének második napján, 246 évvel a rodostói hűséges magányos halála után

Kiss Székely Zoltán