Ízlelgessük kissé J. W. Goethe 1779-ben írott, a modern ökológiai szemléletbe is beleillő szavait a víz körforgásáról:
Magas szikláról
Zuhog alá
A szűz sugár,
Aztán szétporlik
Páragomollyá
A kőlapon
És ködfátyolban
Zarándokol
Halkan suhanva
Alá a mélybe.
Kőszál mered
Szembe az árral,
Mely fokról fokra
Zúgó haraggal
Omlik alább.
A patakágyban
Puhán kúszik a völgybe,
A sima tótükörben
Csillagok fénye
Díszíti arcát.
A Lelkek dala vizek felett bölcseletének magyar nyelven való visszaadása nehéz feladat. Talán leghűbb szellemű fordítása Maksay Albert tollán született.
Szellő a víznek
Csélcsap szerelme,
Mélyig kavarja
Habzó hullámát.
Emberi lélek:
Olyan vagy, mint a víz,
Emberi sors:
Olyan vagy, mint a szél.
A református teológiai tanár, költő, műfordító 46 éve, 1971. június 22. után maga is csillagok fényében, szélborzolta életadó vízként él tovább emlékeinkben. E június végére hajló melegben gondoljunk perc erejéig reá.
Lassú tűzzel guruló Nap,
gabonával vemhes hónap
templomában áldozópap!
Mit tudsz a tűnő örömről,
ami a rügyön dörömböl,
hőt-hűst váltó légbe bömböl?
Vasárnap van: ládd, a réten
lányok kergülnek középen,
mint a hattyúk, habfehéren.
Kebelükben lángok laknak.
Hogy mit kapnak, hogy mit adnak,
meg se kérdik. Így mulatnak.
104 évvel ezelőtt, 1913. június 22-én született Weöres Sándor. Az Első szimfónia A négy évszakának Himnusz a Naphoz versét, a Kaláka zenéjére, ma már unokáim éneklik. Nem csak így nyár derekán. A zenekar első, 1977-es Kaláka című albumát ők örökölték apjuktól.
Áldd meg őket, bizsergető
arany-korbács, nedv-kergető
legmagasabb égi tető!
(…) Lompos farkú szél csatangol,
por-gubát varr, ágat hangol.
Tej csordul a nagyharangból.
Nap, ős-éjű forró csónak,
élettelen, maradj jónak,
kötözőnek, oldozónak.
229 évvel ezelőtt, 1788. június 22-én látta meg a napvilágot Erdőszentgyörgyön Bodor Péter. A zenélő kút alkotója kastélykertépítői jogán szerepel kalendáriumunkban. Toldalagi József koronkai kastélykertje után a Bethlenek kerlési kastélyparkját tervezte meg.
A Bethlen közelében fekvő Kerlés mellett volt a cserhalmi csata 1068-ban. Salamon király a betörő besenyőkkel ütközött meg. A csata folyamán mind a három magyar vezér nagy hősiességről tett tanúbizonyságot. Anonymus szerint úgy „aprították a besenyők frissen beretvált fejeit, mint a nyers tököt”. A menekülők közül egy besenyőt, aki egy magyar lányt akart elrabolni, László herceg párviadalban ölt meg. Vörösmarty Mihály a Cserhalom című eposzában dolgozta fel ezt az eseményt.
A magyar lovagkorra I. László életéből a cserhalmi csata jelenetei gyakoroltak a legmélyebb hatást. Ezekről énekeltek az igricek. Számos középkori székely templom falán is megtaláljuk megfestve ezt a legendát.
I. László magyar királyt 825 éve, 1192. június 27-én avatták szentté Nagyváradon.
A lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulójának éve, 2017 Szent László-emlékév.
Számos legenda fűződik nevéhez.
A hazánkban is megfordult Carolus Clusius pannóniai növényekről szóló művének Beythe Istvánnal közösen összeállított függelékében (Stirpium nomenclator Pannonicus) olvasható monda szerint Szent László uralkodása idején pestisjárvány volt Magyarországon. A király imádságának hatására Isten megadta neki azt a kegyelmet, hogy amely növényre kilőtt nyila esik, az e betegség ellen gyógyító erejűvé válik. A király kilőtt nyila a Gentiana cruciata gyökerén fúródott át, s e növény a betegségben szenvedők hathatós orvosságának bizonyult. A történetet 1847-ben Arany János is megírta a Szent László füve című művében. A legenda alapja az lehet, hogy a növény kiodvasodó gyökere számos esetben olyan, mintha átszúrták volna. A tárnicsfajok pestis elleni hatásossága erősen kérdéses, de a köszvény ellen valóban hatásosan alkalmazták. A népi orvoslás hideglelés, étvágytalanság, rossz emésztés és gyomorbántalmak esetén is használta. Azt a tényt, hogy a tárnicsok gyökerének leve, illetve kivonata valóban hatásos gyomorbántalmak ellen, a sokféle, tárnicskivonatot is tartalmazó „gyomorerősítő” keserűlikőr is alátámasztja – írja Molnár. V. Attila debreceni botanikus a Pestis és botanika című cikkében.
Kerlés dombján, azaz Cserhalmon egykor a Bethlen grófok kastélya állt, a meredek sziklafalon az ütközetet is említő fölirattal. Ebbe a térbe álmodta Bodor Péter a kastélyparkot.
Később Jósika Miklós, a magyar romantikus regény megteremtője fenesi kertjét bízta volt reá.
Sajnos e kastélyparkoknak alig maradt nyomuk mára.
Voltál kertész is, öreg fák tudója.
Ültettél, oltottál – csodádra jártak.
Mestere természethistóriának,
Borosnyói Lukáts is, pártfogolta
kastélyparkot építő imádságod.
Bejártam én a Toldalagi kertet
Koronka fölött. Lombjaid feleltek
kérdésemre. Talán itt voltál boldog. (…)
24-e Szent Iván napja. Merész léptekkel érkezett, s már lelkemben szorgoskodik. Teliszedte kosaramat hólyagos cseresznyével, aranyba ájult barackkal, piros bélű nyári almával, fekete meggyel. Egykor sófalvi keserédes meggyből készült pálinkát szürcsöltünk. Vajon hol van az a keserűmeggyfa Sófalván? Tavalyi meggypálinka maradékát kortyolom emlékére.
A teraszon a vasfű lángzó virágai előtt a kosárban veres hagyma s egy csokor fehér fejes hagyma, no meg két paprika, társaságában paradicsomok bogyói pirosodnak. A zöldhagymák megtört levelei szinte ráhullanak az éppen virágát bontó metélőhagyma háttérben meghúzódó bokrocskájára. A hőmérő higanyszála szemérmesen egy petrezselyemlevél mögé bújik: ebben a melegben alázatosan háttérben marad a félárnyékban. Örömmel öntözi tikkadó kedvem kertjét, hogy illatos csokor ajándékot küld asztalomra második unokám, Luca: citrom levele, mirtusz, levendula kandikál be lelkem ablakán – betonba öntött sötétedő szobámba. Így köszöntöm a csillagászati nyár kezdetét.
Szent Iván éjszakájának, más néven nyárközép éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik a Kárpát-medencében. A legpogányabb ünnep. Pedig Keresztelő János egyházi napjához kötődik. A nyári napfordulótól három nap választja el, mivel az június 21-re esik az északi féltekén. Korábban a csillagászati nyár kezdete valóban június 24-re esett, de a tropikus időszámítási mód sajátossága és a korábbi naptárreformok következtében szétvált a két ünnep. Ekkor van az év legrövidebb éjszakája, és az emberek számára a fény és a sötétség váltakozása mágikus eredettel bírt. A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette.
A nyárközépi tűzgyújtás a megtisztulást, az újjászületést jelképezi. Régente égő faágakkal megkerülték a szántóföldeket a jövendő bő termés reményében, vagy lángoló kereket gurítottak alá a dombokon. Ezen a napon az emberek nem csupán nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget, de évezredes hagyomány a tűzugrás. Aki hétszer átugorja, azt egy évig semmilyen betegség nem fogja. A szertartásos tűzugrás hagyományának szerelemvarázsló célja is van.
Magam a nyár dereka boldogságában, maradok kiváló tisztelettel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató