A természet kalendáriuma (CI.)

Rózsamuskátli iskolám előadótermének asztalán, mögötte Kányádi Sándor okít-varázsol. Alig éves emlék. Négyéves unokám már tátott szájjal hallgatta.

Kányádi Sándor – versvarázslat muskátlival

Felmelegedés és eső – gabonaérlelő. Duplájára nő a csapadékmennyiség áprilishoz képest. De a futózáporok után az erős párolgás és az áradást előző lefolyás nem mindig engedi, hogy az esővíz egészét beigya a föld. A hó eleji napos, meleg idő után a sarkvidékről hideg, száraz légtömegek érkeznek, s lehűl a talaj is. 1500-1800 méter fölött még hó is hullhat. Ha a felhőzóna elvonul, az éjszakai hőkisugárzás 1-2 méter magasságig talaj menti fagyot hordoz. A hegyek között e túlhűtési folyamat eredményeként reggelre akár -4–-6 °C is lehet.

De a balkonládákba már kiültettem a muskátlikat, késő őszig ott díszlenek – remélem. A magyar botanikai irodalomba középajtai Benkő József vezette be 1783-ban a pelárgonium megnevezésére: „Geranium odoratissimum, hungaris muskáta, illatozó daruorr, germanis sehr wohlriechender Storchenschnabel, gallis bec de grue trés-odorant.” A szó a Himalájában és Tibetben honos mósuszszarvastól ered. A mósuszillatú muskátli Franciaországban már a XVIII. században azzal vált közkedveltté, hogy leveleit a tubákdohány illatosítására a dohány közé rakták. Ez magyarázza, hogy az Európa-szerte gyorsan terjeszkedő Pelargonium nemzetséget Benkő a muscata névvel illette.

Rózsamuskátli iskolám előadótermének asztalán, mögötte Kányádi Sándor okít-varázsol. Alig éves emlék. Négyéves unokám már tátott szájjal hallgatta. S jut eszembe, hogy negyedszázada az ő szövegein tanult meg olvasni a fiam: a Haza Sólymai gyerekújság volt a rejtekhelye azoknak a természetről szóló verseknek, melyek titkos üzenete felnőtt füleket birizgált. Mint ez a Gyöngyvirág is:

Mintha virágokat lépne

a harmatos réten átal,

jön egy kislány a kezében

egy szál rezgő gyöngyvirággal.

Harmatot szed a szoknyája,

jön boldogan, mosolyogva,

mintha a sok virág mind a

lába nyomán nyílott volna.

Lesöpri a szoknyájáról

a harmatot a markába,

finoman megmosdik benne:

ragyog-ragyog az orcája.

Aztán lecsüccsen a fűbe,

köt egy csokrot, és vidáman

elüldögél a gyöngyvirág

alig rezgő árnyékában.     

Alig nyolcvanöt esztendeje, 1929. május 10-én született Nagygalambfalván a versvarázsló Kányádi Sándor.

Május második dekádja 12-én Pongráccal folytatódik.

  A Pongrác-napi eső jó a mezőnek, de árt a szőlőnek.  

Követi őt a másik két fagyosszent: Szervác és Bonifác:

  Sok bort hoz a három ác,

Ha felhőt egyiken sem látsz.  

Illatozik még a gyöngyvirág, virul a salamonpecsétje, sárgállik a vérehulló fecskefű, gyertyáit növeszti a vadgesztenye, piros fenyőtobozok nyurgulnak az ég felé, de a gyümölcsfák jó része már elvirágzott. Bazsarózsák buja virágkelyhei bomolnak, labdarózsák vajfehér gömbjei habzanak az ágakon, gyöngyvesszők földig hajolnak ágaik hófehér virágterhével. Estefelé legelésző őzek sziluettjei a Pócsfalva feletti dombháton, rókafiókák okos tánca valahol a Faragói-tó felé vezető úton, Körtekapu fölött. A gernyeszegi kastélykertbe megérkeztek a fülemülék, estefelé rikolt a kecskefejő, az aranymálinkó is dalol már, a vetések mentén fürj pittypalattyja hallik, a református temető kerítésdrótjára telepedik a kis őrgébics, harsan a haris hangja a jeddi dűlőben, fecskék cikáznak az iskolapálya levegőegén. Ha magasan szállnak, jó idő várható, mély röptük esőt előz. S valahol a Somostető alján megszólal az első Kakukk, akárha Kányádi versében:

  Nem szeretem a kakukkmadarat,

mert folyton folyvást egyet hajtogat:

kakukk, kakukk, kakukk.

Mintha az erdő egyesegyedül

az övé volna, szégyentelenül

fújja a magáét: kakukk, kakukk.

Ő mondja meg, meddig élhetek,

kisajátít idegen fészkeket,

abba tojik a szemtelen kakukk.

Hallgat az erdő, mélyen bólogat:

szeretni kell mindegyik madarat,

akkor is, ha kakukk.

Hatalmas az ég, végtelen a nyár,

s ideje a kakukknak is lejár,

elnémul, bereked.

És újra hallod majd a cinegék,

pintyek, rigók kedves kis énekét

s a locska verebet.  

Ó, estéli csengettyű, nyisd meg az egeket, mosd meg az utakat. Adj szükséges esőket, Úr Krisztus – évszázadoknyi ideje így fohászkodik a magyar földmíves az égre. Mert a májusi eső aranyat ér.

Ennek tudatában, maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

 Kelt 2014-ben, Ígéret havának 10. napján