A természet kalendáriuma (CCVII.)

Tapsolva szétfutott a zápor s itt köröskörül

üresen világít a környék és szuszog,

de dong és csomókban hull már a napfény

s aranymedveként nyalja a tüzes pocsolyákat.

 

Mintha csak Vestalia ünnepét köszöntené Radnóti Miklós a Hőségben. A nyári napfordulat tűzünnepe június 9. és 15. között zajlott az ókori Rómában. Vesta – a családi tűzhely istenasszonya – templomában égett a szüzek oltalmazta örök tűz. (A június 15-e és 21-e közötti 6 napos időkülönbség a római naptárnak abból a sajátosságából eredt, hogy a napév sarokpontjait a hónap idusa körüli holdtöltékkel együtt ünnepelték.)

 

Kövér fényesség hintál az ázott deszkáknak

jószagán és fortyog a világ a hirtelen

melegben…

 

És bomlik a hőség s imbolyog! hajlott

füvek közt dúdoló fény kísérgeti útját…

 

A füvészkertekben még nyílnak a Himalája aljáról idepottyantott havasszépék. A halovány lila virágok a vibráló levegőégen át nyugalmat üzennek és biztonságot. Szeretem megkóstolni virága – bármilyen virág – szirmait.

De a rózsadulcsácánál nincs jobb, egyenesen éteri ízű. Rózsabólét is lehet készíteni a vadrózsa virágaiból: cukorszirup, fele enyhe bor, s belelobbantani sok-sok rózsaszirmot. Dédanyáink régi itala. Ezt teszem asztalomra, s rég feledett természetkutatókra emlékezem.

Volt, aki Erdélyben született, s szülővárosában is halt meg. Mint Schnitzler Jakab Nagyszebenben, 1684. június 16-án. A Wittenbergben tanuló és alkotó csillagász, teológus-filozófus többszöri hívásra 1663-ban tért haza Nagyszebenbe.

Volt, aki itt talált új hazára. Mint az 1704. június 11-én meghalt porosz botanikus-gyógyszerész Vette György. 1672-től vezette a nagyszebeni városi gyógyszertárat. Erdély flóráját kutatta, s elsőként hívta fel a figyelmet az erdélyi borvízforrások gáztartalmának gyógyító hatásaira.

Volt, aki emigrációba kényszerült. Mint a XIX. század legjelentősebb bányamérnöke, Péch Antal. Nagyváradolasziban született 1822. június 14-én. Selmecbányán tanult, Csehországban dolgozott. Majd a szabadságharc idején ő vitette a körmöcbányai pénzverő gépeit Debrecenbe, onnan Nagybányára. Aztán csak 1863-ban tért haza. Nevéhez fűződik a diósgyőri vasgyár építése, a Zsil-völgyi kincstári szénbányászat kezdeményezése, és ő a vajdahunyadi vasgyár terveinek első kidolgozója. Az elsők között foglalkozott a földkéregmozgásokkal, s a magyar bányászati szaknyelv egyik megteremtője volt.

Volt, akinek egész élete Erdélyhez kötődik. Mint a vegyész tanár Nyiredy Gézáé. Nagyajtán született 1861-ben, s Kolozsváron halt meg az első világégés előtt, 1914. június 11-én. Brassóban, Székelykeresztúron és Kolozsvárt tanult. 1890-től a kolozsvári unitárius kollégiumban tanított. Gazdag természetrajzi és vegytani gyűjteménye ma is megsüvegelendő a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban. Jómagam még egyetemi hallgatóként csodáltam az akkori Brassai líceum híres természetrajzi gyűjteményeit. Ott ő honosította meg a rendszeres természetrajzi diákkirándulásokat. Amilyeneknek szép hagyományai voltak a vásárhelyi református kollégiumban is.

Aztán az első világégés után sokan elkényszerültek. Mint a Gyulafehérváron 1893. június 13-án született zoológus Rotarides Mihály. A kolozsvári egyetemen 1920-ban doktorált. De tudományos munkássága Csonka-Magyarországon teljesedett ki. Malakológus és ichtiológus kutatóként a Kolozsvárról Szegedre átköltözött tudományegyetem után, a tihanyi Biológiai Kutatóintézet, majd a budapesti Természettudományi Múzeum Állattára, a nápolyi zoológiai állomás, a Majna- Frankfurti Egyetem Paleontológiai Intézete, végül megint Budapest voltak munkahelyei. A második bécsi döntést követően beköszönt erdélyi kutatásainak reneszánsza: 1943-ban egyetemi tanárként Kolozsváron adott elő. Aztán 1950-ben Budapesten halt meg.

Az 1922. június 15-én Kolozsváron született és 1941-ben ott érettségizett Bartha Zoltán vegyészmérnöknek már nem adatott meg, hogy szülővárosába visszatérjen. 1945-ben végzett vegyészmérnökként, 1947-től haláláig a Magyar Ruggyanta (a későbbi Taurus) Gyár főmérnöke volt. Világhírű szakember, fő kutatási területe a szilárdsághordozó gumirendszerek tanulmányozása volt. Meghalt 1989. augusztus 19-én Budapesten.

Június 15. – Szent Vitus napja. A szlovének ma is a nyári napforduló szentjének tekintik. Azt tartják, hogy Vid napján a rákok kijönnek a folyó partjára. Rák hava előtt vagyunk. Vitus a nyavalyatörés, a vitustánc – a latin chorea Sancti Viti – elleni segítő szent volt. A középkorban valóságos járvánnyá dagadó tánctébolyt hívták jánostáncnak, Szent János táncának is, mivel a betegség a napforduló ünnepén, Szent Iván-napkor járt pogány eredetű tűztánc alkalmával tömegesen szedte áldozatait. A vitustánc elnevezés közvetve arra is utal, hogy a szent napja a középkorban Európa-szerte nyár középi ünnep volt.

Ráklépés: vissza a múltba.

 

Most harminckét éves vagyok.

Nyár van.

Lehet, hogy tán ez, amire

vártam.…

 

…Vad délután, a föld parázsló.

Részeg-virágok és darázs-szó.

 

– veszem kölcsön a szót Kosztolányi Dezső Most harminckét éves vagyok verséből – 

 

Ha haldoklom, ezt suttogom.

Nyár volt.

Jaj, a boldogság máshová

pártolt…

 

…Vad délután volt és parázsló.

Részeg-virágok és darázs-szó.

 

Füvek közt dúdoló fény vagy napforduló környéki vitustánc? Családi tűzhely vagy rákmenet a rák havában? Tűnődöm a megtörténteken, urnáktól távolodva.

Maradok kiváló tisztelettel

Kelt 2016-ban, Apáczai Csere János születése után 391 évvel.