Szeptember. A régi római naptárban a hetedik hónap volt („septem” = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett hátra.
Nyárvég – Nyárádszentlászló egén békésen legel a Bekecs feletti felhőnyájból elcsatangolt kis gyapjas felhőbárány
Szeptember. A régi római naptárban a hetedik hónap volt („septem” = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett hátra. A rómaiak az ógörögöktől vették át a hetes szám (hepta) nevét. Ez a „hepo” igéből eredt, amelynek jelentése: „ujjal rámutatva követni, üldözni valakit”. Amikor ugyanis még az ujjakkal való számlálás dívott, az ógörögök az egyet a bal kéz hüvelykénél kezdték, ötös volt a bal kéz kisujja; a jobb kéz hüvelyke volt a hatos szám, s így a jobb kéz mutatóujja lett a hetes. Ezzel a mutatóujjal, a heptával, lehetett valakit megigézni, rámutatva őt követni, üldözni.
Szeptembert repülő, nevető ifjú személyesítette meg, bíbor ruhában, fején köleskoszorúval. Jobbjában mérleggel, a hónap jelével, baljában szőlővel és más gyümölccsel teli bőségszaru. Az ifjút szőlő koszorúzta Ceres is helyettesítheti. A bíbor ruha – Cesare Ripa magyarázata szerint – a „királyi” hónapnak járó viselet. E címet pedig azért kapta, mert bőkezűbb, mint társai.
A hónap régi magyar nevei: Mérleg hava, Szent Mihály hava.
Dsida Jenő Kalendárium szonettekben versciklusából Szeptember havához érkezve Egy angyal dicsérete című versének soraival járom a selyemhab koszorúzta tájat:
(…) Csak gyönge nő. Ruhája oly szegény. Szelt
kenyere száraz. Életem határán
halkan legel: kis gyapjas, tiszta bárány.
Az ágya deszka: durva és fűrészelt.
Ám egy napon kitárul majd a porta,
elhagyja őt a földi, kerge kín,
áldja a percet, mely idesodorta.
S való világunk pompás berkein
áldja a percet, mely idesodorta.
Mellén: selyemhab. Vállán: hermelin.
Nyár végi béke. Ősz járkál haraszttenger mély aranyában az Istenszéke alatt. S mint letépett sebtapasz alól kibuggyanó vér bíbora, pöttyözik az avart az első juharlevelek. Valahol a Nyárád mentén édesülő izabellaszőlő szemenként engedi el gerezdjét. Szemenként szedem össze szeptember első hetének néhány természettudomány-történeti évfordulóját.
38 éve, 1979. szeptember elsején a Pioneer-11 űrhajó elsőként érte el a Szaturnuszt.
41 éve, 1976. szeptember 3-án szállt le a Viking-2 űrszonda a Marson, és elkészítette az első közeli színes felvételeket a bolygó felszínéről.
90 éve, 1927. szeptember 5-én Tihanyban avatták fel az első magyarországi, kizárólag tudományos célokat szolgáló Biológiai Kutatóintézetet. Az intézmény mai hírnevét számtalan Erdélyből elszármazott tudós is öregbítette, az egykori enyedi tanítóképző természetrajztanárától, a limnológus Sebestyén Olgától egészen ifj. Szabó T. Attiláig. A tihanyi kutatóközpont 1982-ben vette fel a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet nevet.
115 éve, 1902. szeptember 5-én halt meg Rudolf Virchow német orvos, antropológus, biológus, paleontológus, régész, a sejtkórtan elméletének kidolgozója: a betegségeket a sejtek rendellenes változásaira vezette vissza. Óriási szerepe volt ennek, hiszen ez indította el a sejtek működését befolyásoló gyógyszeres kezelés kutatását és a kóros alaki elváltozások beható tanulmányozását.
215 éve, 1802. szeptember 6-án halt Marosvásárhelyt meg a kibédi születésű Mátyus István orvos, kémikus, balneológus. Orvosi oklevelét Utrechtben szerezte. Göttingenben, Marburgban és Bécsben folytatott orvosi gyakorlatot. 1757-ben tért haza, s Marosszék főorvosa lett. Fő műve a táplálkozástudomány és élelmiszer-higiénia, a környezettan kérdéseit tárgyaló, hatkötetes Diaetetika, azaz a jó egészség megtartásának módját fundámentomosan eléadó könyv. Megállapításai a mai napig érvényesek. De foglalkozott testedzéssel, testneveléssel, munkaegészségtannal, ásványvizek elemzésével, balneológiával is. Az úttörők bátorságával és türelmetlenségével volt az egyetemes műveltség birtokosa. Művei, könyvtára, nyomdája bizonyítják ezt, melyeket, házával együtt, mind nevelő iskolájára, a marosvásárhelyi kollégiumra hagyta.
495 éve, 1522. szeptember 6-án néhány túlélővel megérkezett Spanyolország San Lucar de Barrameda kikötőjébe a világ első körülhajózásából a Victoria 18 főnyi legénységével. De Fernando Magellán nélkül, ő a Fülöp-szigeteken halt meg, a bennszülöttekkel vívott harc közben. Ez volt az első közvetlen bizonyíték Földünk gömbölyűségéről.
Kisiskolás koromban olyan titokzatos őszök voltak. Titokteljes illattal kezdődött még szeptemberben. (…) iskolakezdés előtt, az utolsó nyári héten egyszer csak minden megmagyarázhatatlanul, édesen szomorúvá érezkedett bennem. Emlékszem, hogy ez többször így volt, s egyre világosabban tájékozódtam illathoz hasonló, a légben szálló és láthatatlan áramlataiban. Igen, mert az illatoknak nem kis szerep jutott ebben. Ahogy másnak abszolút hallása vagy tökéletes egyensúlyérzéke van, én úgy vagyok az illatokkal. Mivel szerintem az illatoknak is vannak emlékei, évtizedek múltán is elhullt részletek, elhomályosult, jelentéktelen esték és emléktöredékek pontos felidézője egy váratlanul utamba kerülő illat – veszem kölcsön a szót Lászlóffy Aladár Papírrepülőjéből. – És mikor tíz-tizenkét éves voltam, úgy emlékszem, mindez már felismeréssé vált. Szeptember hatodika délutánját, történetesen borús volt, olyan megértő bólogatással fogadtam, mint a zeneértő, aki, ha kell, előre eldúdolja a következő akkordot: pa-pam-pam, most jön az a délután öt és hat között az utcákat enyhén betöltő kerti füstszag; ha pedig napos volt, akkor az a Kristófék padlása-illatú hiába-piros-azért-inkább-kék naplemente következik, s a füstszag csak szürkület után van soron.
Hogy aztán a búcsúzó tücsökszó zenéjére megkezdődjön a csillagok népvándorlása az égen, mint Csoóri Sándor Szeptemberi rézkarcában:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
