Március van! Március idusa. Forradalmak ideje. Égen, földön. Hóvirágok között s emberek között.
Római hagyomány szerint az év akkori első hónapját Romulus nevezte el apjáról, Marsról. Mars eredetileg paraszti istenség volt. Silvanus néven az erdők és legelők felett uralkodott. Az ókori rómaiak silvája az erdő volt. Fa, bokor, liget. A föld megművelése kérdéseiben fordultak hozzá az emberek, de már a korai időkben az ógörög Árész rokonának tudták. Nevét viseli Földünk külső szomszédja is: a háború istenének „égi teste”.
Március. Nő a nappal, fogy az éjjel, s egy adott pillanatban egyenlő hosszúra nyúlik az egyik, fogyatkozik a másik. Nap-éj egyenlőség.
A Földön a márciusi nap-éj egyenlőség napja általában március 21. (illetve március 20., ritkábban március 19., a naptárrendszer és a Föld mozgásának eltérései miatt). A XXI. században 2011 volt az utolsó olyan év (közép-európai idő szerint), amikor március 21-én következett be ez az időpont, innentől a század végéig mindig korábban lesz. 2011-ben ugyanis még március 21-ére esett a csillagászati tavasz kezdete, de mivel 2012 szökőév volt, ezért ebben az évben 20-án reggel következett be. Ezt követően, mivel 365 napos évek jönnek, a nap-éj egyenlőség időpontja ismét egyre későbbre kezdett tolódni, de 2015-ben is még március 20-ára esett, nem sokkal éjfél előtt köszöntött be a csillagászati tavasz. Ezután, mielőtt még újra elérte volna a 21-ét, ismét szökőév jött, ezért 2016-ban a nap-éj egyenlőség március 20-án reggelre került vissza. A négyévenkénti 45 perces csúszás azt eredményezi, hogy 2012-től 2047-ig minden évben – közép-európai idő szerint – március 20-ára, 2048-tól viszont már 19-ére esik a jeles nap, a tavasz kezdete – csillagászatilag. Mivel 2100-ban kimarad (az egyébként négyévente esedékes) február 29., így 1 napot előrefelé mozdul el a folyamat, és 2102-ben már – a XXII. században először – ismét 21-én következik be a természet újjászületésének e fontos szimbóluma.
Viszont mivel a Földön mindenhol ugyanabban az időpillanatban következik be a csillagászati tavasz, és csak időzónánként változik az időpontja, ez azt is jelenti, hogy 2050-ben a legkeletebbre található időzónában helyi idő szerint március 21-én 0 óra 20 perckor következik be, tehát ott még a század közepéig kell várni a XXI. század utolsó 21-ei nap-éj egyenlőségére.
Amit az északi félgömbön tavaszi nap-éj egyenlőségnek neveznek, a délin az az őszi nap-éj egyenlőség. A két féltekén ez a csillagászati tavasz, illetve a csillagászati ősz kezdete is.
Az időnként előforduló eltérés a naptári és csillagászati számítás között abból adódik, hogy a római katolikus egyház, annak érdekében, hogy a húsvét időpontját egyszerűbben meg lehessen határozni, a nap-éj egyenlőség időpontját mindig március 21-ére teszi.
Tres ubi Luciferos veniens praemiserit Eos,
tempora nocturnis aequa diurna feres.
Ezt írja a nap-éj egyenlőségről Publius Ovidius Naso a Fasti III. énekének 877-888. sorában. Gaál László fordításában ekképpen hangzik ez magyarul:
Hajnali csillagfényt háromszor gyújt fel a Hajnal,
s ekkor egyenlővé válik a nappal az éj.
Éppen 2060 éve, Kr. e. 43-ban, március 20-án született Ovidius Sulmo városában. A római aranykor költője Ünnepek című költeményében a római naptár szerint haladva emlékezett meg az év különböző ünnepeiről. A költői naptárnak csak az első hat hónapja készült el. Amikor befejezte a júniusi napok idézését, következett életének tragédiája. Augustus császár Kr. u. 8-ban rendelettel utasította ki Rómából, s a Fekete-tenger partjára, Tomiba (Tomis, ma Konstanca) száműzte.
A száműzetés oka az volt, hogy az ünnepelt aranykori költő a császár léha leányának, Júliának, bizalmas barátja volt, aki házasságtörő kalandjainak egy részét is Ovidius házában bonyolította le. Egy nagyon botrányos ügy kiderült, talán magának Ovidiusnak a könnyelmű pletykája alapján. Ezt már a császár nem bocsátotta meg. Júliát is száműzte, de Ovidiust – mint bűntársat is – a birodalom távoli sarkába, a Fekete-tenger partján fekvő Tomiba.
Ovidius esetében a száműzetésnek egy enyhébb fajáról, ún. relegációról volt szó: római polgárjogát, vagyonát, sőt a Rómával való írásbeli kapcsolat jogát is megtarthatta. De a költő hiába esedezett amnesztiáért, az erkölcsök tisztaságán vasszigorral őrködő uralkodó nem bocsátotta meg frivol, a császár elképzelte aranykori fenséggel összeegyeztethetetlen szellemű verseit. Csak a halál vetett véget relegációjának.
A Fasti márciust leíró részében található a római naptár történetének összefoglalása mellett a tavasz jöttének dicsérete is. S a tavaszi nap-éj egyenlőség római ünnepének leírása:
azt a babért, amely egy évig van a főpapi házon,
most leszedik, s kapuján díszlik a friss koszorú.
Akkor Phoebus fája virít a „király” kapuján is,
és ugyanez van az ős curial háza előtt.
És hogy Vesta is új lombbal koszorúzva ragyogjon,
trójai tűzhelynek régi babérja lehull.
Még azt is mondják, hogy a titkos tűzhelyen új tűz
gyúlad, erőre kap, és lángja magasba szökik.
Ebben a hónapban tisztelték Anna Perennát:
ekkor újult meg az év, azt bizonyítja ez is.
Tisztüket át ekkor vették tisztségviselőink,...
Tavasz. Március első dekádja után. Amikor friss koszorú kerül a Székely vértanúk obeliszkjére.
Tavasz. Március idusán. Amikor új tüzek gyulladnak a természetben. Is.
Tavasz. Március második dekádjának végén. Amikor tisztüket átveszik a természetben is az új tisztségviselők.
Tavasszal, 250 éve, 1767. március 20-án született Monostorapátiban Varga Márton természettudós, akadémiai tanár. Szombathelyen, Székesfehérváron, Győrben tanult. Komáromban, Nagyváradon, Győrben tanított. 1796-ban a három éve alapított Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság Vásárhelyt tagjai közé választotta. Tanárként sokat tett a természettudományok magyar nyelvű megismertetéséért, s mint nyelvművelő is a tudomány szaknyelvének kialakításán fáradozott. Fő művei – az 1808-ban Nagyváradon nyomdafestéket látott A gyönyörű természet tudománya magyarázta a tüneményekből és az új feltalálásokból nemzete s az ifjúság javára s A tsillagos égnek és a föld golyóbissának az ő tüneménnyeivel eggyütt való természeti előadása s megesmértetése, egy évre rá – a megelőlegezett bizalmat is voltak hivatottak megszolgálni. Ez is történelem, ez is vásárhelyi történet is, s ez is március.
Éppen csak belelóg március harmadik dekádjába 22-e. A víz világnapjának megünneplését az 1992. évi Rio de Janeiró-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték. Ennek hatására az ENSZ március 22-ét nyilvánította e nappá, felhíva a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben.
Jómagam Kányádi Sándor a kisborosnyói forrásvédő kisiskolások kérésére írt versét, az Ének a forrásról-t, teszem ide lármafának:
Van egy forrás valahol egy
öreg erdő sátorában,
valamikor a korsómmal
vízért én is odajártam.
Ott tanyáznak a rigók is,
közelében raknak fészket;
alkonyatkor odajárnak
szarvasok és szomjas őzek.
Láttam belőle kortyolni
nyári napot, teleholdat,
csillaghullás idején a
csillagok mind belehullnak.
Jóbarátom az a forrás,
biztatott, s én hittel hittem:
sikerül az aratóknak
egy csillagot kimerítnem.
Kárpótlásul a csillagért
azoknak, kik várva várnak,
megtanított jég alatt is
pengetni a citerámat.
S tél múltán, reménységgel, tán már sem hideg, sem másmi nem citeráztat.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
