2024. november 27., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Idő múltán csak mi lényeg: versei, a túlélők maradnak tanúi hűségének.

Épületek, várak, templomok – Marosszentimre


A felhők itt nyugatra járnak,

a felhők itt keletre szállnak,

madaraink délre húznak,

viharaink északra zúgnak.

 

A felhőt szelek kergetik.

A vihart törvények vezetik.

Ösztönére hallgat a madár,

hová ösztöne űzi, arra jár.

 

De az ember itt marad,

hol szánt, vet, vasat önt, arat.

E talpalatnyi föld jogunk.

Hát maradunk.

Mi maradunk.

 

Az idő száll, futnak évszakok,

a vén bolygó közönnyel forog,

millió és nincs változás,

más nemzedék jön és újra más.

– idézem a sokat vitatott Magyari Lajost Dalával. Már több mint hónapja nem ír több sort befejezetlen szülőföld-szimfóniájához. Idő múltán csak mi lényeg: versei, a túlélők maradnak tanúi hűségének.

Épültek várak s templomok,

romban már régvolt otthonok,

de lelkünkben itt a folytatás:

csak ez a föld kell, soha más.

 

Mert az ember itt marad,

az ember, az ember megmarad,

hol szánt, vet, s talán majd arat.

E talpalatnyi föld jogunk.

Hát maradunk.

Mi maradunk.

 

Nyárra ősz hull és őszre tél,

az ember messze néz s remél,

nézi a felhőt, a madarat,

és befödi arcát az alkonyat.

Akár az érő búza mezőit a napesti szélben. A kalászok éle a dombperemeken szikrát vet még. Végtelenné teszi a múló időt. S az időtlenné váló búzatábla szélén a szeretet is időtlenné aranyul. Megállnék én is Annám előtt, időt szánnék reá – az egymás szemébe nézésre. Ez lenne a szeretet. Az idő és a szeretet párba tartozik. Mindkettő végtelennek tűnik. Mint júliusi bárányfelhők alatt a búzamező aranyló zümmögése.

Vagy mint segíteni akaró kezekben a szerszámok monoton zenéje a marosszentimrei templomrom körül, lakhatóvá akarván tenni újra Isten házát.

Vagy mint a Kárpátok felett délnek forduló ember fázós beleborzongása a majdani őszben messzi délre szálló vándormadarak égi útjába.

Persze-persze, éppen kánikulába érik bele július harmadik dekádja. Még csak Jakab napja előtt vagyunk.

Jakab napja vihart szül, ha Magdolna sárban csücsül

– tartja a mondás. Hogy igaz-e, arról most vehetünk bizonyosságot, hiszen Magdolna csupán két Föld-tengelyfordulatnyit előzi Jakabot. De a másik mondás igazát, miszerint

Száraz Jakab, hideg tél,

bizony fél esztendő hozhatja el, míg a Föld Nap körüli útján majd félellipszisnyi pályát befutva a télnek kínálja fel féltekénket.

Ha Szent Jakab napja derűs, édes lesz a gyümölcs

– igazit útba egy másik szólás. No ezt már tapasztalhatjuk szinte nyomban. S felel rá egy napra a következő:

Ha Szent Anna napján eső esik, hat hétig esni fog.

Pontatlanok bizony ezek az időjóslások.

Ennél sokkal pontosabb pontatlan meteornaptárunk.

Júliusban-augusztusban négy meteorraj is átszeli a Föld Nap körüli égi útját. A Halakból sugárzik szét a Piscis Austrinidák raja július 15. és augusztus 10. között, legaktívabb időszaka július 28-ra tehető. Várható gyakorisága óránként öt felvillanás. De július közepétől már a Vízöntőből induló Déli δ-Aquaridak rajat is eszlelhetjuk, akar orankenti 15-16 felvillanassal. Maximumat e meteorraj is julius vegen eri el, akarcsak az Egyszavubol kisugarzo α-Capricornidak. Ez utobbiak ritka felvillanasok, de mert aranylag lassuakcsupan 23 km/sec atlagsebesseguek –, aranylag hosszabb ideig eszlelhetok, mig anyaguk teljesen eleg. A leglatvanyosabb a Perszeuszbol kiindulo Perseidak lesznek az idei esztendoben is. Julius 17-en jelentkeztek eloszor, s augusztus 24-ig szabdaljak a derult ejszakai egboltot. Ok a legsebesebbek: 59 km-t tesznek meg masodpercenkent. Es sokan lehetnek. Orankent akar 100 felvillanast is eszlelhetunk. Hulló csillagom szerint

Égbekapaszkodó fénysikollyal

kéred

a föld meleg tenyerét,

hogy dédelgesse

porodat.

De mindez a súlygyarapodás a Földnek meg sem kottyan. Naponta csupán 10 tonnával növeli a levegőben teljesen elégő, vagy apróbb-nagyobb meteorit formájában földre hulló égi vándorok sokasága a Föld körülbelül 6*1024 tonna tömegét.

A jó múltkor egy összehasonlítás került a kezembe. Az ókor hét csodájával – a gizehi piramisok, az epheiszoszi Artemisz-templom, az alexandriai Pharosz, Szemiramisz függőkertjei, az olimpiai Zeusz-szobor, a halikarnaszoszi mauzóleum és a rhodoszi kolosszus – szembeállították a ma hét csodáját. Ezek Chichén Itzá a Yucatán-félszigetről, a Megváltó Krisztus szobra Rio de Janeiro fölött, a római Colosseum, a kínai nagy fal, a Machu Picchu Cuzco melett, a petrai templomegyüttes Jordániában és az agrai Tádzs Mahal.

Nem lebecsülve az ember alkotta csodákat, én a természet örök csodái mellett tenném le voksomat: csillaghullás, madarak vándorlása, érő búzakalász, kő koppanása, a Föld égi útja, forrásvíz csobbanása, rózsa nyílása.

Míg be nem fedi arcunk az alkonyat, maradok – biztatva Téged is, kedves Olvasóm, e csodák megismerésére is – kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2015-ben, a Magdolna és Jakab közötti kánikulában, Anna előtt két Föld-tengelyfordulatnyi idővel

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató