A természet kalendáriuma (CCLXXXIX.)

Későn kel a nap, teli van még

csordultig az ég sűrű sötéttel.

Oly feketén teli még,

szinte lecseppen.

Roppan a jégen a hajnal

lépte a szürke hidegben.

 

Radnóti Miklós Naptárában ír így 1941. Januárról.

Januári roppanó jégen indulok én is mai sétámra. Tarts velem, ha kedved tartja, kedves Olvasóm!

142 éve, 1876. január 12-én született John Griffith. A szegény családból származó író 14 éves korától magára volt utalva. Hobóként járta végi Amerika vasútvonalait, aranybányász volt Alaszkában, tengerészként évekig bolyongott a világ óceánjain. Az első világháború haditudósítóvá ütötte volt Japánban. Kipling és Stevenson regényei tanították az írói mesterségre. De művei – részben – önéletrajzi ihletésűek. A létezésért vívott küzdés áll regényei középpontjában. Mégis, testileg és lelkileg megtörve, alig 40 éves korában lett öngyilkos Jack London, A vadon szava, Az éneklő kutya, az Országúton s megannyi olyan könyv szerzője, amelyből máig sugárzik a természet értő szeretete.

54 éve, 1964. január 12-én hunyt el Pávai Vajna Ferenc. A háromszéki gyökerű hidrogeológus a Maros mentén, Csongván született. A nagyenyedi református kollégiumban kezdte tanulmányait. 1910-ben szerzett geológiai doktorátust Budapesten. Aktív barlangkutató volt. Számos barlangot Erdély területéről ő írt le és térképezett fel először. Első jelentős tudományos közleménye a Földtani Közlönyben még 1913-ban jelent meg, Az Erdélyi Medence ÉNy-i peremének tektonikai viszonyai címmel. Munkássága főként a kőolaj- és vízföldtan területére terjedt ki. A hévíz kutatása kapcsán felismerte a mélyből feltörő víz barlangképző hatását, ezzel új barlangkeletkezési elméletet állított fel, és megalapozta a hévizes barlanggenetikát. Neki köszönhető több jelentős gyógy- és hévíz feltárása (Szeged, Hajdúszoboszló, Karcag, Debrecen, Szolnok). Ő tűzte ki a Rudas gyógyfürdőnél a nagy mennyiségű gyógyvizet adó fúrások helyét, a Margit-szigeti és a II. városligeti mélyfúrást. 1928-ban ő hívta fel a figyelmet a Tapolcai-barlang vizének jelentőségére, s harcosan kiállt annak hasznosítása érdekében. Törekvését több mint harminc év után valósították meg. 1956 után a tudományos világtól elszakítva, kitelepítésben, igen nehéz körülmények között élte le utolsó éveit...

Január 13. a vallásszabadság napja. Éppen 450 éve a világon először Erdélyben az 1568-as tordai országgyűlés a tordai katolikus templomban mondta ki a vallás és lelkiismeret szabadságát. Az erdélyi alapítású Unitárius Egyház megszületésének napja ez.

143 éve, 1875. 01. 14-én született Albert Schweitzer. 1952-ben kapta a Nobel-békedíjat. „A Nagy Fehér Doktor” 1913-ban Közép-Afrikában, Lamberénében létrehozta kórházát, melyet élete legfőbb célkitűzésének tekintett. Munkássága az önzetlen, feltétel nélküli humanitás szimbólumává vált.

59 éve, 1959. január 14-én halt meg Pécsváradon Entz Béla, a Kolozsváron született orvos-patológus. Hírneves orvoscsalád sarja. A pesti egyetemen 1900-ben avatták orvosdoktorrá. Az 1914-i frontszolgálat után, 1918-ban egyetemi tanárrá nevezték ki a pozsonyi egyetemre. A Pozsonyból való menekülés után a pécsi tudományegyetemre került. Jelentős kutatásokat végzett a tuberkulózis és a szifilisz kórbonctana terén. Röviddel a kór-okozó Treponema pallidum felfedezése után kimutatta azt az öröklött vérbajban szenvedő csecsemők májában. Elsők között hangoztatta a leukémia daganat jellegét. „Az orvosi hivatás követelményeinek csak a felét lehet megtanulni, a másik fele művészet, amire születni kell” – tanította hallgatóinak. Nyugdíjazása után már korábban megkezdett archeopatológiai kutatásait folytatta.

Január 15-én, Pozsonyban született és Kolozsváron halt meg Herbich Ferenc geológus, az Erdélyi Múzeum kőzetgyűjteményének megalapozója. Életének 66 éve 1821 és 1887 között ívelt. 1845-től Bukovinában mint bányamérnök működött. 1854-ben különböző erdélyi bányákban dolgozott. 1869-ban került az Erdélyi Múzeumhoz. 1879-ben a kolozsvári egyetem bölcsészdoktorrá avatta, 1879-ig adott elő az egyetemen. Gazdag kőzettani gyűjteményét az Erdélyi Múzeumnak adományozta. Ő volt a Gyilkos-tó első geológus kutatója.

„A hivatásos geológusok a Gyilkos-tó elnevezésének elsőbbségét is Herbich Ferencnek tulajdonítják. A pozsonyi születésű, a selmecbányai bányászati akadémián végzett széleslátókörű, rendkívül alaposan dolgozó geológusnak kiemelkedő érdemei vannak a környék földtani viszonyainak feltárásában, a Gyilkos-tó név bevezetésének elsőbbsége mégis a »műkedvelő« Orbán Balázst illeti meg. Herbich a tó mellett 1859-ben felfedezett ammonites fajt Aspidoceras verestoicum-nak nevezte el, és egy 1866-ban megjelenő dolgozatában is »Vörösto«-ról ír. Herbich a Gyilkos-tó nevet csak 1878-ban, a korabeli földtani irodalom sorából magasan kiemelkedő összefoglaló művében, A Székelyföld földtani és őslénytani leírásában használja” – írja Wild Ferenc az Erdélyi Gyopár 1998. évi 4. számában megjelent, A Gyilkos-tó keletkezéséről és elnevezéséről című cikkében.

223 éve, 1795. január 15-én született Bölöni Farkas Sándor. Utazás Észak-Amerikában című útirajza a reformkor kézikönyveként méltán emelte művelődés-szervező szerzőjét a Magyar Tudós Társaság levelező tagjai közé. A Fehér könyvek sorozat polcomról ma is kikandikáló, azóta szürkére lapozott darabja az Irodalmi Kiadónál jelent volt meg Bukarestben 1966-ban, Benkő Samu előszavával. Ötven éve adta kedves magyartanárnőm, Zoltán Ildikó, feladatul ennek elolvasását és az arról való beszámolót, amit akkor nem teljesítettem. Azóta többször is…

98 éve, 1920. január 16-án költözött az árnyékvilágba Krenner József Sándor minerológus. Ifjúkorában Eötvös Loránd nevelője volt. 1866-tól a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának múzeumi őre, 1894-től igazgatója, 1894–1913 között a budapesti tudományegyetem ásvány-kőzettani intézetének vezetője volt. Számos új ásványfajt fedezett fel, határozott meg és írt le. 1877-ben a Szigethegység Aranysokszögében – ahonnan a metallum problematicumot (a tellúrt) is leírta volt Müller Ferenc József, az erdélyi bányák igazgatója még 1783-ban –, a Nagyág aranybányájában új arany-ezüst tellúrércet fedezett fel, amelyet róla krenneritnek neveztek el. A magyar ásványtan nagy mecénásáról, Semsey Andorról nevezte el az 1881-ben felfedezett semseytet és az 1889-ben Felsőbányán felfedezett ólomezüst-antimon-kén vegyületet, az andoritot, s egykori tanítványa nevét viseli az általa felfedezett lorandit is.

73 éve, 1945. január 16-án halt meg Gombocz Endre István botanikus, a magyar botanikatörténet megteremtője, Budapesten. Bombatalálat oltotta ki az életét. Fő műve, az 1936-ban megjelent A magyar botanika története: A magyar flóra kutatói című munkája, máig irányadó – Erdély vonatkozásában is.

Az erdélyi természettudományos múlt ködbe vesző emlékei.

Ködös idő köszönt ránk. Mint Szabó 

Lőrinc Valami szép versében:

 

Egész héten köd nyomta téli

hegytetőnk: magas fellegek

fogták fazekukba a tájat

s rácsukták a fedőjüket.

 

Ma se mozdultak meg. De este

fent, tág körben, kinyílt az ég,

mintha egy nagy kéz felemelte

volna a fazék fedelét.

 

Más nem történt. A ködfal állt, és

a csöndben csak a céltalan

üveghold úszott a magasság

még üvegebb habjaiban;

 

de a zord táj már fölfigyelt rá,

s bámult, mint mikor a sötét

kétségbeesésnek eszébe

jut hirtelen valami szép.

 

S a megmozduló köd zúzmarát álmodik a magyal levelére.

Annak hitével, hogy ez a kétségbeesett szépség éltetője is a sokat próbált örök(zöld) levélnek, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2018-ban, 99 évvel azután, hogy 1919. január 18-án megkezdődtek Versailles-ban, a Trianon palotában azok a lélekfagyasztó… tárgyalások