A Skorpió hava november 14-én délután egy körülbelül focilabda nagyságú tauroida meteoroid tüneményes csóvájával búcsúztatott az ősztől.
Égbe kapaszkodó fénysikollyal
kéred
a föld meleg tenyerét
hogy dédelgesse
porodat.
– elevenítődnek fel e sorok Ollie Taylor képét nézve. A Skorpió hava november 14-én délután egy körülbelül focilabda nagyságú tauroida meteoroid tüneményes csóvájával búcsúztatott az ősztől. Alatta a Dolomitok-beli olasz falu, Alta Badia esti fényei, fölötte a Göncöl hét csillaga. A Föld légkörébe lépve a jókora űrbéli kőzetdarab tűzgömbbé változott. Több ezren látták, a jó időben, jó helyen tartózkodó brit fotós pedig megörökítette.
Napja múlt, hogy a Skorpió átadta helyét a Nyilasnak. Sagittarius, a hónap névadója nyilazó kentaur Mezopotámia, Hellász, Egyiptom, sőt Arábia s a hindu világ csillagtérképein egyaránt. A görög mitológia kentaurjai Héliosz napisten utódjának, Kentaurosznak és egy thesszáliai kancának az ivadékai, Dionüszosz eksztázisban „lóvá tett” kísérői voltak. Egyesek a vad thesszáliai lovas pásztorokban keresik előképüket. Thesszália híres volt lótenyészetéről az ókorban. A kentaurosz név lényegében „csikóst” jelent. Nesszosz kentaur okozta Héraklész vesztét azzal, hogy amikor a hős nyilától eltalálva haldokolt – Héraklész azért nyilazta le a kentaurt, mert az megszöktette a feleségét, Déianeirát –, rábeszélte az asszonyt, hogy mártsa férje ingét az ő vérébe, így az, ha magára ölti, sebezhetetlen lesz. Amikor aztán Héraklész belebújt a „nesszoszingbe”, az tüzes méregként égett a testébe. Kheirón kentaur viszont – az ő halálát is, bár véletlenül, Héraklész nyila okozta – nemes és bölcs kentaur volt, számos istenfi és hős – köztük Aszklépiosz és Akhilleusz – nevelője. Kheirónt Zeusz az égre emelte halála után, őbelőle lett a Nyilas csillagkép.
Maradjunk gondolatnyit még az égen! 40 éve, 1977. november 23-án állították pályára Cape Canaveralról a Meteosat–1-et, az első európai meteorológiai műholdat.
Szemhunyintásnyit időzzük el az evolúciós tan születésénél is. 158 éve, 1859. november 24-én jelentette meg Charles Darwin A fajok eredetét.
S pihenjük sóhajtásnyit egy forradalom ritka békés eseményénél. 224 éve, 1793. november 24-én Franciaországban elrendelték a forradalmi naptár használatát.
Így érkezünk idén advent sarkába. November 26-a 2017-ben az advent előtti utolsó vasárnap. Ekkor kezdődik az új egyházi év, a karácsonyra való csendes előkészület négy teljes hete. Szent Pál őskeresztény himnuszt idéz a kolosszei hívek bátorítására. A himnusz az első strófájában Krisztusnak a teremtésben való részvételét magasztalja: minden benne, általa és érte lett teremtve, az egész világ benne létezik. A második versszak a megváltás rendjében fejti ki Jézus egyedülvalóságát.
S te, ember? – kérdem magamtól. Csak posta voltál – válaszol rá a Szekszárdon 134 éve, 1883. november 26-án született Babits Mihály:
Ki úgy véled, nyomot hagysz a világnak,
kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad
nehezét unja s rímét ismeri:
marad-e rajta valami magadból,
vagy csak az utcán cipődre ragadt por
amit emlékül továbbadsz neki?
(…) emléked visszanéz közülük; ez vagy
te, ez az emlék! egy csöpp Fogaras vagy
Pest közepén, azt hordasz és vetítsz,
s ha árnyat festesz a város falára,
az csak a hűvös havasoknak árnya,
mely rádtapadt s amelyet közvetitsz.
(…) Más voltál ott is! más táj, messzebb utak
voltak még amik rajtad áthúzódtak
s csak posta tudtál lenni és meder.
Életed gyenge szál amellyel szőnek
a tájak s múlt dob hurkot a jövőnek:
amit hoztál, csak annyira tied
mint a por mit lábad a szőnyegen hagy.
Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy
magad is (…)
1908 és 1911 között a fogarasi gimnázium tanára volt. Második kötetének eredetileg a Klasszikus álmok címet szánta. Ezek az álmok jórészt Fogarason szövődtek, ahol megtanult görögül, s a hellén szerzőket megismerve írta megannyi görögös versét. De már 1919. februárjában, Az igazi haza című vallomásában pontosan látta Trianon tragédiáját, egyetlen ellenszerül ajánlva a később Illyés Gyula által megfogalmazott Haza a magasban, a szellemi haza szétcibálhatatlan egységét. Esti kérdés című versében az élő természet ad biztatást – nekünk is.
Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, sima bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatosan, hogy minden fűszál
lágy leple alatt egyenesen áll
(…) olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
(…) vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
(…) merengj a messze múltba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
(…) mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
(…) miért az emlékek, miért a múltak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny fűszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?
Tegyünk ide fűszálnyi emléket egy rég feledett geológusról. 178 éve, 1839. november 27-én született Ruszkabányán Hofmann Károly, a magyar földtani térképezés kiemelkedő alakja. Nagy érdemei vannak Magyarország részletes geológiai felvételezésében és a földtani térképezés területén. Úttörő munkát végzett Erdély északi részének földtani feltérképezésével.
November utolsó napja Szent Andrásé. Senki sem illik a tizenkét apostolból nála jobban Nyilas havának első dekádjába. Eleink a hónapot is róla nevezték el. András, a halász Péter apostol fivére, maga is halász volt. Elsőként követte Krisztust. Életrajzát az apokrif András cselekedetei (III. sz.) tartalmazza, és az Arany legenda szerzője költi újra. Eszerint térítő útján eljut a sztyepplakó szkíták közé is, ezért hagyományosan őt tekintik a „szkíták térítőjének”. A szittyák – bármilyen népcsoportot is fedjen e név – már az ókorban, Kr. e. híres és hírhedt nyilazó nép voltak, magukat a „szarvas népének” nevezték, és legfőbb istennőjüket, aki nagy vadász hírében állott, az ógörögök Artemisszel azonosították.
András napja, amely advent küszöbére esik, már a középkor kezdetén léphetett az egész nyugati keresztény világban valamely régibb pogány jelentős nap helyébe, a házasságorákulumoknak legjobban kedvező napok egyikeként. A szokások, melyek Európa majdnem minden keresztény népénél e naphoz fűződnek, lényegükben ugyanazok, amelyeket már a kereszténység előtti időkben is megtalálunk, részben a pogány vallások szertartásaiban, részben az ezek törzsén élősködő babonák között.
Késő őszi tűzvarázs – kesernyés földi füst röpít parázscsillagokat az ég felé:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató