A természet kalendáriuma (CCLVI.)

Aztán egy este szokatlan, meleg csend lett. A virágok illata megállt a csalitokban, s amikor feljött a hold, a berekszélen megszólalt egy fülemüle, olyan lágyan és olyan szépen, hogy lehunyta szemét az erdő, lehunyta szemét millió virág, még az öreg bagoly is lehunyta – bár agglegény volt –, mert mindenki tudta, hogy a nádas tündérrózsái között, a tó csillagos tükrében nászruhájába most öltözik a Tavasz felnőtt, szép leánya: Május – lopom a szót Fekete István Az erdő ébredése című írásából. S tetézem Lászlóffy Aladár Május 18 versével, melyet Páskándi Géza emlékére ajánlott 22 évvel ezelőtt. (Mai napig nem tudni, ártalmazó szókat ki is dobott feléje közel fél évszázada már…) 

 

Májusban Kolumbusznak lenni

s várni egy októberi estét.

Májusban sült szerelmet enni

s éhesen hinni: holnap lesz még.

 

Május a virághógolyótok.

Májusban hajlongnak az eszmék.

Májusban halnak ki a gótok.

Májusban bármi velem lesz még.

 

Májusban országot találtam,

regényes préselt múlt-virágot.

Májusban tudtam még hol álltam,

mióta célkeresztben állok.

 

Májusban kiírni a versenyt

a legutolsó lovagoknak,

akik még virágot és verset

és régi csókot tovalopnak.

 

Májusban kitűzni a zászlót

a klorofill ezer falára.

………………………

Májusban már előre látszott,

hogy eltűnök majd, mint a pára.

 

511 évvel ezelőtt, 1506. május 20-án halt meg Kolumbusz Kristóf. 1492. augusztus 3-án 50 fős legénységgel indult el Santa Maria nevű vezérhajójával. Október 12-én érte el San Salvador szigetét, majd megállt Kubában és Hispaniolában – a mai Haitin. 1502–1504 közötti utolsó, negyedik útja a Mexikói-öböl déli partjára vezetett. Élete végéig azt hitte és vallotta, hogy Indiába jutott el.

Ugyancsak május 20-án, 519 éve, Vasco da Gama portugál hajós felfedezte a tengeri utat Indiába Afrika megkerülésével.

Ugyancsak május 20-án, 10 éve halt meg Stanley Miller vegyész, biológus. Munkássága az élet születését megelőző folyamatok megismerésére irányult. Leghíresebb kísérletét 1952-ben hajtotta végre: először sikerült aminosavakat abiotikus körülmények között elő- állítania. Még életében kiderült, hogy egyszerű aminosavak a csillagközi térben is kialakulhatnak. A ma már az asztrobiológiai kutatások témakörébe tartozó felismerés mintegy keretbe foglalta munkásságát, és a Földön kívüli élet kutatásának új korszakát nyitotta meg.

1916-ban, május 21-én Visegrádon meghalt Görgey Artúr vegyész. Kémiát a prágai egyetemen tanult. 1847-ben fedezte fel a laurilsavat. 1848-ban megpályázta a József Ipartanoda megüresedett kémiai katedráját. Ám közben kitört a szabadságharc, s ő, mint volt tiszt, jelentkezett a honvédségbe. További pályája már a magyar történelem része.

Május 22. a biológiai sokféleség nemzetközi napja. Felelevenítendő, hogy az ókori rómaiak május 23-án Flora istennőt köszöntötték – a rózsák fesztiváljával.

Rózsa nyár nélkül – nem az igazi. Nyár rózsa nélkül – nincs. Rózsalugasom sohse volt, csak rózsabokraim, azok is régen. Szeretem megkóstolni a rózsa – bármilyen rózsa – szirmait. A rózsadulcsáca pedig egyenesen éteri ízű. Kevesen szeretik, én igen. De rózsabólét is lehet készíteni: cukorszirup, fele enyhe bor, belelobbantani sok-sok rózsaszirmot. Dédanyáink „balkáni” itala.

A vadrózsa virága ugyanakkor méhlegelő is.

Hete arról írtam, hogy a római birodalom bukása után a barbár népek nem ismerték a római méhészetet.

De mit tudtak az ókori rómaiak a méhekről?

Itáliában már Kr. e. VIII. században, Numa Pompilis idejében méhészkedtek, de ez a foglalkozás csak a császárság korában teljesedett ki.

Marcus Terentius Varro írja, hogy Rómában a méhészeknek külön piacuk volt. Méhészeti termékeket és felszereléseket, égetett agyagból készített méhlakásokat és kasokat forgalmaztak. Ezek a formák évszázadokig szinte változatlanul fennmaradtak. 

Propolisznak nevezzük azt a szubsztanciát, amelyből ők (a méhek) a nyár közepén a méhkaptár bejárata előtt védelmet építenek. Ezt az anyagot az orvosok ugyanezen néven kenőcsként használják, amiért drágább, mint a Via Sancran kapható méz – írta Varro.

Plinius tudta, hogy a propolisz csökkenti a fájdalmat, és a begyulladt sebből kidobja a tüskét. Ő tanácsolta, hogy aki méhek közé megy, legyen tiszta, de illatszert ne használjon. Columella ehhez még hozzáfűzi, hogy nem szabad fűszerezett, sózott ételeket enni, nem szabad lerészegedni, és tartózkodni kell a fokhagymától. S akkor a méhek békén hagynak.

Vergilius verses eposzában azt írja, hogy Aeneas mézes süteménnyel etette meg Cerberust, a borzasztó kutyát, hogy Charon, a Styx folyó révésze átvihesse a túlsó partra Didóhoz.

Cajus a méz elszedésekor a méhek védelmére a már görögöknél is alkalmazott kábítást javasolja.

Magasztalja a méheket Ovidius és Seneca is.

Rómában Kr. e. 171-ben nyílt meg a süteményesek piaca, a Forum Cupedinis. Cato felsorolta az ott található édességeket, amelyek között remek mézeskalácsok is voltak. A császárság korában úgy illett, hogy a nagy lakomákon a második tálalóasztalon legyen lépesméz, mézzel sütött kalács és többféle, mézzel tartósított gyümölcs – jegyezte fel Martialis.

Lucullus tusculaneumi lakomáin a vendégsereg mézzel ízesített répát, retket és savanyúkáposztát evett. A fokhagymás mézet gyógyszerként fogyasztották.

A római mézes sütemények sokféleségéből a spira érdemel figyelmet, csavart alakja és sütési módja alapján, ma talán a kürtőskalács hasonlít hozzá.

A rómaiak Silvanusnak, Ceresnek, Bacchusnak tejjel, olajjal és borral készült áldozati ételeket vittek, amelyeket mézzel öntöttek le. Ez volt a meletitta.

Sok viaszt használtak fel a viasztábláikhoz, amelyekre írtak, gyertyák, fáklyák készítésére, nedvesség elleni szigetelésre és a házi istenek szobraihoz.

Központi támogatással a római provinciákban is meghonosodott a méhészkedés. A Pó völgyében a gyenge családokat máshonnan elvett fedett fiasításokkal fel tudták erősíteni. Ott csónakkal, Hispániában pedig öszvérekkel vándoroltatták a méhcsaládokat.

Pannónia fővárosában, Aquincumban az ásatások során olyan piros és szürke negatív cserépformákat találtak, amelyek segítségével mézeskalácsot készítettek. Ennek a tevékenységnek az alapja a hatásos méhészkedés volt. A méhészeti ismereteket a rómaiak átadhatták a keltáknak, a germán törzseknek, azok pedig az avaroknak, majd a szlávoknak. A méhészkedést a Kárpát-medencébe érkező magyarok tovább folytatták.

Május 14-én Kásler Magda a budai Millenáris Parkban, a III. Székely Fesztivál alkalmából, a Maros Művészegyüttes zenekarának segítségével nyárádmenti népdalt tanított a nagyérdeműnek:

 

Felsütött a nap sugára

Minden ember ablakára.

Én nem tudom, mi az oka,

Az enyémre nem süt soha.

 

Na, e szakasz végén jegyezte volt meg, hogy mindenki gondolja el, miért is nem.

S a vége a dalnak:

 

(…) Irigyeim irigyelték,

Az ösvényt elkerítették.

Nem deszkával, sem karóval,

Hanem ártalmazó szóval.

 

Óva mindenkit ártalmazó szók kimondásától, maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2017-ben, gyöngyvirágvirágzáskor, 22 évvel Páskándi Géza halála után