A természet kalendáriuma (CCLIII.)

Április utolsó hete idén a tavasz visszatérte, reményeink szerint.

263 éve, 1754. április 28-án született a Magyar Nemzeti Múzeum és a ma nevét viselő Nemzeti Könyvtár alapítója, Széchényi Ferenc. (Széchényi Ferenc a Nemzeti Múzeumot 1802-ben alapította, 1810-ig csak könyvkollekció volt. A Benkő Ferenc alapította nagyenyedi Raritatum et Rerum Naturalium Museum 1796-ban alakult, hat évvel megelőzve a magyarság legjelentősebb múzeumának létrejöttét.)

80 éve, 1937. április 29-én hunyt el Wallace Hume Carothers amerikai vegyész, a nylon feltalálója. A nylon elnevezés valószínűleg a Now You Lousy Old Nipponese! (Nesztek, ti tetves vén japánok!) szavak kezdőbetűinek összevonásából keletkezett. Carothers ezzel azt akarta kifejezni, hogy a műszál versenyképes lesz a valódi japán selyemmel. Más feltételezés szerint a tréfás rövidítés az első tömeges felhasználás során, a második világháborúban jött létre, amikor az amerikai pilóták ejtőernyőselymét nejlonból készítették, mivel a japánok nem szállítottak nekik selymet. A nylont első ízben az 1939-es New York-i világkiállításon mutatták be, így az eredeti elnevezés állítólag a „New York Pylon”, a kiállítás védjegyéül is szolgáló híres szabadságszobor nevéből származott. Ami tény, hogy 1954 óta a nylon minőségi megjelölése a lineáris, alifás poliamidoknak. Bár sok hasonló műanyag született azóta, ma is sokat használt anyag az első, ipari mennyiségben gyártott műszál.

70 éve, 1947. április 28-án indult el a 101 napig tartó Kon-Tiki tutajexpedíció. Thor Heyerdahl norvég utazó és öt társa, annak bizonyítására, hogy a csendes-óceáni szigetvilág a dél-amerikai kontinens felől is benépesülhetett, tengeri expedíciót szervezett. Az expedícióhoz egy – korabeli inka rajzok alapján – sok ezer évvel ezelőtt használatos tutajt építettek, eredeti módszerrel: kötéllel összekötözött balsafákból, szögek és csavarok használata nélkül. A tutajt vitorlával látták el. A kész tutaj az inkák istenének nevét viselte. A perui Callao kikötőjéből indultak, s a 8000 kilométeres út végállomása a polinéziai Tuamotu-szigetek Raroia korallzátonya volt. Tehát a polinéz szigetvilágot keletről is benépesíthették sok évezreddel ezelőtt tengeri vándor népek. (Később, a’60-70-es években a Rá-expedíciókkal azt is bizonyította Heyerdahl, hogy hasonló tutajjal az Atlanti-óceánon is át lehet kelni.)

Április utolsó napja 23 éve a méhek napja.

Tavasz beköszöntével, a téli nyugvás után szárnyra keltek már a méhek. Még a nagyböjt idején kitakarították a kaptárt – ez a megtisztulásuk ideje, ahogy hajdanán mondták. Aztán felkészülnek az új ivadékok gondozására, majd mikor már virágzik az erdő, mező, kirajzanak.

Méhek körülrajongta virágzó gyümölcsfaágak bűvöletében hadd emlékezzünk ez alkalommal az ókor méhészetére általában, s ígérem, kedves Olvasóm, hogy mihamarabb az ókori népek méhészetkultúrájáról bővebben is szót ejtek.

A méh háziasítása az I. e. 6-4. évezredben mehetett végbe, és a vadméhek lépeit már az előember is fosztogatta. A méhet nemcsak mézéért, hanem viaszáért is nagyra becsülték. A méhállam szervezettsége, a méhkirálynő herék és munkások fölötti „felsőbbrendűsége”, az a vélt képessége, hogy „szűzen” is korlátlanul ad életet újabb és újabb rovarnemzedékeknek, már a háziasítása előtti időben foglalkoztatta az embert.

Epheiszoszban, a termékenységkultusz ókori központjában – itt telepedett le és halt meg a legenda szerint Szűz Mária – az anyaistennőt „Nagy Méh” néven és alakban tisztelték. 

Eleink is az anyaság szimbólumának tekintették a méhanyát: méh szavunk kettős jelentése, a méh lép és méhlepény nevek közös eredete is erre vall.

Tavaszi istennők háziállata volt. Erósz (Cupido) attribútuma. (A méhcsípés és Ámor nyila közt egy kedves antik rege von párhuzamot.)

Az asszírok ékírásos táblán mézzel készült gyógyszerek receptjeit hagyták ránk.

Ézsaiás próféta Kr. e. a VIII. században Asszíria méheivel fenyegette meg Júdea királyát. Plinius tanúsága szerint ők szolgáltatták a legtöbb mézet a római birodalomnak.

Az ókori Egyiptomban már a fáraók korában is voltak vándorméhészek. A Nílus felső folyásától Alexandriáig hajókkal szállították a méheket új méhlegelőkre. A kihasznált területről éjszaka utaztak tovább. A balzsamozáshoz az egyiptomi orvosok és papok mézet, viaszt s propoliszt használtak.

A méh ugyanakkor a szorgosság, a munka szimbóluma is világszerte.

De, májusodván, inkább a májusfáról essék itt most szó.

A hétfő már májusé.

A latin Maius hónapot Ovidius szerint a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték el. Valószínűbb azonban, hogy a régi római Maia istennő vagy férfi párja, Maius volt a névadó. A görögöknél Maia a pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretője, és a főistennel együtt töltött éjszakák folyományaként Hermész (a latin Mercurius) anyja. Ez a planétaistenfi az asztrológia májusi Ikrek jegyében van „otthon”. (Általánosságban elmondható, hogy a hét pleiászt, a Pleiades hét csillagát a görögök – de mások is – kapcsolatba hozták a hét planétával. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy a csillagzat szabad szemmel látható csillagainak a száma megegyezett a szabad szemmel észlelhető bolygókkal, hanem a helye is: a Nap, a Hold és a bolygók rendszere e csillagképen, melynek olümposzi védnöke Apollón volt. Ők hárman egy vidám regében együtt is szerepelnek. Ez az isteni tolvaj Hermész első csínytevéséről szól, aki még azon a napon, hogy megszületett, ellopta bácsikája, Apollón 50 marháját. (A hónap első kétharmadában még a Bika havában járunk.) Aztán, mint aki jól végezte dolgát, visszabújt a pólyába, Maia ölébe. A görög maia „anyácskát”, „dajkát”, „bábát”, a dór nyelvjárásban „nagyanyát” jelentett, s a Nagy Istennő egyik megszólítása volt. Maia a növekedés és a szaporulat felett bábáskodott, s a május valóban a növekedés hónapja.

Már a XV. században is május első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel. Temesvári Pelbárt prédikációjában utal arra, hogy ezzel a szokással két apostol: Fülöp és Jakab vértanúságára emlékeznek, de hozzáteszi: „Inkább azonban abban kell keresnünk a magyarázatot, hogy ma van május elseje, és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtették magukat...” 

A májusi zöld ágat, a májusfát egyes helyeken a székelységben máig jakabfának, jakabágnak is hívják.

Majális előtti hajnalfaállító frissességgel érkezvén, maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2017-ben, a munka ünnepe előtt három nappal.