A természet kalendáriuma (CCL.)

Április 7. Az ENSZ 69 éve, 1948-ban ezen a napon alapította meg az Egészségügyi Világszervezetet, a WHO-t.

Ennek volt elnöke a Nagyváradon 1893-ban e napon született György Pál vitaminkutató. Az első világégés a budapesti egyetemen 1915-ben doktorált orvost messzi űzte hazájától. Már mint amerikai élelmezéstudós fedezte fel a B2, a B6 és a H-vitamint. 1970 táján egy új vitamint fedezett fel, melynek hatása kiküszöböli a fogamzásgátló gyógyszerek káros következményeit. Neve alig ismert a Kárpát-medencében.

S ki tartja észben Kiss Ferenc nevét? A Nagyszalontán született s 1966. április 7-én Budapesten meghalt orvos anatómus Szentágothai Jánossal együtt írta azt a háromkötetes, 1946-ban nyolc nyelven megjelent, 34 kiadást megért Anatómiai atlaszt, amit manapság csak „Nagy Szentágothai”-ként emlegetnek.

Ha egyenlő mércével tudnánk mérni…

Az egyenlő méretről a méter jut eszembe. Éppen 222 éve, 1795-ben a francia nemzeti konvent döntése értelmében elfogadták a hosszmérték alapegységének a métert. Egy méter lett az a hosszúság, amely a párizsi csillagvizsgálón áthaladó hosszúsági kör (meridián) negyvenmilliomod része. Az etalon méter ma is megtekinthető a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatalban, a franciaországi Sevres-ben.

Erdély sok esetben befogadó volt, s érdemben értékelte az új hazát választót. Mint tette azt a 252 évvel ezelőtt, 1765-ben a brandenburgi Luckauban született Baumgarten János Keresztély botanikussal. Műve, az Enumeratio stirpium Magno Transsilvaniae principatui (I-III. Vindobonae, 1816. IV. 1846) Erdély flórájának első leírása. Számos endemikus növényfajt fedezett fel s írt le. Ő adta nevét a Teleki-virágnak, a Telekia speciosának is.

282 éve, 1735. április 8-án írta volt 112. levelét Rodostóban Mikes Kelemen, a Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc halála napján.

 

(…) Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot kell siratni. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak azért, hogy megszentelje halálának áldozatját annak érdemével, aki ma megholt érettünk.

(...) Virágvasárnap a gyengeség miatt nem mehetett a templomban, hanem a közel való házból hallgatta a misét. A mise után amely pap odavitte neki a szentelt ágat, térden állva vette el kezéből, mondván, hogy talán több ágat nem fog venni.

 

Virágvasárnap. A nagyhét első napja. Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette szamárháton vonult be Jeruzsálembe. A legutóbbi időkig minden esztendőben megismétlődött a jeruzsálemi püspök személyében az Úr jelképes bevonulása a szent városba. A körmenet népe a falakon kívül gyülekezett. Itt történt a pálmaszentelés. A bevonulás napján nálunkfelé, hidegebb éghajlatú vidékeken, barkás ágakkal mennek a templomba. A zöldág-hordás, a villőzés termékenységet segítő szokás: az ággal megütögették a fiatal lányokat, menyecskéket. A barkaszentelés, a zöldág-szentelés a keresztény és a „pogány” szokások ötvözete. A virágvasárnapi szentelt barka hamujával mai napig „pogány mód gyógyítanak” a Kis-Küküllő mentén is. A moldvai csángók fűzfa sípot fújnak, habajgatnak, ezzel keltik fel a tavaszt. A Nyárádmentén itt-ott még manapság is zajos határkerülést tartanak, rossz szellemeket űznek.

Virágvasárnap. 1943. Jékely Zoltán versében, ami a háború kellős közepén íródott, nem győzedelmes bevonulásról szól, hanem a háborúbéli hátország méltánytalan nyomoráról. Egyetlen méltóság-pillanata a versnek a templom képe.

A dombraszállt Nap gyújtó fényözönben 

fürdette a parányi templomot;

s mint valami monumentális röntgen,

karcsú hajóján átvilágított.

 

Karcsú leánykökörcsin békés fénybe oldódása idézi a múltat.

Kökörcsines, barkás, madárfüttyös tavasz van.

40 éve, 1977. április 11-én halt meg Jacques Prévert francia költő. Elsőre Tóth István fordításkötetében, az 1969-ben a Kriterionnál megjelent Jó reggelt, Párizs!-ban találkoztam vele. Egyszerű, dallamos, sanzonkarakterű verseiből sugárzik a(z) (kis)ember szeretete.

 

C’est une chanson qui nous ressemble,

toi qui m’aimais et je t’aimais.

 

– cseng fülembe Yves Montand hangja, ahogy a Hulló faleveleket énekli.

 

Fessünk először egy kalitkát,

az ajtaját szélesre tárva,

s fessünk aztán

valami kedveset,

valami egyszerűt,

valami szépet,

valamit, ami hasznos

a kismadár szemének,

s támasszuk aztán egy fának a vásznat

egy kertben,

egy erdőben,

vagy egy rengetegben,

s rejtőzzünk a fa mögé semmit se szólva,

sőt mozdulatlan.

 

– okít Prévert a Végh György magyarította Hogyan fessünk madarat? versében –

 

Néha gyorsan odajön egy madár,

de olykor hosszú évek is elmúlnak,

míg elhatározza magát, hogy leszáll.

Ne veszítsük el a türelmünk,

várjunk, merengjünk.

Várjunk, ha kell, éveken át,

száz év nem a világ,

hogy gyorsan vagy lassan jön-e meg a madár,

nincs semmi összefüggésben vele,

hogy lesz-e a képnek majd sikere.

Amikor megjön a madár,

– ha megjön a madár –

mélységes csendben legyünk,

várjuk meg, amíg a kalitkába belép,

s bent van, ha már besétált egyszer,

zárjuk be ajtaját gyorsan az ecsettel.

Aztán tüntessünk el minden rácsot vigyázva,

nehogy egy csöpp is hulljon a madárra.

Fessünk aztán egy tündéri szép fát,

s a legszebb ágat

válasszuk a madárnak.

Fessük meg a zöld lombokat, a borzoló szelet,

a napban táncoló porszemeket,

a fű bogarainak zsivaját a nyári melegben,

s várjuk meg, amíg a madár dalolni kezd önfeledten.

Ha nem dalolna a madár,

rossz jel volna, azt mutatná meg – óóó –

hogy a kép rossz, csapnivaló.

De jó jel az, ha a csőre dalra rebben.

Akkor egy tollat a gyerek

a madár szárnyából gondosan kitéphet,

s aláírhatja vele boldogan

a képet!

 

Április 11. József Attila születésnapja, 53 éve a magyar költészet napja is.

56 éve, 1961. április 12. óta emlékezhetünk meg az első űrutazásról: Jurij Gagarin 1 óra 48 perc alatt megkerülte a Földet. Ez az űrhajózás napja.

153 éve, 1864. április 10-én született Bernády György, a Polgármester.

175 éve, 1842. április 11-én Dardzsilingben utolsót sóhajtott Kőrösi Csoma Sándor. Korda Sándor A nagy út végén vándorsólymot láttat, s a lámák számára érthetetlen szavakat mormoltat vele.

 

Mint kagyló testébe fogadott gyöngyét (…)

óvom a szót, a hazulról hozottat.

 

Nagycsütörtök előtt friss Kossuth-díjasunk, Bálint Márta szavát lopom ide Magyari Lajos Csoma Sándor naplójából: a vele készített nagyszerű Nagy Miklós Kund-interjú zárószavát a Múzsából.

Nagycsütörtök. Az utolsó vacsora napja. A tanítványok lábának megmosásának napja. Az oltáriszentség megalapításának napja. A nap, amikor a harangok elhallgatnak: Rómába zarándokolnak.

250. levelemet vedd tőlem is hazatérő zarándoklatnak, kedves Olvasóm.

Maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2017 virágvasárnapját megelőző pénteken