A természet kalendáriuma (CCXCIII.)

A ködben madárhang, mint korcsolyák éle távol –

fönt ágak rácsozata, támasztalanul.

Jéghártya pattan.

Kifagyott nyomokba lépnek, visszafelé.

 

Csakhogy az időben és térben kifagyott nyomokba visszalépegetés illúzió. Régmúlt február fénye a jeddi erdő oldalában hóvirágokat dédelget, de megrettenve a fénytelen távoltól, a lenyugvó nap után siet. A Németkalap alatti rég kiszáradt – kiszárított – forrás fölött mogyoróbokrok rácsozata tartaná vissza a hirtelen erős tavasz előtti fényeket – mindhiába. Magam Mészöly Miklós Tél versrészletével indulok február derekának. Ha időd engedi, tarts velem, kedves Olvasóm!

Olvad, derül, borul, majd újra nagy pelyhekben hullani kezd a hó.

De a mogyoróvesszők hegyén s a bokrok alján az avarban csendesen készülődik már a tavasz. Korai tavasz – első szerelem. Bálint-napi csalfa játék. Házasodni készül a farsang mogyoróbarkája, s boldogságot álmodik az első hóvirág szűzi tisztasága.

Még korai a virágba bomlás – inteném a csitri rügyeket –, de az ármányos Bálint már mindenre képes: fényt hazudni borongós hajnaloknak, meleget álmodtatni delelő rügyeknek. S ha utána megszólják, kibeszélik, mit számít az neki!

Farsang. Az ókori népek tavaszünnepének hagyományaiban gyökerező szokáskör a népvándorlás kora utáni Európában is tovább élt. A téli napfordulót követő téltemető-tavaszkezdő ünnepségek karácsony és húsvét közé ékelődnek. Mivel húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtöltétől függ, az azt megelőző negyvennapos böjt kezdőnapja, hamvazószerda is ennek megfelelően idén korai időpontra, Bálint napjára esik. A farsang is rövid, farka húshagyókeddel végződik, éppen a szerdai Bálint-nap előtti kedden, február 13-án. E nap német neve Fastnacht, azaz böjt-előéj volt. Ebből nálunk fassang, majd farsang lett. És innen vette nevét a vízkereszttől, vagyis január 6-tól hamvazószerdáig terjedő időszak is.

A farsangi ünnepkör meghatározó történése szerte Európában a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól az apró falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. Már Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak.

Nagy farsangoló volt a tragikus sorsú II. Lajos is. 1525-ben, húshagyókedden álarcos menet jelent meg az udvarában, melyben elefánt is szerepelt. Maga II. Lajos is jelmezesen, ördögálarcban jelent meg az ünnepségeken.

A XVI–XVII. században falu, város és a királyi udvar egyaránt álarcot öltött farsangkor, és úgy szórakozott.

A farsangot évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes fölvonulások jellemzik. Jellegzetes étele a fánk, aminek mágikus erőt tulajdonítottak.

Farsangi álarcos alakoskodással napjainkig találkozunk a magyar falvakban. Míg egyes európai népeknél a farsangi maszkok nagy tömegben, csoportosan vonulnak fel, nálunkfelé jobban kedvelik a kisebb álarcos csoportok játékát.

A farsangi köszöntő többnyire gyermekek, egyes helyeken lányok, legények, néhol házasemberek adománygyűjtő szokása. Sok helyen a tanítók, a falusi papok jövedelméhez tartozott a farsangi adomány. Általában farsang utolsó napjaiban, de néhol már előbb is, kosárral, tarisznyával jártak házról házra a köszöntők, gyakran a közös szórakozáshoz a közös költségek fedezésére gyűjtve. A legények sorra járták a lányos házakat, és a táncmulatság költségére, a muzsikusok megfizetésére adományokat gyűjtöttek.

Több helyen adtak elő dramatikus játékokat. Szentegyházán mai napig farsang utolsó három napján házról házra járva adják elő az ördögbetlehemezést. Az utcán vonulva a szereplők a bibliai dúsgazdag ember és a szegény Lázár történetét éneklik, miközben az ördögök és a halál a járókelőket ijesztgetik. A gazdag ember lelkéért vívott harcot az angyal és az ördög (Pluto) között már a házakba betérve adják elő:

 

Angyal: Hallád, gonosz sátán, ne siess elkapni,

Testéből a lelket menten kiragadni,

Senkit Isten mennyből nem akar kihagyni,

Krisztus életet jött mindeneknek adni…

Pluto: Tudod, az ily gazdag, hogy örök poklot nyer,

Másnak nyavalyáján, aki sohasem tér,

Kitől szegény koldus alamizsnát, ha kér.

Megtagadja, nem ád: őhozzá ez nem fér.

Szinte ilyen vala a csalárd gazdag is,

Nem imádott érte Istent egy szegény is.

Nem ad a Lázárnak egy morzsalékot is,

Lakoljon a lator azért maga is!

Ne mondd azt hát, hogy nem érdemel kínt,

Mert talán az Úr is haraggal rátekint!

 

A farsang három utolsó napja: farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd. A legtöbb népszokás ehhez a három naphoz fűződik.

Faluhelyen a farsang utolsó három napján rendezték a táncmulatságot. A farsangi báloknak elsősorban a párválasztásban volt jelentős szerepük. A lányok ilyenkor adtak a legényeknek bokrétát. A legények ezt farsangvasárnap tűzték a kalapjukra, így mentek a bálba.

 

Mint a szélvész, repűl a szánka

A csillogó fehér havon;

Virgonc ifjakkal ülve rajta

Sok szép menyecske s hajadon.

Farsangol a világ! kinek nincs:

Feleséget keresni jő;

Mellőle megszökik, kinek van…

Oh boldog farsangi idő…!

 

– Tompa Mihály a forradalom évében, 1848-ban írta volt a keserédes pamfletjét, a Farsangbant –

 

Csapongó kedv a táncteremben!

Hol a kedélyes nősereg

Egymás arcát, mezét, családját

Ajk-pittyegetve szólja meg;

Hol annyi drága rizspor elfogy…

És sok mámorban pihegő

Leány a másvilágra táncol…

Oh boldog farsangi idő!

 

Az öreg úr otthon köhécsel,

És bodza-herbatét iszik,

Mig vígadozni a menyecskét

Rég jól ösmert karok viszik;

És amivel vigasztalásul

Férjéhez tér a drága nő:

Hosszú árjegyzék… kurta hűség…

Oh boldog farsangi idő!

 

Oltár elé állítja végre

Az ifju, szíve kedvesét:

És véle, a várt százezernek,

Megkapja majd kilencedét.

Nagy kastélyt képzel a menyecske…

S imé: szerényen tűn elő

A kis bogárhátú öreg ház…

Oh boldog farsangi idő!

 

Mint a szélvész, repűl a szánka

S e mindenféle tarkaság

Engem harsány kacajra indít:

Igy szép az élet… a világ…!

Most korholó, hideg vagyok, – majd

Vig pajtás, hűtlen szerető;

Igy bolonditjuk benned egymást,

Oh boldog farsangi idő!

 

Bölcs beletörődés Bolyai Farkas gondolatában is. A Párizsi perben írta volt le, hogy

A házasságnak is tavasza van, melynek virága, a szerelem elhull.

Most? A mogyoróbarkán áttündököl a februári napsugár. Még az első hóvirág boldog bimbója bomlik, s boldogítja a rálelő tekintetet.

Aki boldog, könnyebben boldogít másokat is; mi csurogjon az olyan forrásból, mely maga is száraz?

Az öreg Bolyai írta volt ezt is.

Boldog kis hóvirág, balgatag barka! Bárha megmaradna szerelmes tavaszotok, s ne táncolnátok farsang múltával a fagyos másvilágra, s ne apadjon el boldogságforrásotok.

Nem tragikus, nem véres, nem álszent, csupán vidámságban gazdag, boldog farsangfarkát kívánva, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2018-ben, 243 évvel Bolyai Farkas születése után