A természet kalendáriuma (CCLVIII.)

Jázmin nyitott a kertetekben, 

Kissé regényes, de nyitott.

Talán akkor támadt lelkünkben

Az elválasztó mély titok.

Talán akkor jutott eszembe,

Hogy ámítom csak önmagam

S talán te is másra gondoltál,

Míg rám borultál szótalan…

 

Jázminbokrok virágfelhői emlékeket csalogatnak a május végi estbe. Ady Endre Jázmin nyitott… versével vágok neki a pünkösdhét virág szegte ösvényeinek.

Mintha június kopogtatna e sorokban. A napisten szekeréről aláhulló Phaethón hónapja ez. A hagyomány szerint a Tejút a Phaethón által „félrevezetett” napszekér keréknyoma az égen. Némely ógörög monda Phaethónt Kronoszként azonosítja. Kronoszt mint gabonaistent az ókori Athénban aratás idején, a nyári napfordulókor ünnepelték.

A pünkösd elnevezés a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból ered. A zsidó nép számára a húsvét szombatját követő ötvenedik nap a befejezett aratás meghálálásának ünnepe volt a Szentföldön. Később ez a nap a Sínai-hegyi törvényhozás ünnepévé vált: ekkor kapta meg Mózes Istentől a kőtáblákon a törvényeket. Izráel népe a pünkösd ünnepét áldozatok bemutatásával és pihenéssel töltötte. Ekkor mutatták be az új gabonából készült kovászos kenyeret, és gyümölcsöket is ajánlottak fel Izráel istenének, Jahvénak. A pünkösd keresztény vonatkozásai a zsidó nép pünkösdi ünnepéből alakultak ki. A kereszténység pünkösdkor a Szentlélek eljövetelét ünnepli, s a Krisztus utáni II. századtól tartja számon. Később a keresztény világ is hozzákapcsolta pünkösd tartalmához az újtestamentumi törvényhozásra való megemlékezést, sőt magát a keresztény egyház megalapítását is erre a neves ünnepnapra datálták.

A falusi ember hamar magáévá tette az egyházi ünnepet. Mindenkori színfoltja volt az ünnepnek a pünkösdikirály-választás. Ez egyfajta legényvirtus volt, lovas versennyel, tűzugrással, egyéb vetélkedéssel. Szép leírását adja Jókai Mór Egy magyar nábob regénye VIII., A pünkösdi király című fejezetében. Aki a legderekabbnak bizonyult, egy évig ingyen ihatott a falu kontójára, és minden mulatságra hivatalos volt. A pünkösd az udvarlás, párválasztás ideje, ilyenkor enyhültek a szigorú szabályok, a leányok bátrabban mutatkozhattak választottjukkal.

 

Eszünkbe jutott mindkettőnknek

Az édes, kínos pillanat,

Mikor szívünk először nyílt meg

A nyíló jázmin lomb alatt,

Mikor nem vágy volt a szerelmünk,

Csak titkos, bűvös sejtelem:

Talán akkor jutott eszünkbe,

Hogy ‘ez’ már nem a szerelem!…

– fejezi be versét Ady.

Június 3-án lesz 294 éve, hogy a tiroli Fleimstalban megszületett Scopoli János Antal olasz származású természettudós, orvos, egyetemi tanár. 1743-ban az innsbrucki egyetemen orvosi oklevelet nyert. 1769-ben Jacquin utódaként Selmecbányára nevezték ki, ahol vegytant, ásványtant és kohászatot tanított. Selmecbányai működése idején adta ki a természettudományok széles körét felölelő értekezéseit Annus historico naturalis (I-V.; Leipzig; 1769–1772) címmel, mely széles tárházát kínálja az akkori magyarhoni természettudományos kutatásoknak is. Rá mint a Kárpát-medence egyik első botanikusára is emlékezünk: több növényfaj viseli máig nevét.

Június 4. idén pünkösd napja. Véletlen, hogy 2017-ben egybeesik a Trianon-emléknappal.

Rá egy napra, június 5-én emlékezünk Herman Ottó és Lendl Adolf 1888-as észak-norvégiai expedíciójára. Ekkor indultak az ott élő vízimadarak, illetve a hazánkban is fészkelő költöző madarak életének és telepeinek s az úgynevezett madárhegyeknek a tanulmányozására. Herman Ottó Tromsőből rövid utat tett még Vardö szigetére, ahol Hell Miksa és Sajnovics János 1768–70. évi expedíciójának nyomait kutatta fel. Az utazásról Herman Ottó az 1893-ban megjelent Az északi madárhegyek tájáról című könyvében számolt be.

Június 5-én, 1972-ben nyílt meg Stockholmban Ember és bioszféra címmel az ENSZ környezetvédelmi világkonferenciája. A Nyilatkozat az irányelvekről című okmányban rögzítették: „Az embernek alapvetően joga van a szabadsághoz, egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetőséget”. A konferencia ezt a napot határozatában nemzetközi környezetvédelmi világnappá nyilvánította.

Kánikula közeledik? Vagy beüt majd Medárd? Hónom alatt növényhatározóval járom az ezerillatú mezőt.

 (…) Agyunk

lázas szavaktól zsibbadozva hemzseg

s megyünk, megyünk. Alig lengedezőn

kószál a szél a jószagú mezőn.

 

Erdők, mezők világa! Enyhe dombok!

A nagy folyónál zsong, zizeg a nád,

szunyogzenétől dong a parti zsombok,

(álmodban mintha most is hallanád)

a réten százszorszépek, tarka gombok,

emitt sárgállik egy pimpó-család,

az a boglárka, ez a hosszú ringó

az orbáncfű, amott a kék iringó.

 

Bámulnak, mint a kedves őzike,

zöldelnek, illatoznak, növekednek:

kapotnyak, menta, gyíkfű, tőzike,

csikorka, porcsin, zsombor, zsálya, lednek! -

Emlékemet még vajjon őrzik-e,

vagy rendre-rendre ők is elfelednek,

amint nem voltam hozzuk én se hű?…

Mizsót, kökörcsin, kosbor, fecskefű…

 

Dsida Jenő Prérivadászok verse jött segítségemre leírni a boldogság eme semmihez nem hasonlítható állapotát. Járni, járni, járni a mezőt, erdőt, nádast, s ráérezni a szülőföld végtelen szeretetének csodájára.

 

Három évszak virága mind személyes

jó ismerősöm volt. Csalit, bozót,

havas, patakvölgy, lanka, terebélyes

erdők tisztása nem tiltakozott,

ha titkukat kutattam szenvedélyes

örömmel. A növényhatározót

minden sétán zsebembe szorítottam

s a tündérkéket néven szólítottam.

 

Az illat elszállt, csak a név maradt,

a lényeg eltűnt, itt maradt a lárva.

Mégis – idézvén most e szép nyarat

négy füstös, fojtó fal közé bezárva,

úgy rémlik, füttyöt hallok s madarat,

patak csörög, lomb zúg. – Repülj csak, árva

robotos lelkem, merre vonz ama

néhány virágnév tündérbalzsama. (…)

 

79 éve, 1938. június 7-én égbe szállt, mint illat a trianoni trauma legnemesebb kiénekelője, a Psalmus hungaricus szerzője. Dsida Jenő neve s versei – lényege – máig megmaradt. Reményem: míg magyar él e Földön, megmarad.

Trianon traumájával megverve és megáldva, szétszaggatásban is hűen az ezerillatú szülőföldhöz, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2017-ben, 423 évvel Balassi Bálint halála után